„Cannes nem egy francia esemény, hanem egy nemzetközi filmfesztivál Franciaországban. Két hétig egy globális, határok felett működő terület, mely a mozit helyezi a világ szívverésének középpontjába.” Szerencsés az ember, ha nem kell kitalálnia egy remek definíciót a világ legfontosabb mozgóképes eseményének jellemzésére, helyette megteszi ezt annak művészeti igazgatója, Thierry Frémaux, amikor a Variety-nek ad interjút. A filmes guru amúgy szeret határozott lenni és a tavalyi számításai igencsak bejöttek, hiszen három tavaly Cannes-ba hívott alkotás is jelen volt az Oscar versenyben: a Top Gun: Maverick, az Elvis és A szomorúság háromszöge. Ahogy Frémaux fogalmazott, kellenek a nagy filmek ahhoz, hogy túléljenek a kicsik, és az nem baj, ha ezek a nagyok májusban, Cannes-ban születnek meg. Idén ez az Indiana Jones és a sors tárcsája lesz és nincs is semmi kivetnivaló abban, ha a filmtörténet egyik legismertebb karaktere épp a Croisette-n tér vissza.
A fesztivál mindemellett abszolút a klasszikus mozik védelmezője, a mai napig kitart a francia törvények mellett – ebben mégiscsak „hazai” –: nem szerepelhet a programban olyan film, amely nem kap moziforgalmazást és nem telik el legalább négy hónap, míg végül megjelenik valamelyik netes streaming szolgáltató felületén. Ezeket a szabályokat a Netflix nem tartja be, így a 2017 óta tartó konfliktus mostanra sem rendeződött. Nincs ilyen probléma az Apple TV+-al, amely megegyezett a Paramounttal, hogy moziban forgalmazzák Martin Scorsese legújabb filmjét, a Megfojtott virágokat, így a cannes-i jelenlét előtt sincs akadály. A Leonardo DiCaprio és Robert De Niro főszereplésével készül krimi három és félórás játékideje a mozi műfaji határait feszegeti.
A fesztivált megelőző hetekben, ahogy derültek ki a program részletei, egyre inkább az lett a téma, hogy ki lesz ott és ki nem. A filmünnnepet nyitó alkotás, Maïwenn főszereplésével és rendezésében készült Jean du Barry bőven szolgáltatott témát, hiszen kiderült, hogy francia produkció létére szaúdi pénzből készült (nem tudni mennyiből) és XV. Lajos királyt Johnny Depp alakítja benne. Frémaux szerint nincs ezzel semmi baj, a színész visszatérhet a reflektorfénybe. Többen feltették neki ugyanakkor a kérdést, hogy akkor hol van Woody Allen Franciaországban, francia pénzből forgatott új filmje, a Coup de chance. Erre az volt válasz, hogy látta a művet, de nem azzal a szándékkal ült le, hogy fontolóra vegye a beválogatást, mert Allen megítélése miatt a rendező személye lenne a figyelem középpontjában az adott mű helyett.
Ami a versenyprogramot illeti, bőven meghívtak nagy mestereket, például Aki Kaurismakit, Ken Loach-ot Wes Andersont, vagy Wim Wenders-t, de Cannes-ban könnyen lehet, hogy kevésbé ismert alkotó lopja majd el a show-t – meglátjuk, idén hogyan alakul majd.
Mi nagyjátékfilmmel most nem kerültünk be, de rövid animációval igen: Buda Anna Flóra 27 című alkotása is ott lesz a 11 legjobb rövidfilm között, amelyeket értékelnek a cannes-i fesztivál rövidfilmes programjában. Összesen 4288 film közül választották ki versenyprogram filmjeit, a magyar-francia koprodukción kívül argentin, francia, izlandi, kolumbiai, spanyol, Egyesült Államokbeli, indonéziai, norvég, lengyel, brit és ukrán alkotásokat. Ebben a kategóriában utoljára 2014-ben versenyzett magya, pontosabban magyar-román koprodukciós alkotás: a kolozsvári születésű Szőcs Petra A kivégzés című filmje elnyerte az Arany Pálmát.
Az, hogy a régmúlt nagy műveit újra bemutató Cannes Classic szekcióban jelen vagyunk, már-már rutin, hiszen hetedik alkalommal hívtak meg újonnan restaurált magyar filmet: idén Elek Judit Sziget a szárazföldön című, 1969-ben bemutatott művét vetítik újra a Croisette-n. A dokumentarista-újhullámos mozi egy idős asszony (Kiss Manyi) története, aki nagy lakásában él egy pesti bérházban, és azt gondolja, hogy ha budai lakásra cserél, akkor boldogabb lesz. A film forgatókönyvírója Mándy Iván volt, aki már Elek Judit Találkozások (1963) című rövidfilmjében is szerepet kapott, operatőre pedig a közelmúltban elhunyt Ragályi Elemér, akivel már a Meddig él az ember? (1967) című filmben is sikerrel dolgoztak együtt. Ragályi a hétköznapi életképekre felfűzött történetet könnyű, mozgékony kézikamerával vette filmre, mely a Sziget a szárazföldön-nek ma is friss lendületet ad.