Április elsejét írtak, ám nem volt kedve bolondozni senkinek, mert világszerte bemondták: elhunyt Marvin Gaye. A hírt a New York Times másnap a címoldalán közölte. „A soul hercegét” – egy nappal azelőtt, hogy betölthette volna negyvenötödik életévét – keresztény lelkész édesapja lőtte agyon egy elfajult családi vita végén.
A következő esztendőtől (1985-től) kezdődően a szerző-énekes szülővárosában, Washingtonban máig minden évben megrendezik a Marvin Gaye-napi ünnepségeket. Ugyanott 2006-ban Gaye-ről neveztek el egy parkot.
Van kire és mire emlékezni.
Gaye még nem volt szuverén szár, de már együtt koncertezett – a többi közt – a Miraclesszel és a Supremesszel, amikor megírta a Hitch Hike-ot és előadta a híres szerző trió, Brian és Eddie Holland, valamint Lamont Dozier Can I Get a Witness című dalát. (Az utóbbinak az idén hatvan esztendeje.) A nótákra jellemző: mindkettőt feldolgozta és lemezre vette a Rolling Stones.
Amikor a Hitch Hike a Rolling Stones Out of Our Heads című legendás albumán 1965-ben megjelent, Gaye milliós példányszámokat ért el Amerikában három kislemezzel, amelyeken a How Sweet It Is to Be Loved by You, az I’ll Be Doggone, illetve az Ain’t That Peculiar volt hallható.
Aztán 1967-ben ismét többszöri korongmilliomos lett a Tammi Terrell-lel előadott duettek (Your Precious Love, You’re All I Need to Get By) nyomán. Partnere 1968 októberében a virginai Farmville-ben rendezett egyetemi koncerten Gaye ölébe ájult.
Kiderült, Terrellnek agytumora van.
Másfél éven belül nyolc agyműtéten esett át, majd 1970 márciusában, alig huszonnégy évesen meghalt. Temetésén Gaye mondta a gyászbeszédet, és soha nem tudta túltenni magát az énekesnő elvesztésén.
A farmville-i sokkot megelőzően, 1968. október 6-án Gaye a Detroit Tigers–St. Louis Cardinals „világbajnoki” baseballdöntő negyedik mérkőzésén énekelte az amerikai himnuszt, és abban az évben került először a Billboard-lista élére: a hét hétig listavezető I Heard It Through the Grapevine mindent vitt. (A szám 1969-ben ugyancsak első, majd 1986-ban – két évvel Gaye halála után – negyedik volt a brit lajstromban.)
Hasonló sikert legközelebb a Let’s Get It On album címadó számával ért el 1973-ban: az LP-ről kimásolt kislemez az év második legkelendőbbje lett az Egyesült Államokban Tony Orlando és a Dawn Tie a Yellow Ribbon Round the Old Oak Tree című, nálunk is népszerű slágere mögött. A korong csúcsot döntött a Motownnál: a kiadó kislemezeiből addig egy sem kelt el négymillió példányban.
Ez független attól, hogy Gaye a Motown-alapító Berry Gordy húgát, Annát vette feleségül, mert a pár – tíz évnyi házasság után – épp 1973-ban vált el. Abban az időben Gaye koncertenként százezer dollárt keresett, és a Motownnal egymillió dolláros „csillagászati” szerződést írt alá.
A What’s Going Ont nem akarták kiadni a vietnámi háború és az Államokban előforduló rendőri brutalitás felemlítése miatt, de aztán második volt három héten át a Three Dog Nights Joy to the Worldje mögött, és hasonló mérföldkővel ért fel, mint az első európai turnéját megörökítő Élőben a londoni Palladiumban című dupla nagylemez, amelyből kétmillió példányt adtak el. Az 1977-ben megjelent albumról a Got to Give It Up amerikai listavezető lett, és inspirációt jelentett az akkor még tizenéves Michael Jackson számára.
Szintén 1977-ben Gaye és Diana Ross közösen feldolgozta a Stylistics You Are Everything című, hazánkban is hódító slágerét, és Nagy-Britanniában az ötödik helyig jutott vele. Egy évvel később azonban már arról szóltak a hírek, hogy a kokainfüggő Marvin nem kevesebb mint hétmillió dollár adósságot halmozott fel.
Megállt a lejtőn, leállt a droggal, és 1982-ben újra nagyot dobott, ezúttal a Sexual Healinggel, amely tíz hétig vezette a rhythm and blues-listát; ilyesmi 1962, Ray Charles I Can’t Stop Loving Youja óta nem esett meg. Az sem volt semmi, hogy a Midnight Love nagylemez tripla platina minősítést érdemelt ki.
Majd következett a fiúgyilkosság, és Lionel Richie 1985-ös tisztelgő dala, amelyben Diana Ross búcsúzott Marvin Gaye-től.
Közben a papát hat év felfüggesztett börtönre ítélték. A megtört ember azt mondta: „Ha tudnám, visszahoznám őt. Bárcsak itt állhatna az ajtóban!”