Alighogy véget ért Károly király koronázási ceremóniája, a brit Scotland Yard újabb kihívás előtt állt a liverpooli Eurovíziós Dalfesztivál miatt. Bár a versenyt eredetileg az európai nemzetek barátságának elmélyítése érdekében hívták életre, sok állam a politikai versengés terepének tartja. Az 1956 óta megtartott fesztiválon többször is előtérbe kerültek az egyes országok közötti politikai feszültségek, amelyek akár az előadás során, akár a szavazásnál érvényesültek. Pedig az Európai Műsorsugárzók Uniója (EBU) által rendezett viadal szabályzata szigorúan tiltja, hogy a versenyzők a dalszövegben politikai üzeneteket fogalmazzanak meg.
A fesztivált az 1970-es években rendszeresen közvetítették az arab világban is, mivel azonban ezen országok közül több nem ismerte el Izrael létezését, a műsorszolgáltatók reklámokat kezdtek sugározni, amikor az izraeli versenyző fellépett. Amikor 1978-ban már eldőlt, hogy Izrael megnyerte a viadalt, a közvetítést sok arab országban még a szavazás vége előtt megszakították, a jordániai JRTV műsorszolgáltató „technikai nehézségekkel” magyarázta a „zavart”, és egy csokor nárcisz képével zárta adását.
A legtöbb gond azonban a volt szovjet tagállamokkal adódott. Az Örményország és Azerbajdzsán közötti konfliktus Hegyi-Karabah hovatartozása miatt számos alkalommal befolyásolta a fesztivált azóta, hogy a két ország a 2000-es évek vége óta részt vesz az eseményen. Egy ízben az azeri rendőrség állítólag több személyt is kihallgatott, mert az örmény dalra adták a voksukat. 2016-ben kis híján kizárták a versenyről az örmény énekest, mivel az dal előadása során Hegyi-Karabah zászlaját lengette. Ezután az ARMTV örmény műsorszolgáltató ellen is eljárás indult.
Loreen duplázni tudott, Svédország nyerte az Eurovíziós Dalfesztivál 2023-as döntőjétA 2009-es dalfesztiválra az orosz-grúz háború nyomta rá a bélyegét. Tbiliszi a Stephane and 3G együttest akarta indítani, amely a „We Don't Wanna Put In” című dalt kívánta előadni, az EBU kifogásolta a szöveget, mivel úgy tűnt, hogy az Vlagyimir Putyin orosz elnököt bírálja. A verseny szervezői a dal szövegének megváltoztatását követelték az együttestől, amely elutasította ezt, így a grúziai GPB műsorszolgáltató visszalépett a versenytől.
Oroszország és Ukrajna között sokáig mintha szimbiózis lett volna a fesztiválokon, a két ország sokszor egymás előadóira adta a legtöbb, vagy majdnem a legtöbb pontot. Ám a Krím 2014-es orosz annektálását, majd a donbászi háborút követően a megromlott kapcsolatok az Eurovíziós Dalfesztiválon is éreztették hatásukat. 2016-ban az ukrán Jamala nyerte meg a versenyt az 1944 című dallal, amelynek szövege a krími tatárok deportálására utalt. Sokan a dalt politikai állásfoglalásnak tekintették és utalást Oroszország rémtetteire, ám a zsűri végül nem tiltotta le a produkciót az orosz küldöttség tiltakozása ellenére sem. 2017-ben azonban az orosz Julija Szamojlova indulását nem hagyták jóvá, mivel 2015-ben a Krímben lépett fel, és az ukrán törvények szerint illegálisan lépett be a félszigetre, mivel közvetlenül Oroszországból érkezett, nem pedig Ukrajnán keresztül. Oroszország végül visszalépett a versenytől, az EBU pedig megrovásban részesítette az ukrán UA:PBC műsorszolgáltatót, és azzal fenyegetőzött, kizárja az országot a jövőbeni versenyekből.
