Hashim Thacit hősként tartják számon honfitársai, hiszen az 1998-99-es koszovói háború idején a függetlenségi mozgalom egyik vezéralakja volt. Csakhogy az általa fémjelzett Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) rémtetteket is elkövetett a szerb lakossággal szemben, ezért a Hágában életre hívott koszovói különbíróság 2020 novemberében vádat emelt Thacival szemben tíz háborús és emberiesség elleni bűncselekmény, többek között gyilkosság, kínzás és erőszakos akciók miatt.
Az 54 éves Thaci nem sokkal később a vádemelést követően lemondott koszovói elnöki tisztségéről, és hágai fogdába szállították. Három legközelebbi munkatársa, köztük a parlament két korábbi elnöke, ugyanezekkel a vádakkal néz szembe, ők szintén a hírhedt UCK gerillái voltak. Mindemellett „közös bűnszervezetben” való részvétellel is vádolják őket, s ez a csoport „szisztematikus támadásokat hajtott végre" a koszovói szerb kisebbség tagjai, valamint az UCK koszovói albán ellenfelei ellen – hangzik a vádirat.
Amikor a harcok alábbhagytak, és a szerb erők a NATO bombázása után kivonultak Koszovóból, Thaci zöld egyenruháját kék öltönyre és nyakkendőre cserélte. Amikor Koszovó 2008-ban kikiáltotta függetlenségét, miniszterelnökként szolgált, 2016-ban pedig elnökké választották.
Koszovóban már hetek óta készülnek a tárgyalásra. A köztársaságban a "Háború és béke hősei" feliratú óriásplakátokat helyeztek el, amelyen Thaci és Kadri Veseli volt parlamenti elnök arcképe látható. Háborús veteránok és más koszovói nacionalista csoportok vasárnap tüntetést rendeztek a volt UCK-fegyveresek támogatására. Koszovó törvényt is elfogadott a Thaci és társai védelmét ellátó - koszovóiakból és külföldiekből álló - ügyvédek fizetésére, és eddig 16 millió euró folyt be a védelmi alapjukba. Gregory Kehoe, Thaci védőcsapatának egyik amerikai ügyvédje elmondta, az ügyészek két évet kapnak a bizonyítékok bemutatására.
"Ez az ember komoly áldozatot hozott a hazájáért, és remélhetőleg ezt képesek is leszünk előadni a tárgyalóteremben, és igazolni, hogy becsületes, őszinte ember volt, és sikerül majd elérni a felmentését" – jelentette ki a Reutersnek.
Thaci ügyvédei azt kifogásolják, hogy a bíróság nem járt el tisztességesen védencükkel kapcsolatban. És olyan bűncselekményekért vonják felelősségre, amelyekben személyesen nem vett részt.
Természetesen a koszovói szerbek teljesen másként tekintenek a vádlottakra. A köztársaságban élő szerb nemzetiségű Olgica Bozanic azt reméli, a tárgyalás során végre kiderül az igazság arról, mi történt két testvérével, Todor és Lazar Kosticcsal, akik földi maradványait 2005-ben egy nyugat-koszovói faluban lévő tömegsírban találták meg. Ez a bűncselekmény a vádiratban is szerepel.
„A tanúk beszámolóiból tudjuk, hogy 1998. július 17-én az összes faluban élő férfival együtt elvitték őket a házukból, és megkínozták őket” – mondta Bozanic a Reutersnek. "De az nem ismert, mikor és hogyan végeztek velük. Talán a tárgyalás során új bizonyítékok kerülnek elő, amelyekből fény derül a részletekre” – tette hozzá. Egy névtelenséget kérő nyomozó nagyjából tudja az igazságot. Elmondása szerint a Kostic testvéreket több más szerbbel együtt egy sziklánál ölték meg, és egy katonai dzsipet borítottak rájuk, hogy elrejtsék a maradványaikat. 2005-ben azonban az ENSZ által vezetett törvényszéki szakértői csoport feltárta a tömegsírt.
