Államosítják a lakossági fémhulladékokat, perek sora jöhet a Mol kukás cége ellen

Tulajdonjogi, versenyszabályozási és tiltott állami támogatásról szóló aggályokat is megfogalmaznak a július 1-től a Mol kezébe adott kukakoncesszió miatt a kárvallott hulladékkereskedők. A tisztánlátás végett a Transparency International szintén jogi eljárásokat kezdeményez.

A 2023. július 1-től érvényes új hulladékkoncessziós rendszerben „államosítják” a lakossági fémhulladékokat – figyelmeztet egy, lapunkhoz eljuttatott közlemény, amit az iraton kapcsolattartóként megjelölt Horváth Lóránt ügyvéd lapunk számára is megerősített. (De bizonyára az ihletők között lehettek azok a hulladékiparági érdekképviseletek, amelyek hónapok óta tiltakoznak a számukra sérelmes, júliustól tervezett új koncessziós hulladékrendszer ellen.) A lépést a fémhulladékágazat megsemmisítésével egyenértékűnek nevezik. Az új szabályok tulajdonjogi, versenyszabályozási és tiltott állami támogatási aggályokat is felvetnek. Az ügyben a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) is vizsgálódik. Az új rendszer legnagyobb nyertesének az államot és a 35 évre kiszemelt koncesszort, vagyis a Molt - illetve az e célra létrehozott Mohu Mol nevű leányvállalatot - tartják. A vesztes szerintük a lakosság és az ágazat.

A fémesek az új rendszerben már nem adhatják el lomjaikat - legyen az akár autóroncs vagy épp hűtő - piaci áron. Ezek ugyanis kidobás után már az államra szállnak, amely majd cserébe valamilyen ellentételezést fizet. A lépéssel az állam nemcsak a polgárokat fosztja meg tulajdonuktól és bevételeiktől, de az eddig szabad piaci körülmények között, jól működő, körülbelül 40 ezer munkavállalót foglalkoztató, mintegy 2 ezer céget is tönkreteszi – írják.

A jegyzet a világon is példa nélkülinek nevezi, hogy az állam a hulladékátvételi, -gyűjtési, -szállítási, -előkezelési, -kereskedelmi, -adásvételi, -közvetítési és kezelésre átadási piacot közszolgáltatási körbe vonja. Az értéket képviselő hulladékok - köztük a fémek - begyűjtése és hasznosítása sehol nem igényelt ilyen mérvű beavatkozást. Az iparág „felszámolását” indokló, valós közérdek most sem merült fel. Ehelyett a magyar állam egy „kérésre kiválasztott” piaci szereplőnek 35 évre átadott eddig általa sosem birtokolt javakat. A nyakatekert „közszolgáltatássá” minősítéssel szerintük egy kiválasztott szereplő, aprópénzért cserébe, mások felszereléseit használhatja.

Az anyag a koncessziós megoldás létjogosultságát az értéktelen hulladékok kapcsán nem vitatja. A szabad piacon viszont ezt már jogellenes „államosításnak” tekintik. Bár ez utóbbi termékek kapcsán a koncesszor – a Mol – állami támogatása tilos, az az anyag szerint különböző áttételes módokon mégis megvalósul. A Mol a július 1-től tervezett, 35 éves koncessziós rendszer előkészítése során visszaélt gazdasági erőfölényével – vélik. A kárvallottak azok a jelenleg hulladékgazdálkodók, amelyek a Mol alá rendelt piacon már csak alvállalkozó-szolgáltatóként működhetnek. Mivel ugyanakkor a Mol a megmaradó, szabad piacon is megjelenhet, a cég koncessziós monopolhelyzete szerintük hosszú távon ellehetetleníti az ottani szereplőket. Az állam által biztosított közszolgáltatási díjak és a kiterjesztett gyártófelelősségi bevételek révén ráadásul csak a Mol szerezheti be és működtetheti saját eszközeit érdemi beruházás nélkül - vélik. A Mol, saját eszközpark híján, feladatai ellátásához a szabadpiaci szereplők között válogathat. Ráadásul az olajcég az állami hulladékgazdálkodási közfeladat ellátásán keresztül beleláthat majd versenytársai pénzügyeibe. Alvállalkozóit pedig zártkörű, meghívásos pályázatban választhatja ki. Ez önmagában sem biztosít a szereplőknek egyenlő esélyeket. A koncessziós rendszerben a Mol, egyelőre ismeretlen díj fejében, versenytársait kihasználatlannak ítélt eszközei és dolgozói átadására kötelezheti, aminek érdekében hatósági adatokat kaphat. Az állam és a Mol közötti koncessziós szerződés mellékletei – a többszöri adatigénylés ellenére – változatlanul titkosak. Miközben a koncesszió körülbelül 700 hulladékhasznosítási engedélyest érint, a Mol ajánlati felhívását csak az előre bejelentkezett szereplőknek küldte meg. A cég a felhívást tudomásuk szerint csak a mintegy 60 tagvállalatot számláló Hulladékgazdálkodók Országos Szövetségének juttatta el, illetve körülbelül 120 szereplőnek tájékoztatót tartott. Szerintük ezzel a Mol a piac háromnegyedét igyekezett kizárni a folyamatból.

