Ferenc pápa a jövő hét végén három napra Budapestre érkezik, a katolikus egyházfő két éven belül másodszor látogat Magyarországra. Előzőleg 2021 szeptemberében, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson járt nálunk, a rendezvény a Hősök terén tartott szentmiséjével zárult. Korábban azonban éppen ön hangsúlyozta a Népszavának, hogy az a látogatás nem Magyarországnak szólt. Mi a különbség a kettő között?
A mostanit hivatalosan úgy hívják: apostoli látogatás. Tegyük tisztába azt a kérdést, hogy Ferenc pápa másodszor látogat-e Magyarországra. Nem, a pápa nem látogatott még Magyarországra, hanem a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záró szentmiséjén vett részt, amit történetesen Budapesten rendeztek. Ennek semmi köze a pápalátogatáshoz. Akkoriban akadtak is zsörtölődő hangok: „micsoda dolog, hogy nálunk csak néhány órát tölt, Szlovákiába bezzeg több napra elutazik, ez mégiscsak tarthatatlan…” Az ilyen vélemények egyértelműen félreértésből fakadnak. Fontos tudni, hogy a pápa az esetek döntő többségében meghívásra látogat el egy országba. A Szentszék általában akkor veszi komolyan a meghívást, ha az nemcsak egyházi méltóságoktól, hanem állami vezetőktől is jön.
Magyarországi meghívásban igazán nem volt hiány.
Egyházi részről az első számú meghívó Veres András, a katolikus püspöki kar elnöke. Természetesen csatlakozott hozzá Erdő Péter bíboros is. A politikai színtérről az első számú meghívó Novák Katalin köztársasági elnök, akihez Orbán Viktor miniszterelnök és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes csatlakozott.
Gyanítom, sok helyre hívják a pápát. Miért éppen a magyarországi invitálásnak tesz eleget?
Annak, hogy a pápa hány országból kap meghívást, nem nagyon lehet utánajárni, a Szentszék ugyanis nem hozza nyilvánosságra azokat a helyeket, ahonnan hívják, de ahova nem megy el.
Nehéz elszakadni a gondolattól, hogy az eucharisztikus kongresszus összefüggésbe hozható a mostani látogatással. Beszámolók szerint a pápa meghatódott attól a fogadtatástól, amelyben a Hősök terén részesült. 2023-ban annak ellenére vállalja a komoly fizikai megterheléssel járó magyarországi utat, hogy köztudottan rossz egészségi állapotban van.
Mindenki egyöntetűen állítja, hogy az eucharisztikus kongresszus legnagyobb szabású eseménye, a Hősök terén tartott zárómise lenyűgözően szép volt, nem lehet csodálkozni azon, ha Ferenc pápa megkönnyezte. A pápa – latin-amerikai lévén – tudja, hogy mit jelent a tömeg, milyen egy igazi fieszta. Másfél évvel ezelőtt Európa szívében, Budapesten látott egy katolikus fiesztát. Amikor találkozott a politikai méltóságokkal – akkor még Áder János volt a köztársasági elnök –, a megszólalók bizonyára kinyilvánították, hogy milyen örömmel vennék, ha az egyházfő Magyarországra látogatna. A másik: Erdő Péter úgy nyilatkozott, hogy a pápa többször kifejezte, mennyire szereti Magyarországot. Persze, a kijelentést nem szabad úgy értelmezni, hogy Magyarországot jobban szereti, mint más országokat, de ez is egy indok lehet.
Habsburg Eduárd vatikáni magyar nagykövettől tudjuk, hogy a Buenos Airesben született pápa annak idején Argentínába menekült magyar apácáktól tanult Magyarországról.
Megjelent olyan sajtóinformáció is – ennek a valóságtartalmát még nem sikerült ellenőriznem –, hogy a térdével betegeskedő pápa egy magyar orvosprofesszor terápiájának köszönhetően tudott felállni a kerekesszékből. Mielőtt hivatalossá vált volna, hogy Ferenc pápa csakugyan eljön Magyarországra, felröppent a hír, hogy vidéki helyszínekre is ellátogat majd. Szerintem nagyon is elképzelhető, hogy eredetileg valóban ez volt a terv, amiről végül azért tettek le a Vatikánban, hogy kíméljék a pápát.
A pápa április 28-án, pénteken délelőtt érkezik meg Budapestre, és április 30-án, vasárnap kora este hagyja el az országot. A két időpont között sok programja lesz. Ezek közül melyik az, amelyik teológusként leginkább felkeltette a figyelmét?
