– Varázslat – ez a szó jut először eszembe, amikor a kutyáimmal és a tanítványaimmal belépek az erdőbe. Amikor Dorka kutyámmal szabadidős tevékenységet kerestünk, nem gondoltam volna, hogy új hivatásomban, a szarvasomba-vadászatban magára a csodára találunk rá! Lenyűgöz az évszázadok óta fűszerként használt erdei csemege a maga valójában, de az a különleges hangulat, amit a kutyáimmal tapasztalok nap mint nap a szarvasgomba keresése során, minden várakozásomat felülmúlta – meséli elragadtatottan.A szarvasgomba szimbiózisban él a fa gyökereivel azért, hogy egymást támogassák.
Ő is ugyanezt éli meg a kutyáival a gomba keresése, kutatása közben. Már önmagában ez is varázslat, hát még az élmény, amit a hajnali erdő csendje, az ébredő állatok neszezése ad. – Hogy ezt a mentális káprázatot a jövőben fizikailag is átélhesse az emberiség, tehát fenntartható legyen a tevékenységem, alázatot és tiszteletet kíván kutyától és embertől egyaránt. Ezt a szemléletmódot adom át a tanítványaimnak is.
Különlegeset nyújtani
Szilvia a pályáját bőripari technikusként kezdte, később vállalkozásszervező szakon végzett közgazdászként. Sosem távolodott el a természettől, mindig benne élt, rengeteg állata volt gyerekkorától fogva.– Tízéves koromig Budapesten laktunk, de Dunakeszin volt a telkünk, ahol akkor voltunk, amikor nem volt iskolaszezon. A nagymamámmal éltünk, ő a háztájit gondozta, én meg hazavittem macskát, kutyát, sérült sünt és madarat. Ezt a folyamatot apu ajándéka szakította meg: nyolcévesen kaptam tőle egy keverék kiskutyát, Fickót. Általános iskola után szakmát kellett választania, de nem sokáig dolgozott bőrművesként, mert az ország könnyűipara állami támogatás híján és az ázsiai kereskedelmi behatás miatt a kilencvenes években kezdte megadni magát. Nem akart varrónőként dolgozni, a természetes anyagok használatán kívül hiányzott neki a tervezés, a kreativitás is. – Elkezdtem tanulni, fejleszteni magam, férjhez mentem, gyermekeket szültem. Amikor nagyobbak lettek, elvégeztem a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemet. Ez egy közgazdasági – akkor még – főiskola volt, ahol marketing szakirányon végeztem. Azóta önálló vállalkozóként dolgozom. Az volt a célom, hogy a munkámban jól érezzem magamat, tudjak valami különlegeset nyújtani másoknak, és megéljek belőle. Először kreatív hobbi boltot nyitottam Dunakeszin, amit nagyon szeretett a város is, én is, de a 2008-as gazdasági válság hatására bezártam. Addigra viszont beleszerettem egy kézművestechnikába, a dekupázsba (decoupage). Egy Olaszországban tanult, magyar hölgytől tanultam meg a szalvétatechnika fortélyait, és ezzel a technikával alkottam tárgyakat, amiket lakberendezési boltok megrendelésére vagy vásárokra készítettem. Az alapanyagokat asztalossal és fazekassal készíttettem, vigyáztam, hogy minden itthoni és természetes anyagból készüljön. Rövidesen rengeteg munkám lett, és egyszer csak azt éreztem, a műhelyembe vagyok zárva, vágytam már ki, a szabadba, a friss levegőre. A kutyáimmal is több időt akartam tölteni. Először megtanultam a retriever kiképzésének alapjait, majd azt, hogyan lehet belőle jó vadászkutyát kiképezni, de maga a vadászat, a „hobbigyilkolás” nem tetszett. Így beütöttem a mindentudó világhálóba, hogy labrador, munkakutya, és sokadik találatként feljött a szarvasgombászat. Jó kétéves folyamat volt, mire teljesen felkészültem arra, hogy ezt válasszam hivatásomul. Az ismeretségi körömben feltűnt egy hölgy, aki kutyakiképző volt, és szintén vállal szarvasgomba-kereső kutya kiképzést. Elkezdtük a közös munkát, de hamarosan már én magam folytattam a saját kutyáim kiképzését. A kutyák és én is sikeres vizsgát tettünk, majd az erdészetektől kiváltottam az engedélyeket, és nagy büszkén belevágtam a keresésbe.
