zongora;Novák Katalin;

- Lovak és zongorák

Pillantás a kilencedikről

Meglepő és egyben megható gesztust tett a Sándor-palota – értsd: a köztársaságelnöki hivatal – lapunk felé. Olyat, amilyenre tizenhárom éve, a Fidesz uralkodása óta nem volt példa. Meghívták a Népszava újságíróját az elnök tiranai útjára; legyünk tanúi és tudósítói a tiranai látogatásnak (június 1-2). Igaz a meghívó tartalmaz egy kitételt is, eszerint a személyes részvételi lehetőség limitált, ezért a regisztráció nem jelent automatikus részvételt. Vagyis, könnyen lehet, hogy a gesztus csak gesztus marad, de mi persze ennek is örülünk. Amióta ugyanis Fidesz-elnökök uralják a posztot, mint említettem, soha semmilyen, ilyen jellegű meghívót nem kaptunk. Általában a kérdéseinkre sem érkeznek válaszok, mint ahogy legutóbb sem.

 Az történt ugyanis, hogy miközben legott jelentkeztünk a tiranai tudósítói szerepre, elküldtünk néhány kérdést, no nem az albán úttal kapcsolatban. Az érdekelt bennünket, hogy miért is vettetett az elnökasszony egy majd' 65 milliós zongorát; ki fog rajta játszani, van-e olyan hangversenyterme a Palotának, ahol ez a Steinway úgy tud megszólalni, ahogy neki illik. Hogy miről is beszélünk, álljon itt egy rövid idézet a hangszer magyarországi forgalmazójának leírásából: „Aki egy kicsit is megmártózott a zene és ezen belül a zongora világában, az pontosan tudja, mit jelent ez a kifejezés: Steinway zongorák. Ezek a hangszerek a zongora királyai, és csak azon szerencsések engedhetik meg maguknak, akik már komoly sikerekre és ismertségre tettek szert a zene világában, ugyanis a minőségével arányos az ára is. A koncert zongoristák közül 10-ből 9 ezt a hangszert választja, mert ez maga a csúcsminőség, amely sikerre segíti használóját.”

Félreértés ne essék: nem kívánom megsérteni Novák Katalint, pláne azok után, hogy ily kedvesen nyitott lapunk felé, és még azt is elfogadom, hogy egy ilyen Palotában nem állhat valami ócska bárzongora. Már csak azért sem, mert a história szerint a kívülről puritán épület belülről selyemmel és arannyal gazdagon díszített helyiségekből állt. A magánpalota leghíresebb lakója az Ördöglovasként emlegetett Sándor Móric, akrobatikus lovas volt, aki a legenda szerint gyakran pipázgatott a ház erkélyén, lóháton. Ez alapján könnyen feltételezhetem, hogy Budaházy György voltaképpen a köztársasági elnök előtt tisztelgett, amikor lóháton hagyta el a börtönt, mint tudjuk Novák – Orbán – Katalinnak köszönhetően. De ne kalandozzunk el szittya harcmodorban a zongorától: jó lenne tudni ki és mikor játszik majd rajta, lesznek-e ott fenn a Várban a régi időkre emlékeztető házi koncertek, ahova csak a NER-lovagok kapnak meghívást, vagy maga a Ház lakója fog rajta időről időre játszani. Végül is egykoron a nagypolgári lét egyik fontos eleme volt a zongora, és minél tehetősebb volt valaki, annál drágább hangszert vásárolt az otthonába.

Szóval jó lenne tudni, hogy mivégre ott ez a Steinway, és azt is, kaphatunk-e egy ottani koncertre is meghívót. Már azzal is megelégszünk természetesen, ha a korlátozott férőhely miatt a végén csak a Palota bejáratáig juthatunk. Az is nagy dolog: a szomszédban, a Karmelitában az is lehetetlen. (Tényleg: ott milyen zongora van?)