Kapuk és tabuk: Lőrincz Réka és Vékony Dorottya a termékenység rétegeiről

Hogy kinek mi az értékes, az mindig egyénfüggő. Kérdés viszont, hogy olyan értékek között éljük-e az életünket, amelyek tényleg boldoggá tesznek minket. Erre keresi a választ Lőrincz Réka és Vékony Dorottya, akik a rövidesen Győrben nyíló kiállításukon azt is megmutatják, hogy nem feltétlenül kell mindig a biztosnak hitt úton járnunk. Sőt, ha másik utat választunk, még a sorsunk is jobbra fordulhat.

Számos film, reklám és videóklip sarkall minket arra, hogy vásároljunk, fogyasszunk és növekedjünk, minderről pedig adjunk számot, hisz attól leszünk boldogok és sikeresek. De vajon tényleg ezek az értékek vezetnek a beteljesedéshez? Nem lehet, hogy ezeken kívül – vagy ezek helyett – van még valami más is?

Két képzőművész, Lőrincz Réka és Vékony Dorottya a győri Torula Művésztérbe tervezett kiállításán ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk, de legalábbis eltűnődhetünk azon, hogy a fogyasztáson túl mi nyújthat örömöt az életünkben.

Csak pozitívan

A tárlat a felvetésre persze nem közvetlenül fog válaszolni, hanem szimbolikusan. Lőrincz Réka például a látogatókat a „Kemping spirituális kapu” című, nagy méretű installációjával várja, mely jobboldalt egy csupasz fügefából, baloldalt egy gereblyéből, a kettő között pedig egydolláros bankókból készült füzérből áll. A munka arra sarkallja a befogadót, hogy fogalmazza meg a vágyát, majd haladjon át a kapun, amely a szó szoros értelmében teret ad arra, hogy az egyén fókuszáljon.

Átérzed, hogy tudsz tenni magadért – fejtegeti a művész, aki szerint az ember maga teremti meg a valóságát, így mindenkor előtte áll a lehetőség, hogy fordítson a sorsán.

– Én nem mondom, hogy az életünkben a materiális dolgok nem képviselnek értéket, csupán meg szeretném mutatni az embereknek, hogy a spirituális látásmód is értékes és használható – mondja Réka, hozzátéve, ő nemcsak a művészet által próbál segíteni az embereken, de gyakorlati úton is, például mentálhigiénés tanácsadással és energetikai gyógyászattal. A foglalkozásai során pedig arra jutott, hogy sokan áldozatszerepet élnek át, mondván, rossz körülmények közé születtek, sőt néhány művész panaszkodott neki arról, hogy magyar alkotóként európai viszonylatban nem tud érvényesülni. Réka szerint ezen a mentalitáson könnyen lehet változtatni, az egyénnek csupán el kell hinnie magáról, hogy a gondolataival képes befolyásolni a jövőjét.

Kijutni a barlangból

A kiállítás témájához Vékony Dorottya női aspektusból közelít, az ő művei a termékenység és a reprodukció körül forognak. Utóbbiak azért kezdték el foglalkoztatni, mivel ő maga is érintett, így ennek megélését szerette volna a műveiben feldolgozni. Olyan női közösségekbe kezdett járni, amelyeknek tagjai abortuszon vagy vetélésen estek át a családalapítás idején.

– Azért is foglalkozom ezzel a témával, mert

– mondja Dorottya, akit motivált, hogy az elhallgatott történeteket a művészetén keresztül, elvont síkon megmutassa. Szeretné ugyanis kifejezni azt, hogy ezek a témák nemcsak az egyénre, de annak családjára is hatással vannak. Mindehhez tudományos szempontból is közelít, a MOME Doktori Iskolájában erről kutat, és már számos nővel készített interjút a témáról. A kiállításra egy életnagyságú, fotóalapú installációval érkezik, amely meztelen nőalakokat ábrázol, akik egymásba kapaszkodnak. A térbeli montázs Dorottyának azokat az önsegítő csoportban szerzett élményeit játssza újra, amelyek az elfogadásra, illetve a test és lélek kapcsolatára épülnek.

– Ez a munkám azt mutatja be, hogyan szabadulhatsz fel egy közösségben, hogyan kapcsolódhatsz más emberekhez, és lehetsz termékeny az életben. Ezt pedig nem feltétlenül csak a terhességre értem, hanem bármilyen termékenységre, amit a létezés más-más területein átélünk, például a karrierben, az önérvényesítésben, a családban betöltött szerepben vagy a művészetben.

Egy videójában viszont a szülés kap szerepet, amelyet a művész metaforikusan közelít meg alkotótársával, Perlaki Márton fotográfussal. A kisfilmben osztott képernyőt látunk, amelynek bal oldalán egy-egy nő vagy férfi jelenik meg valamilyen vajúdó pozícióban, míg a másikon egy barlang szűkös járatait látjuk, amelyben éppen halad előre valaki, miközben anyák számolnak be saját szülési élményeikről. A két jelenet egyszerre mutatja be az anya szemszögét, illetve a gyerekét, aki éppen készül kijutni a méhből.

Félelem a megállástól

A kiállítás tehát arra sarkallja a nézőt, hogy a saját életét egy szélesebb spektrumon szemlélje. Réka ezzel kapcsolatban úgy látja, bizonyos dolgokat nem érdemes jónak vagy rossznak címkézni. Egyik munkája például hat darab egydollárosból áll, melyekbe az Energy (Energia) szó betűit vágta bele, hogy ezáltal jelezze, a pénz nem egy elítélendő, sem egy dicsőítésre váró eszköz, hanem egy olyan energia, amelyet az ember jó vagy rossz célra használ fel – a döntés csak rajta áll. A művész emellett szeretné, ha az emberek az idő fogalmát is szabadabban kezelnék, és nem éreznék a mindennapokban a folytonos rohanást. Úgy látja, a nyugati társadalmakra a megállástól való félelem jellemző, és sokan már attól lelkiismeret-furdalást éreznek, ha nem csinálnak semmit.

– Számos ember úgy érzi, hogy versenyt fut az idővel, hogy lemarad valamiről, és a céljaiért nem tesz eleget. Ha azonban képes kapcsolódni a világhoz és a mindenséghez, akkor nem érzi azt, hogy a személyes ideje a semmibe fut – mondja Réka. Erre utal egy videója is, melyben bazaltkövekből írja ki, hogy „I don’t have time to hurry”, vagyis „Nincs időm sietni”.