A CIA nélkül is tudtuk, hogy az Orbán-kormány ellenséges viszonyba manőverezte magát az Egyesült Államokkal. Erre aligha a most kiszivárgott, szigorúan titkos amerikai dokumentumban használt „geopolitikai ellenfél” a legjobb kifejezés, mert a kisegérnek az elefánt nem geopolitikai ellenfele, még akkor se, ha esetleg valamiért mérges lett rá. A kisegér vetélytársa a hörcsög meg a mókus, geopolitikai ellenfele pedig szinte minden, ami ezeknél nagyobb, elsődlegesen a bagoly, a róka és a macska.
A miniszterelnök azonban mérges. A mai napig árulásnak tekinti, hogy 2002-ben az amerikaiak vele szemben Medgyessy Pétert támogatták. Azt is mondta, hogy az amerikai külpolitika kiszámíthatatlan, mert az egymást váltó elnökök mindig mást akarnak. Igaz, azt is, hogy az amerikaiak mindig csak a gazdasági érdekeiket nézik, márpedig a két állítás egyszerre nem lehet helytálló. Mindenesetre a feltehetően a magas szintű vezetők számára készült CIA háttéranyagból világos, hogy az amerikaiak érzékelik, honnan fúj a szél Budapesten – és nyilván ennek megfelelő instrukciókkal küldték vissza állomáshelyére David Pressman nagykövetet.
A 2002-es magyarországi választás idején a republikánus George W, Bush volt az Egyesült Államok elnöke és a konzervatív körökben jól ismert Nancy Goodman Brinker a budapesti nagykövet. Washingtonnak akkor két oka is volt a baloldali-liberális koalíciós jelölt támogatására: Orbánban egyrészt a vadászgép-tender váratlan, önkényes és az amerikaiak számára kedvezőtlen eldöntése miatt ingott meg a bizalom, másrészt azért, mert nem volt hajlandó elhatárolódni az őt kívülről támogató Csurka Istvántól, aki szerint az amerikaiak maguk tehetnek a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokról. Az azóta eltelt két évtized során Orbánnak csak négy jó éve volt az amerikaiakkal, amikor Donald Trump volt az elnök. A republikánus szenátor és elnökjelölt John McCain már 2014-ben Putyinnal ágyba bújó neofasiszta diktátornak nevezte Orbánt, akinek egyetlen reménye most Trump vádlott csodálatos feltámadása.
Nem ártana egy B terv.