Vizsga teszi a vadászt
A szarvasgombász elmagyarázza, ez nem úgy megy, hogy van egy kutyám, valahogy megtanítom őt túrni a földet ott, ahol a gombát sejtem, aztán illa berek, nádak, erek, lerabolom az erdőt, és dúsgazdag leszek belőle. Kell a vizsga az embernek, az oklevél a kutyának, és ezekkel lehet bemenni engedélyt kérni az erdészethez, hobbiszinten is – ezt külön hangsúlyozza. És vajon mi szabja meg az elvihető mennyiségét?– Kétféle szabályozás van. Az állami erdészet területéről elvihető erdei termény mennyiségét törvény szabályozza, ami napi két kiló. Ez lehet som, medvehagyma, kalapos gomba, amiket mindenféle előképzettség nélkül bárki szedhet és elvihet. A föld alatt megbúvó szarvasgomba, azaz trifla (lásd keretes írásunkat) 2013 óta viszont más szabályozás alá esik, vizsga és kiképzett keresőkutya nélkül senki nem gyűjthet belőle. A kereshető mennyiség attól függ, milyen szerződést kötünk az erdészettel, de hagyományosan nem szokták limitálni. Természetvédelmi területen a helyi hatóságtól is kell pluszengedélyt kérni, ők már betesznek a szerződésbe maximális mennyiségi kvótát, mondjuk, hogy évi öt kilót lehet kiszedni. Több területen is lehet szarvasgombára vadászni, csakhogy ezek mind pénzbe kerülnek. Minél több területre jár valaki, annál több bérleti díjat kell fizetni, ami területenként változó, az évi hatvanezertől akár hatmillió forintig terjedhet. Azt is figyelembe kell venni, hogy egy-egy faj termőképessége két-három hónap, amibe beletartoznak a nagyon értékes fajok is. Magyarországon októbertől decemberig lehet szarvasgombát gyűjteni a meghatározott területeken, és az is előfordul, hogy nem éri meg hetente oda-vissza hatszáz kilométert autózni pár szemért. Ekkor jön jól, hogy Szilvia logisztikát és közgazdaságtant is tanult.
Hivatásos és hobbikeresők
Hazánkban a professzionális keresők száma, akik ebből a tevékenységből élnek, nagyjából állandó, úgy négy-ötszáz fő. Növekszik viszont a hobbikeresők száma, akik a kutyájukkal szeretnének minőségi időt eltölteni az erdőben. – Azt tapasztalom, hogy az emberek saját magukat sem regenerálják annyira, hogy a normális, egészséges mentális jóllétüket fenntartsák, és erre kezdenek rájönni. Létszükségletnek tartom a természetben múlatott időt. Akár egyedül, akár állatokkal, de mindenképpen fákkal, növényekkel, madárdallal, sejtelmes, erdei neszekkel, illatokkal, színekkel – sorolja a természetjárás örömeit.A legegyszerűbb módja ennek, hogy aki teheti, találjon a környezetében egy parkot, ha szerencséje van, erdőt, ahol még medvehagymát is szedhet. Amikor már tudott annyi triflát szedni, amennyit érdemes volt eladni, Szilvia is belevágott ebbe. Időjárástól függően március közepétől április végéig lehet medvehagymát szedni. Ekkor éppen triflavadászati tilalom van, és hiányzott neki a gombából a bevétel, no meg a mozgásos játék a kutyákkal.