Vannak olyan programpontok, amelyek Ferenc pápa minden látogatásának a részei. Mindig találkozik az ország legfőbb politikai méltóságaival, mindig találkozik a katolikus püspöki karral és a klérussal, mindig találkozik fiatalokkal, betegekkel, menekültekkel, szegényekkel és olyan csoportokkal, amelyek a modern világ áldozatai. Visszatérő elem az is, hogy mi hangzik el ezeken a találkozókon. A politikai méltóságok számára a pápa a közjó iránt érzett felelősséget szokta hangsúlyozni: igazságosság, szolidaritás, kiengesztelődés, belső viszályok feloldása, gondoskodás a társadalom peremén élőkről. Az egyházi vezetőket általában arra kéri, hogy higgyenek az Evangéliumban, és ez a hit vezérelje a magatartásukat. Az Evangélium élő üzenet, nem pedig dogmatizmus: nem a múltban leszögezett igazságok megismétlése, hanem a jelenben is érvényes igazságok megvallása. Ez az egyház küldetése. A pápa nemritkán arra inti az egyházi méltóságokat, hogy szolgák legyenek, ne urak.
Betegek? Szegények? Menekültek?
A betegeknek azt szokta mondani, hogy Isten is együttérez velük, hiszen Krisztus szenvedett a kereszten. De ezen túlmenően a betegekkel, szegényekkel, menekültekkel, minden rászorulóval kapcsolatban azt is állítja: az, hogy ilyen helyzetbe kerültek, nemcsak a személyes felelősségük, hanem a társadalom felelőssége is.
A betegek például nemcsak a betegségük áldozatai, hanem áldozatai annak is, hogy az egészségügy nem működik rendesen. A menekültek nemcsak annak áldozatai, hogy több ezer kilométert kellett megtenniük – őrületes pénzeket fizetve az embercsempészeknek –, hanem az igazságtalan világrendnek is áldozatai, amely miatt a hazájuk elhagyására kényszerültek, és amely ellen a pápa minden alkalommal felemeli a szavát.
A Vatikán honlapja hat vagy nyolc nyelven mindig nyilvánosságra hozza a pápa beszédeit, bárki megnézheti, hogy az egyházfő más országokban mit mondott eddig. A pápa mindenhol az egyetemes keresztény értékeket hangsúlyozza. Retorikájának, tanúságtételének az a titka, hogy az egyetemes igazságokat képes úgy megfogalmazni, hogy azok, akik hallgatják, azt érzik, az üzenet pont nekik, az ő országuknak, az ő csoportjuknak szól.
Ha jól értem, a magyarországi programban nem lát a megszokottól eltérő, rendhagyó eseményt.
A pápa a tudományos élet képviselőivel is találkozik. Különleges eseménynek nem nevezném, de ez nincs mindig benne a programban. A tudomány képviselőinek a pápa többnyire elismeréssel beszél arról, hogy milyen nagyszerű, amit a modern tudomány elért, a katolikus egyház csodálja a tudósok munkásságát és sikereit. Ugyanakkor szóvá teszi: miközben a tudomány exponenciálisan fejlődik, az ebből adódó etikai kérdésekre nem minden esetben születnek megnyugtató válaszok.
És a jezsuitákkal vagy a görögkatolikussal való találkozó?
Magamtól kellett volna mondanom: Ferenc, az első jezsuita pápa, amikor teheti, meglátogatja az adott országban élő rendtársait. A görögkatolikusokra nem tudok pontos magyarázatot adni, csak feltételezésem van. De ez tényleg csak feltételezés. A görögkatolikusok hatalmas munkát végeznek a cigányok körében, még akkor is, ha megfogalmazódott velük szemben az a kritika, hogy fenntartanak szegregált iskolákat. A pápa tisztában van azzal – hiszen járt Szlovákiában és Romániában is –, hogy ebben a térségben a cigányság helyzete extra problémát jelent. Márpedig aki a cigányokkal foglalkozik, az a szegényekkel foglalkozik.
Ferenc pápa rendre határozottan kinyilvánítja szolidaritását a megtámadott Ukrajnában élőkkel, az Orbán-kormány részéről viszont hiányoznak a hasonló gesztusok. Adódhat-e konfliktus ebből a magyarországi látogatás során?
Valószínűnek tartom, hogy Ukrajna ügyében a pápa arról fog beszélni, amiben egyetértés van: a pápa és a magyar kormány is úgy gondolja, hogy a háborúban Oroszország az agresszor, és minél előbb békét kellene teremteni. Nem hiszem, hogy a pápa ennél mélyebbre menne az ukrajnai helyzet értékelésekor. Aligha fog előkerülni, hogy milyen hangsúlybeli, esetleg lényegi különbségek vannak Ferenc pápa és a magyar kormány álláspontja között.
Névjegy
Máté-Tóth András Kalocsán született 1957-ben. A szegedi hittudományi főiskolán 1983-ban teológiai abszolutóriumot, majd katolikus középiskolai hittanári diplomát szerzett. A bécsi egyetemen teológiából doktorált 1991-ben, ugyanott habilitált 1996-ban, majd a Pécsi Egyetemen kommunikáció tudományból 2011-ben. Professzor, az MTA doktora, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi tanára, az MTA-SZTE Convivence Vallási Pluralizmust kutató csoport vezetője. Számos vallási témájú kutatást vezetett. Cikkek, tanulmányok, könyvek sora fűződik a nevéhez.