Az orosz agresszió hatására a NATO mielőbb át akar térni a megtorlással fenyegető elrettentéstől egy olyan stratégiára, amely képessé teszi az ellenség azonnali feltartóztatására. A New York Times (NYT) szerint teljes erőbedobással zajlik a munka az észak-atlanti szövetségben, amelyet évtizedeken át hibernáltság jellemzett.
Steven Erlanger, az amerikai lap európai vezető diplomáciai tudósítója szerint mindez forradalmi változást jelent: az orosz határ mentén állomásoztatott csapatok bővítését, az amerikai és szövetséges tervek fokozottabb összehangolását, a katonai kiadások növelését és részletes követelményeket a tagok számára, hogy meghatározott típusú erőkkel rendelkezzenek, és szükség esetén előre kijelölt helyeken harcolhassanak.
Korábban az volt az elgondolás, hogy ha az oroszok betörnek, a tagállamok megpróbálnak kitartani, amíg a szövetségesek – főként az amerikaiak – a segítségükre sietnek, és megtorló csapást mérnek az oroszokra, hogy visszaszorítsák őket. A tavaly megszállt ukrajnai területeken, Bucsától és Irpinyen át Mariupolig és Herszonig elkövetett orosz atrocitások láttán azonban a határ menti államok, mint Lengyelország és a balti országok nem akarnak többé egy megszállást kockáztatni.
Felvonták a zászlókat, Finnország ma hivatalosan a NATO tagja lettRagaszkodnak hozzá, hogy „az első naptól kezdve meg kell védenünk a NATO minden egyes centiméterét” – mondta a NYT-nak Camille Grand, az Európai Külkapcsolatok Tanácsa (ECFR) agytröszt kutatója, aki a közelmúltig az észak-atlanti szövetség védelmi beruházásokért felelős főtitkárhelyettese volt. A NATO évtizedekre „szabadságot vett ki a történelemből” – fogalmazott a lapnak Ivo H. Daalder volt amerikai NATO-nagykövet, de hozzátette: Putyin azonban „emlékeztetett minket arra, hogy a védelemről gondoskodnunk kell, mégpedig közösen”.
2014 után a NATO megállapodott, hogy négy kisebb zászlóalj méretű haderőt telepít a balti államokba és Lengyelországba. Oroszország tavalyi inváziója után a NATO további négy előretolt zászlóaljat állított fel keleti határai mentén, Romániában, Szlovákiában, Magyarországon és Bulgáriában. A nyolc harccsoport teljes létszáma azonban mindössze 10 ezer fő. A NATO most azon dolgozik, hogy ezeket dandárrá bővítse, ami azt jelentené, hogy minden érintett országban 4-5000 katonát helyeznének el – mondta Robert G. Bell, az amerikai NATO-képviselet volt védelmi tanácsadója.
A szövetség több katonát helyez közvetlenül európai főparancsnokának, Christopher G. Cavolinak az irányítása alá, aki az amerikai erők parancsnoka is Európában, Cavoli pedig a hidegháború óta először, integrálja a hadműveleti terveket
– mondta egy név nélkül nyilatkozó magas rangú NATO-tisztviselő. Az amerikaiak ismét Európa védelmének középpontjában állnak, mondta, és a NATO-val együtt döntik el, hogy Amerika pontosan hogyan védje meg Európát.
A Krím 2014-es orosz annektálása és a kelet-ukrajnai harcok kirobbantása után a szövetségesek megállapodtak, hogy 2024-re a GDP 2 százalékára növelik katonai kiadásaikat. Ám eddig a 31 országból csak 8 – köztük az új tag Finnország – érte el ezt a célt. Az idén júliusi NATO-csúcson a GDP 2 százalékát minimumként fogják már meghatározni, s ha a nagyobb országok a következő évtizedben a GDP-jük 2,5-3 százalékát fordítják a hadseregre, az elegendő kell legyen – mondta a magas rangú NATO-tisztviselő.
A szövetségesekkel szemben támasztott hosszabb távú igényeket is összehangolják, s a tervezés egyre igényesebbé és konkrétabbá válik. A NATO tervezői megmondják a tagországoknak, mi hiányzik, mit lehetne csökkenteni vagy ritkítani. Mint Bell elmondta, az egyes országoknak meg kell védeniük terveiket, s ha a többi szövetséges egyetért abban, hogy az adott terv nem megfelelő, akkor az úgynevezett „konszenzus mínusz egy” keretében megszavazhatják a módosítás kikényszerítését, ahogy az Kanadával egyszer már megtörtént.