– Mivel véletlenül olyan helyen kerestem a gombát, ahol megterem a medvehagyma is, engedélyem is volt, adta magát a gyűjtés. Manapság ez már két külön terület, nem keverem a kettőt. A vásározás miatt volt egy kialakult ismeretségi köröm a piacokon, felvettem velük a kapcsolatot, és már árultam is a tavasz egyik első gasztronómiai alapanyagát. Azoknak a séfeknek is szállítok belőle, akik a szarvasgombát vásárolják tőlem. Aki kereskedelmi mennyiségben akarja szedni, annak szerződést kell kötnie az erdészettel, az enyémben nincsen limitálva a felső határ. Az viszont igen, mettől meddig és hogyan lehet leszedni a fenntarthatóság érdekében. Hosszú szár nélkül kell szedni, még véletlenül se húzzuk ki a szárát a földből! Kizárólag virágzásig szedhető, ami azért fontos, mert a virág magot terem, amivel reprodukálja, fenntartja a saját telepeit, nem elég, hogy a hagyma osztódik, szaporodik a földben. Sokak félelme, hogy nem tudják megkülönböztetni a gyöngyvirágot a medvehagymától, márpedig előbbinek minden része mérgező, ezért kapta a „májusi gyilkos” nevet.
Szilvia három fontos szempontot említ: az egyik, hogy a medvehagymalevélnek nagyon erős hagymaszaga van. A másik, hogy a két növénynek eltérő a megjelenése, a májusi gyöngyvirág egy hónappal később jelenik meg. Harmadrészt ezek egymás konkurenciái, ahol az egyik megterem, ott a másik nem szaporodik.
Ösztönök harmóniában
– Eleinte nem kedveltem az ízét, de ma már rajongok érte, annyira sokféleképpen fel lehet használni! – mondja a szarvasgombáról. – Sokan kifogásolják, hogy drága, de hát nagyon sok munka van a megszerzésében. Ha azt hallja valaki, nyolcvanezer forint kilója, akkor hátrahőköl, de egy köret ízesítéséhez elég egy kétdekás darab, ami ezerhatszáz forint. Ünnepekkor ezzel megajándékozhatjuk magunkat és a családunkat. Vagy egy negyedkilós vajhoz keverve a mennyiséget, hosszú napokig, hetekig élvezhetjük az ízét. De számomra nem ez a fő célja a szarvasgomba-vadászatnak. Olykor elfelejtem, hogy azért kezdtem bele ebbe az egészbe, mert a kutyáimmal akartam minél több időt tölteni úgy, hogy számomra is jó érzéssel és morálisan elfogadható módon élhessék ki a természetes vadászösztönüket. Ma ezt keretek közé szorítjuk, hiszen szocializált társadalomban élünk. Ennek ellenére módunkban áll, hogy az ösztöneiket velünk harmóniában élhessék meg. Az etikus kutyatartás alapja annak a megértése, hogy a domesztikálódás folyamata családtaggá emelte a kutyát. Kutyával élni egy új létforma. Hogy ő teljességében megélhesse a kutyaságát, mi pedig jelesre vizsgázzunk mellette emberségből.
Földikenyér és ínyenc fűszer
A szarvasgomba sokféle föld alatti, a gazdanövénnyel kölcsönhatásban élő gomba gyűjtőneve, felhasználását tekintve fűszer jellegű értékes gasztronómiai különlegesség. Több, ma már régiesnek tűnő köznyelvi elnevezése is ismert, ilyenek például a trifla, a gímgomba, a kutyaorrgomba, a trufola, a drága pöfeteg, a disznógomba, a malacgomba, a porgomba és a földikenyér. Bratek Zoltán mikológus, az ELTE TTK Növényélettani és Molekuláris Növénybiológiai Tanszékének oktatója, a terület elismert szakértője szeretné, ha visszahoznánk a magyar közbeszédbe a régies trifla szót, mert ez hasonlít leginkább a nemzetközileg használt truffle elnevezéshez.
