A még megmaradt kevés vásárlót is elszívják a kisboltoktól a multik a kötelezővé tett akciózással

Erről beszéltek lapunknak a kisebb településeken megkérdezett üzlettulajdonosok.

– Komolyan, miért jó nekik, hogy ilyen lassan véreztetnek ki? Hagynak szenvedni, görcsölni vagy két évig, ahelyett, hogy idejönnének és rám gyújtanák a boltot. Ugyanaz lenne a végeredmény, de esküszöm, sokkal humánusabb lenne, hiszen egy pillanat alatt vége lenne az egésznek, nem agonizálnék hosszú hónapokig!

Egy barcsi kisbolt tulajdonosa adta ki a mérgét így, miután arról kérdeztünk: mi a véleménye az üzletekre június elejétől rákényszerített kötelező akciózásról? A rendelettervezet kimondja, hogy szeptember 30-ig azoknak a kereskedőknek, akiknek két évvel ezelőtti árbevétele meghaladta a félmilliárd forintot, heti rendszerességgel, csütörtöktől szerdáig húsz akcióköteles kategóriában – például baromfihús; tej, tejföl, sajt, kenyér, péksütemény, száraztészta, rizs, gyümölcs; zöldség – egy-egy szabadon választott terméket az előző 30 napban használt legalacsonyabb árnál minimum 10 százalékkal olcsóbban kell adniuk, s ezekből a termékekből kötelesek az árengedményes időszakra megfelelő mennyiséget árulniuk és készletezniük, ellenkező esetben fél-hárommillió forint bírságra számíthatnak. A kormány „az új intézkedéstől azt várja, hogy az árak csökkentésével és a versenyhelyzet fokozásával megállítható a túlárazás és a spekuláció, így már a közeljövőben tovább mérséklődhet az infláció”.

– Minket ugyan nem érint, hiszen hol vagyunk a félmilliárdos forgalomtól, de ezzel az utolsó vevőket is elveszítjük. A bevásárlásokból eddig is csak morzsák jutottak, a vevők jellemzően a napi pékáru, felvágott, tej miatt jöttek, minden másért mentek a diszkontba, mostantól viszont már ezért sem jönnek majd, hiszen a multinál minden nap kapnak valami akcióst, én viszont nem tudok árat engedni, mert így sem tudom normálisan kigazdálkodni az árstopos termékek okozta veszteséget, az egekbe elszállt rezsit és a folyamatosan növekvő munkabéreket. Amúgy is olcsóbbak a multik, most még kötelezően meg is akcióztatják őket, amivel kirúgják a sámli újabb lábát, pedig már csak három volt úgyis. Figyelje meg, egy év alatt hány kisbolt zár majd be! Persze a duma megint az, hogy a mi érdekünkben hozták az új szabályt.

A jövőt nemcsak a városi kisboltosok látják sötéten, akiknek a közeli multikkal kell versenyezniük, talán még nagyobb gondot okoz a rendelet a kistelepülések vegyesboltjainak.

– Azt hittük, az árstopnál nagyobb csapás már nem jöhet, erre tessék – legyintett az egyik Barcs melletti falu boltjának eladója. – Barcs 15 kilométer, sokan járnak dolgozni a városba, ők eddig is jellemzően ott vásároltak, de a helybeliek hétköznap az itteni boltokba jártak, főleg, amióta 600 forint volt a benzin, s csak a hétvégi nagybevásárlásra mentek be a Lidlbe vagy a Pennybe. Sőt, az üzemanyagár miatt az idősebbek sokszor már be sem vitették magukat, 2500 forint megfordulni autóval, annyit nem költenek, hogy megérje nekik. Mostantól viszont megint bejárnak majd, hiszen az emberekhez csak annyi jut el, hogy a nagy üzletekben rengeteg az akciós termék, tehát spórolhatnak. Mi pedig elkönyvelhetünk egy újabb forgalom-visszaesést, csak már nem nagyon van hová hátrálni. És ha nincs vevő, akkor nem kell annyi dolgozó sem, s ha ezen a vidéken valaki elveszíti az állását, nagy bajba kerülhet.

– A városi és a városközeli kisboltoknak tényleg problémát okozhat a nagyok akciózási kötelezettsége, minket viszont nem hiszem, hogy érint, ebből a szempontból szerencsések vagyunk, hiszen a legközelebbi városban, Nagybajomban nincsenek multik – mondta egy belső-somogyi, Nagyatád és Nagybajom közötti település egyik boltjának tulajdonosa. – Nagyatád viszont oda-vissza 40, Kaposvár bő 60 kilométer, időben és pénzben sem éri meg berohangálni a diszkontokba, annyival nem olcsóbbak nálunk. Ráadásul, láthatja, nagyon széles termékpalettával dolgozunk, éppen azért, nehogy rászokjanak az emberek, hogy apró-cseprő dolgokért berohangáljanak a városba, mert ha már ott vannak, úgysem hagyják ki a multikat sem. Eddig sem zavartak a diszkontok akciói, szerintem ezután sem fognak, sokkal nagyobb gond az elképesztő infláció: minden drasztikusan megdrágult, viszont az emberek ugyanannyit költenek, mint tavaly, vagyis kevesebb mindent vásárolnak. Inkább ezzel kellene valamit kezdeni, mert a forgalom nemhogy nőne, de még csökken is, ami azt jelenti, hogy a hasznunk drasztikusan csökkent.

