Érkezett egy, a Mohu Mol Hulladékgazdálkodási Zrt.-t érintő bejelentés a Gazdasági Versenyhivatalhoz (GVH) – erősítették meg lapunk információit a hazai hulladékipar központi szereplőjének szánt cég tulajdonosánál, a Molnál. A társaság a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően együttműködik a hatóságokkal és igazolja, hogy a tevékenységével kapcsolatban felhozott kifogások minden alapot nélkülöznek – tették hozzá. Úgy tudjuk, eljárás még nem indult.
Néhány napja a Szabad Európa szellőztette meg, hogy a hasznosítható – úgynevezett iparági, valójában zömmel az értékes lakossági - hulladékokkal foglalkozó cégek versenyhivatali vizsgálatot kezdeményeztek a Mol, illetve a hazai hulladékgazdálkodás átvételére ez év július 1-től kijelölt Mohu Mol ellen. Kétségtelen: miután a Mol, rendkívül ellentmondásos előzmények után, tavaly júliusban 35 éves koncessziós jogot nyert a magyar államtól a hazai hulladékgazdálkodás szinte egészének ez év július 1-i hatályú átvételére, az értékes települési hulladékokat kezelő több száz hazai kis- és közepes vállalkozás vészriadót fújt. Tekintettel ugyanis arra, hogy a Mol – eddig alapvetően energiacégként - önmagában nem rendelkezik a mintegy 5 millió tonna hazai szilárd lakossági hulladék kezeléséhez szükséges eszközökkel, a Fidesz-KDNP jogszabályokkal igyekezett alvállalkozóként feléjük terelni az országban eddig működő szakvállalatokat. Ez furamód a jobban szem előtt lévő, települési, vagy más néven közszolgáltatási ágazatban zajlik csendesebben. Már amennyiben arról, hogy a házak elől júliustól ki viszi el a szemetet, kevesebb vita kerül napvilágra.
Ezt indokolhatja, hogy bár az intézkedés nyilvánvalóan hatáskört von el a több százmilliárdos értékű hulladékos eszközöket birtokló, zömmel önkormányzati és állami cégektől, a tevékenység eddig is súlyos veszteségeket termelt. Az „ipari” hulladékosok ugyanakkor hangosabban tiltakoznak, mondván: a Mol, tisztázatlan jogi és szerződéses háttérrel, erőfölényével visszaélve, ultimátumszerű „pályázatokon”, méltánytalan feltételeket diktálva gyűjt közülük jövendőbeli alvállalkozókat. Kétségtelen: még Áder János egykori köztársasági elnök is sikerrel támadta az Alkotmánybíróságon azt a tervezett passzust, miszerint az ipari hulladékosoknak az általuk begyűjtött anyagot lényegében ingyen át kellett volna adniuk a koncesszornak. Az azóta módosított szabály szerint az átadási ár hatósági alsó szintjét a közműhivatal állapítja meg.
Tíz év után sikerült megújítani a fővárosi hulladékgazdálkodást, pont mire átveszi a MOLA koncessziós rendszer ellen berzenkedők egyik legfőbb panasza ugyanakkor, hogy a Molnak, illetve a Mohu Molnak a jelenleg is hatályban lévő szabályozás szerint tavaly december 31-ig rendelkeznie kellett az országos koncessziós hulladékgazdálkodás irányításához szükséges összes engedéllyel és eszközzel. Ellenkező esetben a törvény egy másik pontja szerint az államnak azonnal fel kell mondania a koncessziós szerződést. A hulladékipar kárvallott szereplői ugyanakkor több esetben jelezték: számos jel szerint a Mohu Mol bizonyosan nem teljesítette tavaly december 31-ig a feltételeket.
A Mohu – amiként lapunk is meggyőződött róla - nem szerepel sem a fémkereskedelmi engedélyeseknek az adóhatóság honlapján szereplő listáján, sem az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer hulladékgazdálkodási engedélyesei között. (Ennek élét ugyanakkor elveheti, hogy elegendő lehet a Mohu Mol leendő alvállalkozóinak bizonyítani ebbéli jogosultságukat.) A „kapacitások” igazolása kissé összetettebb. Bár a Mol január közepén azt nyilatkozta lapunknak, hogy „a Mohu Mol a minisztérium felé a koncessziós szerződésben vállalt összes kötelezettségét megadott határidőre teljesítette és a tevékenység ellátásához szükséges minden engedéllyel rendelkezik”, azóta már maga az olajtársaság is óvatosabban fogalmaz. Így február végi levelükben
már „csak” 200 megkötött alvállalkozói szerződésről adtak számot és mostanság már másutt sem fogalmaznak a januári élességgel.
Az iparági szereplők – a Mol potenciális alvállalkozói - ugyanakkor váltig állítják: a Mohu Mol nem rendelkezhet a szükséges mennyiségű, szabályos alvállalkozói megállapodással. A piaci szereplőktől kikényszerített „kapacitásbiztosító szerződések” pedig tartalmuk alapján nem merítik ki a törvényi feltételeket. A hulladékfeldolgozást végző hazai vállalkozások szerint tehát a Mol az – eleve jogalapját vesztett - koncesszió előkészítése során visszaél az erőfölényével.
A kormány, az energiaügyi tárca és a Mol ugyanakkor az elmúlt napok során hosszú, sajtótámogatást is élvező, az aggályokat kevéssé érintő beszámolókban nyugtatta a közvéleményt: július 1-től a Mol átveszi a hazai hulladékkezelés irányítását és mindenki szemetét elviszik.
Nincs érdemi akadálya az indulásnak
Tekintettel arra, hogy az ügy kormányzati felelősétől, az engedélyek kiadásáért, az esetleges jogszabálysértések megállapításáért és a törvények betartatásáért felelős Energiaügyi Minisztériumtól kapcsolódó kérdéseinkre január közepe óta – immár alighanem hiába – várjuk a választ, a csütörtöki kormányinfón Gulyás Gergelytől kérdeztük meg: a Mol, illetve a Mohu Mol rendelkezett-e december 31-én a koncesszió végzéséhez szükséges összes engedéllyel és kapacitással. Kitérő válaszában a Miniszterelnökség vezetője védelmébe vette a Mol, amely cég szerinte az elmúlt másfél év során mindent megtett a koncesszió előkészítéséért. A tárcavezető nem ismer olyan engedélyt, aminek hiánya akadályozná a július 1-i indulást. Igaz, hozzáfűzte, az illetékes energiaügyi tárcától nem kapott „komoly csúszásokról”, illetve „érdemi akadályokról” szóló tájékoztatást. Mindazonáltal, „ha van csúszás, azt be kell hozni” – tette hozzá.
