Kínai húrok

Az Orbán-kormány megint az orosz agresszió ellen védekező Ukrajna támogatásának akadályozásával, ezúttal a fegyverszállításokat finanszírozó uniós keret 8. részletének blokkolásával próbálta védeni a magyar érdekek teljes spektrumát – erről szólt külügyminiszterünk szerdai bécsi nyilatkozata.

Szijjártó Péter újbóli fellépése a kárpátaljai magyar iskolák létét fenyegető ukrán oktatási törvény ügyében kétségtelenül helyénvaló volt. Az OTP Bank „a háború nemzetközi szponzorainak” ukrán listájára felkerülését illetően azonban a legnagyobb magyar magánbank érdekeit védte, minden eddiginél keményebb hangon, mondván, hogy amíg az OTP-t Ukrajna le nem veszi onnan, „addig Magyarország nem tud beleegyezni” olyan döntésekbe, amelyek újabb gazdasági-pénzügyi áldozatvállalást várnának el az EU tagországaitól.

Tanítani fogják nyilatkozatából, ahogy tényleges fenyegetésként tálalta Zelenszkij szavait arról, hogy a Barátság kőolajvezeték felrobbantásával kéne tönkretenni a magyar gazdaságot, holott napok óta tudjuk, hogy nem tervről, hanem csupán egy dühkitörésről volt szó.

A propagandacélt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy másnapra a kormányzati médiagépezet egésze Brüsszel elleni támadásba lendült, egységesen tálalva azt a semmiből előhúzott állítást, miszerint „Ursula von der Leyenék” buzdították Ukrajnát arra, hogy állítsa le a szállításokat a Barátság kőolajvezetéken.

Az igazi újdonságként a Moszkva elleni 11. szankciós csomagot elutasítva érvként hozta elő, hogy az Unió már kínai cégeket is érintő korlátozásokat tervez. „Magyarország egy kiváló példa arra, hogy mennyit lehet nyerni a kulturált együttműködésből Kínával” – érvelt büszkén annak a kormánynak az oszlopos tagja, amely minden józan meggondolást félrehajítva szolgáltatja ki az országot a kínai befektetőknek, csak hogy „erősítse szuverenitását” a szövetséges Európai Unióval szemben.