Magyar Balázs, a PPKE Régészettudományi Intézetének vezetője, majd Kocsis Dorottya doktorandusz hallgató köszöntötte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karának előadótermébe érkező Ferenc pápát, ezt követően a katolikus egyházfő hozzákezdett az egyetemnek címzett üzenetéhez.
Beszédében a katolikus egyházfő elmondta, magyarországi látogatásának utolsó állomásán hálás szívvel idézi fel a Duna folyását, amely összeköti és egyesíti Magyarországot sok más európai országgal, földrajzi és történeti értelemben egyaránt. Ferenc pápa megfogalmazása szerint bizonyos értelemben a kultúra is olyan, mint egy nagy folyó: átfolyik az élet és a történelem különböző területein, összeköti azokat és lehetővé teszi, hogy az ember eligazodjon a világban, magához öleljen távoli országokat és vidékeket, csillapítja az elme szomját, öntözze a lelket és gyarapítsa a társadalmat.
A katolikus egyházfő Romano Guardini olasz vallásfilozófus és teológus gondolatait idézte a tudás különböző formáiról, lehetőségeiről. Ő a technológiai fejlődésről úgy vélekedett, azt a formáját érdemes támogatni, amely a jobb élet, jobb kommunikáció lehetővé tételén keresztül számos előnnyel jár, ugyanakkor felhívta a figyelmet annak kockázataira, ha a technológiai fejlettség az élet szabályozó elvévé, uralkodójává válik. Emiatt az utókor számára egy nyugtalanító kérdést is hátrahagy:
mi lesz az élettel, ha az emberiség szembekerül a technológia uralkodó kényszerével? A gépek rendszerében megmaradhat-e az élet életnek?
Ferenc pápa szerint a kérdés a klímaválság szempontjából is releváns, hiszen a természet egyszerűen csak reagál arra az eszközszerű bánásmódra, ahogyan kezeljük. Ezt okozza a korlátok hiánya, a „meg tudod tenni, tehát szabad” elv logikája.
A Szentatya ezt követően az atomizálódó társadalom veszélyeire is felhívta a figyelmet: a közösségi kötelékek elsorvadnak, s ennek következtében a magány és a félelem, úgy tűnik, egzisztenciális élethelyzetből fakadó társadalmi élethelyzetté válik. Feltette a kérdést: hány és hány elszigetelt, „nagyon közösségi” és „kevésbé közösségi” ember él közöttünk, akik mintegy ördögi körbe kerülve a technológia vigaszaihoz folyamodnak, hogy kitöltsék azt az ürességet, amit éreznek, miközben a kegyetlen kapitalizmus rabszolgái lesznek. Ebben a társadalomban pedig a saját gyengeségeik még fájdalmasabbá válnak, ilyenkor ugyanis a külvilág rohanása kéz a kézben jár a belső törékenységgel - jelezte.
Ferenc pápa azt ugyanakkor leszögezte, mindezzel nem pesszimizmust akar kelteni, hiszen ez a katolikus hittel ellentétes volna. Érdemes lenne elgondolkodnunk a létezés és a birtoklás viszonyán, amelyet már Homérosz is fenyegetésként ismert fel. Ezután Robert Benson A világ ura című könyvével illusztrálta mondandóját: az 1907-ben íródott disztópia egy olyan világot mutat be, amit már a technológia ural. Ebben egyfajta ideológiai gyarmatosítás zajlik, a gépekkel kapcsolatba kerülő ember egyre inkább egysíkúvá válik, miközben a közösségi élet szomorúvá és szegényessé lesz. Ez egy fejlett, de komor világ, ahol mindenki érzéketlennek tűnik, a betegeket lényegében leselejtezik, eutanáziába küldik. Az egyetemes béke érdekében eltörlik a nemzeti nyelveket és kultúrákat, ami a valóságban a beleegyezés kierőszakolásán alapuló üldözéssé válik - mondta a pápa.
A kultúra és az egyetem szerepe ebben a kontextusban lesz a legjelentősebb - vélekedett a katolikus egyházfő. Az egyetem ugyanis a tudás temploma, az a hely, ahol a gondolat születik, növekszik és érlelődik. Ha ez a birtoklás és felhalmozás szűk korlátai közül kiszabadul, akkor kultúrává válhat.
Ferenc pápa ezután kitért a II. vatikáni zsinat megállapításaira, amely kimondta, hogy a kultúrának a személyiség teljes tökéletesedését, a közösség és az egész emberi nem javát kell szolgálnia. Ezért a szellemet úgy kell kiművelni, hogy fokozódjon benne a képesség a csodálatra, a lényeglátásra, a szemlélődésre, az önálló ítéletalkotásra, valamint a vallási, erkölcsi és szociális érzék kifejlesztésére - fogalmazott.
A katolikus egyházfő szerint miközben a technokrata gondolkodás a határokat nem ismerő haladást hajszolja, az ember valójában törékeny és gyakran éppen a határain érti meg, hogy Istentől függ, és hogy össze van kapcsolva másokkal és a teremtéssel.
Ezek után kitért az ideológiai szélsőségek problémakörére is: mint mondta, Magyarországon egymást követték azok az ideológiák, amelyek igazságként mutatkoztak be, de szabadságot nem adtak. Ez a kommunizmus bukásával sem változott meg, hiszen ma konzumizmusba ment át a világ, márpedig a konzumizmus „szabadsága” a fogyasztás és a tárgyak rabszolgáivá tesz bennünket.
Konklúzióként a pápa azt kívánta, hogy a PPKE - és az egyetemek általában - az egyetemesség és a szabadság központjai, a humanizmus termékeny műhelyei és a remény laboratóriumai legyenek. Végezetül köszönetet mondott és megáldotta a helyszínt.