A lakosság által leadott fémtartalmú, értéket képviselő hulladékok egyrészt a háztartások által a kukákba rakott tárgyak, másrészt a lomtalanításkor kirakott, fémtartalmú lomok, csomagolások, elemek, akkumulátorok, e-hulladék, roncsjármű, harmadrészt pedig a háztartásban, ottani eszközökből, vagy az ingatlanon végzett tevékenységéből keletkezett fémhulladékok. A lakosság évente körülbelül félmillió tonna fémhulladékot értékesít. A Mol a lakossági eladásokat annak ellenére vonta a koncesszió alá, hogy arra – szerintük – szerződésük nem terjed ki.

A magyar állam a lakosságnál keletkezett fémhulladékokat, jogszabályi úton, 35 évre „államosította”, monopolizálta. A hulladékot birtokló lakosság fémhulladékának tulajdonjoga ezentúl a „kidobással” az államra száll, amely viszont azt a koncesszió értelmében a Molnak adja át. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy mondjuk a feleslegessé váló hűtő, vagy épp roncsautó, a koncessziós rendszerben már nem adható el piaci áron: azért már csak az államtól kaphatunk – a Molon, pontosabban annak alvállalkozóján keresztül – ellentételezést. A koncessziós rendszerben a települési fémhulladékok teljes láncát, az elszállítástól a kereskedésen át a hasznosításig, kizárólag a Mol veszi át. A fémhulladék esetleges továbbértékesítési árát és egyéb feltételeit viszont a cég már szabadon határozhatja meg – panaszolja az irat.

Erősödik Magyarország oligarchikus képe

A Transparency International (TI) az elmúlt évek során számos kifogásolható körülményt talált a Molnak juttatott hulladékkoncessziós rendszeren – tájékoztatta lapunkat Ligeti Miklós, a civil szervezet jogi igazgatója. Ezért eljárásokat is kezdeményeztek az érintettekkel szemben. Önmagában törvénysértőnek tartják például, hogy egy, lényegében üzleti kockázattól mentes tevékenységre nem közbeszerzést, hanem koncessziót írnak ki. A közbeszerzési törvény értelmében ugyanis az állam koncessziót csak olyan feladatra írhat ki, amelyben nem biztosított a nyereség. A hulladéktörvény koncesszióra vonatkozó passzusai között ugyanakkor megbúvik, hogy az állam a méltányolható többletköltségeket megtérítheti a cég számára. (Az esetlegesen túlzottnak minősített nyereséget viszont csak hat évente kérnék vissza tőlük.) Egy ilyen, lényegében kockázatmentes tevékenységre közbeszerzést kellett volna kiírni.

Szintén aggályos az 5 évnél jóval hosszabb, 35 éves időtartam. Ennek „szakmai” érveit másfél év alatt sikerrel perelték ki az államtól. Az anyagról, annak jelenleg is zajló elemzése miatt Ligeti Miklós egyelőre nem kívánt előzetes értékelést adni. Jogi szempontból szintén rendkívül aggályos a hulladéktörvény ama kitétele, hogy ha a koncesszor – jelen esetben a Mol, illetve a feladatra alapított, Mohu Mol nevű leányvállalata – tavaly december 31-ig nem rendelkezett az idén július 1-től tervezett koncessziós tevékenységhez – magyarán a Magyarországon keletkező települési szilárd hulladék hasznosításához – szükséges összes engedéllyel, illetve „kapacitást” biztosító szerződéssel, úgy a koncessziós szerződést fel kell mondani. Márpedig a Mol Csoport az iparági szereplők – gyakorlatilag a potenciális alvállalkozók – jelzései szerint tavaly év végén bizonyosan nem rendelkezhetett a tevékenység felelősségteljes végzéséhez szükséges összes engedéllyel és – számára felajánlott - eszközparkkal. (De a gyanúk szerint ez a helyzet most sem áll fenn.)

A gyanú miatt a TI jelen állás szerint a Moltól igyekszik kiperelni a tavaly év végén rendelkezésére álló szerződéseket annak megállapítása érdekében, hogy ezek kimerítik-e a törvényi feltételeket, avagy sem. A jogi igazgató szerint, ha bármely módon bebizonyosodik, hogy a Mol Csoport tavaly év végén nem rendelkezett a hulladékkoncessziós tevékenység elkezdéséhez szükséges összes papírral, úgy szerinte a törvénysértés megállapítása és a szerződés felbontása már jogi úton is kikényszeríthető. Kérdés ugyanakkor, mi történik, ha ilyen bizonyítékok soha nem állnak elő, az ennek megállapítására hivatott állami szervek – így legfőképp az energiaügyi tárca – pedig nem él ilyen bejelentéssel. Az, ha a kormány és a vele összefonódott Mol nem segíti a tisztánlátást, és július 1-től az olajcég irányítása alatt mégis elindul a kukakoncesszó, Ligeti Miklósban Magyarország oligarchikus berendezkedésének érzetét erősíti.