A politikai vetület azonban végképp előtérbe került 2022-ben, az Ukrajna elleni orosz agresszió után. A tavaly februárban Ukrajna ellen indított orosz invázió hatására az EBU – a tagországok nagy nyomására – bejelentette, Oroszország nem vehet részt a versenyen, mivel az „rossz hírbe hozná a dalfesztivált”. Bár szakértők kétségbe vonták, hogy a Torinóban megrendezett dalfesztiválon valóban az ukrán Kalush Orchestra nyújtotta a legjobb teljesítményt, szinte közfelkiáltással győzött az együttes, egyetlen produkció sem gyűjtött be ennyi pontot a fesztivál története során, a győztest a közönség is ritkán látható lelkesedéssel ünnepelte.
Ugyan Volodimir Zelenszkij a győzelem után azt ígérte, a dalfesztivált 2023-ban már az éppen roommá lőtt Mariupolban rendezik meg, valójában akkor sejteni lehetett, hogy ez inkább csak vágyálom az ukrán elnök részéről, s az EBU később úgy döntött, biztonsági okok miatt Kijev sem lehet házigazda, így a 2022-es viadal második helyén végzett Egyesült Királyság kapta meg a rendezési jogot.
Oroszországot valójában nagyon is érzékenyen érinti a dalfesztiválról való kizárása. Moszkva már Ukrajna elleni agresszió előtt is a kultúrharc terepének tekintette az eseményt, ahol teret adhat a nyugati liberalizmus elleni harcának. Vitalij Milonov szentpétervári parlamenti képviselő, Vlagyimir Putyin Egységes Oroszország pártjának befolyásos tagja 2014-ben „a homoszexualitás és a szellemi hanyatlás szemérmetlen propagandájának” nevezte a versenyt.
A brit rendezők nem is terror-, hanem kibertámadástól tartottak a fesztivál előtt. A szavazást digitálisan bonyolítják le, vagyis hackerek prédájává válhat. Peter Ricketts, a brit kormány korábbi nemzetbiztonsági tanácsadója a CNN-nek nyilatkozva elmondta, el tud képzelni oroszok által támogatott szélsőjobboldali LMBT-ellenes incidenseket, aláásva ezzel Nagy-Britannia, a „liberalizmus megtestesítője” tekintélyét. (London Ukrajna legfőbb fegyverszállítója az Egyesült Államok után.) Az idei esemény a középpontjában az Egyesült Királyság és Ukrajna közötti barátság áll, mindkét ország szálka a Kreml szemében.
Ukrán dal nyert az Eurovíziós Dalfesztiválon, Volodimir Zelenszkij gyorsan meg is ígérte, hogy a jövő évi döntőt Mariupolban tartják„Bármi, ami a Nyugatnak árt, az az oroszok számára nyereség” – magyarázza a CNN-nek Keir Giles, a Chatham House vezető tanácsadó munkatársa. „Vegyük például az oltásellenes propagandát, amelyet a világjárvány előtt és alatt is terjesztettek. Ez valószínűleg az orosz állampolgároknak is ártott, de az orosz gondolkodás szerint, ha azzal a Nyugatnak is gondot okoznak, akkor ez felülmúlja a kockázatot.”
A Merseyside-i rendőrség 5500 rendőrt vet be Liverpoolban a szombati döntő előtt. Terrorizmusellenes intézkedések sorát hozták, biztonsági kerítéseket emeltek. Ugyanakkor a közönség figyelmét is felhívják az esetleges veszélyre.
Miért fosztjuk meg a magyar daltól Európát?
Magyarország 2020 óta marad távol az Eurovíziós Dalfesztiváltól, amiért sok bírálat érheti, főleg a hivatalos indoklás elmaradása miatt, de magával a rendezvénnyel is egyre több a probléma. Talány, hogy egyes országok, politikai közösségek miért egy ártalmatlan popzenei verseny előadóit, közepes dalszövegeinek egyes sorait érzékelik annyira botrányosnak, hogy üzengessenek egymásnak. Még szerencse, hogy fegyveres konfliktusokra nem kerül sor. Csak így mire jó az egész? A ki tudja, hány milliárdba kerülő csillogás, ha nem tud a kultúra, a megértés, a közeledés, a béke ünnepévé válni.
