A Csodálatos vagy, Júlia! címszerepében Eszenyi Enikő Rosalindaként jön be a színpadra. Színésznőt játszik, mondja a monológot, leguggol, érződik benne a kétség, a félelem. Mintha megerősítést várna, kinéz a közönségre. Várja a támogatást.
Eszenyi vígszínházi lemondása óta nem játszott Budapesten, több helyen rendezett. A lemondása körüli viharok nem ültek el teljesen, sokan még mindig dühösek a korábbi igazgatóra. Eszenyi a támadásokra érdemben nem reagált, senkitől sem kért bocsánatot, többször elmondta, nem ad interjút.
Színpadi visszatérése sem volt zökkenőmentes, a februári fotóspróbán elcsúszott, eltörte a kezét.
A premiert elhalasztották, most viszont felfokozott érdeklődés mellett megtartották.
A Csodálatos vagy, Júlia! ment már a Játékszínben korábban Almási Éva főszereplésével. Eszenyi Enikő ezt a szerepet még nem játszotta, színésznőt viszont többször is. A mostani színpadi változatot Németh Ákos jegyzi, a történet színház a színházban. A színésznő, akinek a férje a teátrum igazgatója, beleszeret a jóval fiatalabb könyvelőbe. Eszenyinek jól áll a színésznő szerep, sokszor nem kell mást tennie, mint önmagát adni. Uralja is az előadást. A produkció Júlia hangulatváltozásait követi, van amikor kamasz csitriként viselkedik, máskor józanabb, vagy éppen nagyon hisztis, ám mindig irányító.
A bemutatón ezek a hangulatok még úgy tűntek, mintha különböző személyiségből érkeznének, a cselekmény színésznőjének formátumát Zoób Kati attraktív ruháiban inkább az előadás második felében érezhettük. Az előadás rendezője Szikora János talán többet tehetett volna az összhangért, illetve azért, hogy a főszereplő és a mellékszereplők játékának egyensúlya jobban érvényesüljön. Hirtling István Júlia férjeként túlságosan hátralép a bonyodalmaktól, így bizonyos szituációk kevésbé életszerűek. Szőlőskei Tímea színházi vállalkozója rajong Júliáért.
Varga Mária, aki Pásztor Erzsi helyett állt be az előadásba az egyik jelenetben nyílt színi tapsot kap, nem véletlenül.
Az egyetemista Lelkes Botond könyvelője maga sem tudja, mit akar. A nagy színésznő bűvöletében létezik, sodródik, próbálgatja a csáberejét és amikor azt hinné, hogy helyzetbe kerül, csúnyán leépítik. A szintén egyetemista Mosolygó Sára hozza a fiatal feltörekvő üdvöskét, de a „felnőttek” az ő eszén is túljárnak. Az előadásba bekerült néhány táncbetét is a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói és Bóbis László koreográfus jóvoltából.
És ami nagyon jó, hogy szintén bekerült, az Bleyer Pál és Darvas Szilárd Színésznő vagyok című dala. Eszenyi Enikő ezt kétszer is elénekli, másodszor igazán megrendítően. Ebben a dalban minden benne van, amit egy színésznő elmondhat. Csúcsok és hullámvölgyek, a lent és fent őrjítő ingadozása. Eszenyi színésznőként visszatért, hogy mi jön ezután, meglátjuk. Darvas Szilárd ezt így fogalmazta meg: „ Bizony bolond egy szakma ez, Tegnap az lenni, és ma ez, Száz arcom van és száz színem – Színészek vagyunk, szívem.”
INFÓ
William Somerset Maugham
Csodálatos vagy, Júlia!
Rendező: Szikora János
Játékszín
Május 6.