Bármilyen furcsa, a gazdaságilag hátrányos helyzetű dél-somogyi települések kisboltjainál is komolyabb problémát okozhat a Kaposvár környéki falvak kereskedőinek az elkövetkező négy hónap. Az ott élők jelentős része a megyeszékhelyen dolgozik, rengeteg diák ingázik naponta, a városban pedig megannyi diszkontáruház és hipermarket jelent konkurenciát a falusi kisboltoknak.

– Egyelőre négy hónap – pontosított egy városkörnyéki falu boltjának tulajdonosa. – Az árstopról is azt hittük, mostanra már rég eltörlik, erre tessék…

Két lehetőségem maradt: vagy nézem, hogy a kis vevőköröm tovább szűkül olyan szintre, amitől már nem rentábilis nyitva tartanom, vagy, bár nem kényszerítenek rá, de nekiállok akciózni, mint a veszedelem, amit viszont nem bír el a büdzsém. Mindkettőnek ugyanaz a vége, záros határidőn belül lehúzhatom a rolót. Ja, van egy harmadik opció is: bezárok most, hogy ne égessem feleslegesen a pénzt…

Az ország másik felén, Szentesen is megosztja az embereket a kötelező akciózásról szóló döntés.

– Egy zacskó száraztésztáért, egy tejért biztosan nem ülök biciklire, ami hirtelen kell, ez után is itt fogom megvenni. Persze járok áruházláncokhoz, de nem az akciók miatt, az olyan termék kora reggel elfogy – osztotta meg tapasztalatait a Csongrád-Csanád megyei Szentes egyik kisboltja előtt egy vásárló, Szécsi Andrea.

– Szerintem azért ez nem lesz ilyen sima, meg fogjuk érezni a változást – vetette közbe az üzletben dolgozó nő. – Az idősebb vásárlók kevésbé mobilisak, ők valószínűleg törzsvevőink maradnak. De a fiatalabbak már most is gyakran visszateszik a polcra az árut azzal, hogy „majd megveszem a Pennyben, ha arra járok”. Attól félek, hogy a sok akció miatt még jobban elpártolnak tőlünk a vevők.

A férfi hasonlóan borúsan látja a jövőt, mint a szentesi kereskedő. Egy alkalmazottja van, kell neki a segítség, létszám-leépítéssel nem tud spórolni. Árat nem csökkenthet, mert a dolgozót, a kötelező terheket fizetni kell. Becslése szerint az elmúlt években a vásárlói 10 százalékát veszítette el. – Szinte mindenki a közeli városokba jár dolgozni, és ott is vásárolnak be. Ez után majd nem egy, hanem két szatyorral jönnek hazafelé a busszal. Küzdök még egy darabig, aztán lehúzom a rolót, megyek Németországba segédmunkásnak.

– Megint csak a gazdagabb, városi népek járnak jól – így fakadt ki egy idős kis nyugdíjas egy bükki faluban a helyi kisbolt előtt. Szerinte az ő korosztályának nem jelent igazi kedvezményt, hogy a nagy forgalmú üzletek hetente kötelezően leáraznak majd egyes termékeket, hiszen a hozzájuk legközelebb eső ilyen áruház 30 kilométerre van. Autóbusszal nehézkes odajutni, hiába van ingyen a jegy, ha meg kocsiba ülnek, többe kerül a benzin, mintha helyben vennék meg az árut. Ráadásul 70-80 éves korban az embereknek már kevesebb élelmiszerre van szükségük, ezért ha egy 20 dkg-os akciós sajtot vesz, azt a saját pénztárcáján nemigen érzik könnyítésnek. Sokkal jobb lenne – tette hozzá – ha a gyógyszereket akcióznák le, hisz ő például a nyugdíja legalább 30 százalékát erre költi.

– Az egyik gyengém a tíz dekás belga vaj, ez az egyetlen luxusom, s inkább nem veszek sonkát vagy sajtot, de reggelente ezzel kenem meg a pirítósomat. Ha szerencsém van, itt a helyi kisboltban is megkapom olcsóbban, ma is láttam kitéve rá a piros cédulát, nem is néztem mennyivel engedték le az árát, csak betettem a kosárba, két napig még jó a szavatossága, de azon túl is megeszem még pár napig – mondta egy másik, szintén észak-magyarországi faluban egy középkorú asszony. Ők a nagy bevásárlást havonta kétszer Miskolcon intézik, így olcsóbban jönnek ki, de csak az engedményes élelmiszerek miatt nem indulnának el. Viszont, ha már ott vannak a városban, a mosószerek, egyéb árucikkek mellett tartós élelmiszereket is vásárolnak. Ám ha csak a tojás, kenyér fogyott el, vagy a tejből lett kevés, biztosan nem ülnek autóba, inkább megveszik drágábban a helyi kisboltban. – Nekik is meg kell élni valamiből, ha minden falusi állandóan csak a hipermarketekben venne meg termékeket, akkor a kisboltok végleg tönkremennének és bezárnának. Postánk már nincs, iskola csak alsó tagozatig, orvos hetente kétszer jár, ha még a boltra is lakat kerül, végleg szellemfalu leszünk.