Több nagy sportesemény, köztük az olimpia előkészítése is jelzi, a nemzetközi szövetségeket egyre jobban befolyásolják politikai erők. A dalfesztivált rendező Európai Műsorsugárzók Unióját (EBU) hasonló veszély környékezi. Lehetséges, hogy magukban a nemzetközi szervezetekben van a hiba. Bármennyire igyekeznek, nem tudnak szabadulni a bürokratikus mentalitástól, az érdekegyeztetési ösztönöktől. Az Eurovíziós Dalfesztivál botrányairól, konfliktusos helyzeteiről ma már lexikoncikkek születnek. A 2014 óta tartó orosz-ukrán feszültségnek például olyan vetülete is volt, hogy több ország pozitív politikai elfogultsággal vádolta a fesztivált az ukrán sikerek miatt.
Magyarország nem az egyedüli EBU-tag, amely hátat fordított a rendezvénynek. Bulgária és Észak-Macedónia anyagi nehézségek miatt maradt távol, Bosznia-Hercegovina az adósságai miatt nem is vehet részt, Szlovákia érdektelenségre hivatkozott. De mindenképpen a magyar álláspont a legtitokzatosabb. A média egyelőre képtelen megfejteni a távolmaradás valódi okát. Az MTVA pedig hallgat.
Jobb kitennie magát annak a feltételezésnek, hogy az ok az LMBTQ megjelenése az Eurovíziós Dalfesztiválon? Mert fellépnek, netán nyernek meleg vagy transz előadók? Pedig semmire, még házasságra sem aggitálnak. De hát mi másra tudunk gondolni, ha felidézzük Bencsik András agyonidézett fejtegetését, mely szerint az „Euróvízió egy gusztustalan homoszexuális flottatüntetés”, ahol „visítozó transzvesztiták meg szakállas nők rombolták a közízlést”. Vagy amikor a magyar eurovíziós delegáció korábbi vezetője, Bubnó Lőrinc azt nyilatkozza: a magyar embereknek időre van szükségük, hogy a nyugat-európai értékeket, az LMBTQ-csoport létezését elfogadják.
Miért kell súlytalanná tenni A Dal című műsort, amely valaha az eurovíziós verseny hazai előválogatójaként született meg? Szép a nemzeti büszkeség, de A Dal nézettségi számainak folyamatos zuhanása azt jelzi: a közönség jobban örülne a nemzetközi megmérettetésnek. Miként a szakma is, amely hangot is adott ennek.
Vagy a kormányzati MTVA nem bízik a nemzeti kultúrának az európai szellemiséget, ízlést formáló erejében?
Rendkívül népszerű Európában
Az Eurovíziós Dalfesztivál az egyik legnézettebb páneurópai program. A tavalyi torinói versenyt az olasz tévénézők 41,9 százaléka követte nyomon: Itáliában 6,6 millióval többen követték figyelemmel, mint az előző évi viadalt. 13 országban a nézettség több mint 50 százalékos volt. Az északi államokban egyenesen imádják a versenyt: Izlandon a tavalyi viadal 96,4 százalékos közönségarányt ért el, Norvégiában 89,1 százalékot, Svédországban 81,4 százalékot, Finnországban pedig 72,1 százalékot. A tévénézők több mint ötven százalékát vonzotta a finálé Örményországban, Belgiumban, Dániában, Észtországban, Görögországban, Litvániában, Hollandiában és Spanyolországban. Különösen népszerű az ESC a 15-24 éves fiatalok körében. Ám ez a kép sem teljes: sokan a dalokat a különböző internetes fórumokon hallgatják meg.