A vádiratban továbbá az is szerepel, hogy az UCK által elhurcolt személyek nem kaptak elegendő ételt és vizet. Botokkal és vasrudakkal verték őket, és többször halálosan megfenyegették az „őrizetbe vetteket”. Néhányan közülük örökre eltűntek, vagy a holttestüket később megtalálták, sokszor több golyóval a testükben. Az áldozatok általában szerb rendőrök, szerb civilek, romák vagy koszovói albánok voltak, akiket „árulóknak” tartottak.
A Hollandiában székelő, nemzetközi bírákból és ügyvédekből álló Koszovói Szakértői Kamarát 2015-ben hozták létre, hogy a pristinai törvények alapján járjon el a volt UCK-gerillák ellen. Nagy nemzetközi nyomásra hozták létre a törvényszéket. Arra nem volt mód, hogy azt Pristinában állítsák fel, hiszen a koszovói albánok úgy vélik, a törvényszék elfogult az UCK-val szemben, és csak „becsmérelni” akarja a honfitársakat.
Ehat Miftaraj, a Koszovói Jogi Intézet nevű civil szervezet munkatársa azonban úgy véli, a tárgyalás „a volt UCK néhány személye ellen folyik, és nem a UCK vagy a koszovói nép által képviselt értékekkel szemben”.
A bíróságot a volt Jugoszláviában elkövetett rémtettekkel foglalkozó korábbi ENSZ-törvényszéktől függetlenül hozták létre: az ICTY szintén Hágában székelt, ez a bíróság főként szerb tisztviselőket ítélt el a horvátországi, boszniai és koszovói háborús bűnök miatt, ezért főleg a szerbek szemében volt szálka. Feltételezések szerint több mint 13 000 ember vesztette életét az 1998-99-es koszovói háború során.
Drámai évek
1989-től kezdve Slobodan Milosevic nacionalista szerb elnök fokozatosan megszüntette Koszovó autonómiáját. Az albán többség ellenállását tömeges rendőri erőszakkal fojtotta el. Ibrahim Rugova vezetésével a koszovói albánok kezdetben főként tiltakozó akciókkal álltak ellen, és párhuzamos állami struktúrákat építettek ki, amelyek nem tartoztak Belgrád ellenőrzése alá. 1995-ben Milosevicet a boszniai béketárgyalások során a Nyugat nagyrészt újra rehabilitálta. A koszovói albánok elnyomása már nem tűnt fontos kérdésnek az Egyesült Államok és az Európai Unió számára. Ennek eredményeképpen a Rugova által képviselt passzív ellenállás egyre inkább háttérbe szorult, s mind nagyobb befolyást gyakoroltak a fegyveres ellenállást támogató erők.
1997-ben a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) elindította első nagyobb akcióit, amelyek 1998-ban katonai felkeléssé nőtték ki magukat. Az UCK egész régiókat vont ellenőrzése alá. Egyik legfontosabb alakja Thaci volt, aki az UCK vezérkarához tagja és a politikai igazgatósághoz tartozott.
Slobodan Milosevic a hadsereget és a és különleges rendőri erőket küldte a felkelés leverésére. Nehézfegyverekkel támadták a falvakat, megölték, elűzték az albán civileket. Washington és az európaiak nyomására Belgrád és a koszovói albánok képviselői végül a franciaországi Rambouillet-ben békemegállapodásról tárgyaltak. Thaci központi szerepet játszott a koszovói delegációban.
Az albánok végül elfogadták a bemutatott tervet, a szerb delegáció azonban nem. A NATO ezután 1999-ben légicsapásokkal avatkozott be az albán oldalon. Eközben a helyszínen Milosevic csapatai több százezer koszovói albánt űztek el, és számos mészárlást követtek el. A NATO több hónapos bombázása után. A szerbek végül kivonultak Koszovóból, de a szerb kisebbség tagjai tömegesen váltak célponttá, és tízezrével menekültek el Koszovóból.
