– Nemrég járt itt egy vendég, aki elmesélte, régóta érdekli az ökogazdálkodás, ezért elutazott Spanyolországba, Európa egyik leghíresebb farmjára, ahol elmondta a tulajdonosnak, hogy ő emiatt járja a világot. A gazda, amikor megtudta, Magyarországról érkezett, megkérdezte, ismeri-e a Krisna-völgyet? A nemleges válasz hallatán rettenetesen meglepődött, s értetlenkedett, minek utazott el olyan messze, amikor egy órányira a lakhelyétől megtalálja az ökogazdaságok paradicsomát, ahová ő rendszeresen ellátogat.
Gőri István, vagy ahogyan társai nevezik, Szanátan Dász – a szanszkrit név az Örökkévaló szolgáját jelenti – amúgy mellékesen mesélte el a fenti történetet, mialatt körbejártuk a Krisna-völgyet, amely idén ünnepli 30. születésnapját. Az 1989-ben hivatalosan bejegyzett egyházzá váló Magyarországi Krisna Tudatú Hívők Közössége három évtizede vásárolt földet a Somogy megyei Somogyvámoson. A 300 hektáros birtokon elsőként a templom és környéke épült ki, megadva a masszív alapot az indiai kulturális központnak és biofarmnak, közismert nevén a Krisna-völgynek.
A területen jelenleg nagyjából 130-an élnek – cirka száz felnőtt és harmadannyi gyerek –, a faluban pedig kétszáz felé közelít a krisnások száma, így Somogyvámos lakosságának nagyjából 40 százaléka kötődik szorosan a völgyhöz.
Ez a völgy ugyan a falu része, mégis kvázi önálló településként létezik saját intézményekkel, gazdasággal, iskolával, óvodával, sőt, tavaly ősz óta középiskolával, ahová egyelőre három gyerek jár,
ám az általános iskola komoly utánpótlási bázist jelent, ráadásul a völgy alkotmánya kimondja, hogy az ott élők gyerekei csak ide járhatnak. Ehhez persze megfelelő – sőt, a hazai közoktatás állapotát ismerve: irigylésre méltó – körülményeket teremtettek, a padlófűtéses épületben a diákoknak tényleg csak a foglalkozásokra kell koncentrálniuk, ráadásul komolyan véve a gyerekfelügyelet fogalmát, nyárra sem zár be az intézmény, így a szülők biztos helyen tudhatják gyermekeiket.
A völgy persze nemcsak szellemiségében különbözik egy átlagos magyar falutól, lakói ugyanis 30 éve a fenntartható gazdálkodásra esküsznek, gondolkodásuk alapja a környezettudatosság, a földeken biogazdálkodás zajlik, jellemzően kézi erővel.
- Eleinte csodabogaraknak számítottunk, hiszen itt élt egy közösség, melynek tagjai vegetáriánusok, bio- és ökogazdálkodnak, s idegen szokásokat vettek fel – jegyezte meg Szanátan Dász. – Aztán a társadalomban egyre több olyan dolog honosodott meg, ami nálunk alapelv: egyre több a vegetáriánus, sorra nyílnak a jógastúdiók, s mid többen keresik a fenntartható gazdálkodásból származó vagy biotermékeket a boltokban.
Répától az okráig
A megtermelt növények a völgylakók ellátását szolgálják. Télen jellemzően krumplit, céklát, répát, sütőtököt használnak, melyek elállnak a pincében, emellett a nyáron befőzött zöldségeket, zöldbabot, paradicsomot. A legkedveltebb a karfiol, a zöldbab, a paprika, a paradicsom, a padlizsán és a brokkoli, s olyan, idehaza kuriózumnak számító növényeket is termesztenek, mint az okra vagy a karella, de kedvelt az édeskömény, a mángold és a koriander is. A fehérjét a tehenészetből származó tej és sajt adja, emellett a bab-, és borsófélék, az amaránt, pórias nevén nemesített disznóparéj színesíti a „termékpalettát”.
A krisnások mindezekben persze már komoly tapasztalattal rendelkeznek, bár elismerték, a kezdetek keservesnek tűntek: a völgylakók jellemzően városokból érkeztek, értelmiségi háttérrel, így egyszerre kellett megküzdeniük a számukra életidegen kisfalusi léttel és a sokuk számára ismeretlen, kétkezi munkát követelő gazdálkodással. Hogy ez sikerült, azt a cirka 80 egyedes tehenészet – kevés helyen becsülik meg az állatokat ilyen istállóval… –, a megművelt földek, a megannyi fóliasátor, a biokertészet, a kézműves műhelyek bizonyítják. A három évtizedes évfordulóra elkészült a járgányház (amelyet szombaton Nagy István agrárminiszterrel avatták fel), ahol állati erővel hajtják majd az őrlő- vagy fűrészmalmot, épül egy különleges méhészeti központ is, ahol nemcsak a gasztronómia, hanem az egészségügy is komoly szerepet kap majd. Mindemellett a Krisna-völgy gabonafélékből és gyümölcsökből szinte teljesen, zöldségfélékből 75 százalékban önellátóvá vált, és kemikáliák nélkül, biológiai úton tisztítja a saját szennyvizét.
Mindez persze rengeteg munkával jár, a völgylakók mindegyike napi szinten dolgozik – a konyhán, az irodában, kertészkedik vagy az állatokat gondozza, gyerekekkel foglalkozik –, s a falubeli krisnások közül is sokan a völgyben kapnak munkát, sőt, úgy fél tucat „echte vámosinak” is a Krisna-völgy az állandó munkahelye, szezonálisan pedig több tucatnyian jutnak itt keresethez.
– Ha úgy nézzük, minden lakóra két hektárnyi terület jut, vagyis rengeteg feladat akad – mondta Gőri István, aki elismerte, örülnének, ha többen költöznének a völgybe. Utánpótlás amúgy akadhatna, hiszen bár hivatalos nyilvántartás nincs arról, hány Krisna-tudatú hívő él az országban, az egyháznak szóló 1 százalékos felajánlások száma (90 ezer) azért irányadó lehet.
Most viszont korlátozott a létszám, mely egy-egy területen „bevethető”: a kertészetben például heten dolgoznak, s egyáltalán nem lep meg senkit, amikor a fóliák mellett fűkaszával dolgozó álarcosról kiderül, ő bizony a kertészet főnöke, Bálamódaka Dász, polgári nevén Antal Balázs. Amúgy negyvenféle zöldséget termesztenek – a borsószüret éppen a hét második felében kezdődött –, egy külön területen kifejezetten értékesítésre, utóbbit többek között önkéntesek gondozzák, akiket a tudatos gazdálkodás megismerésének lehetősége vonzott a völgybe.
A turistákat – akik egyre jelentősebb bevételt jelentenek a krisnásoknak – pedig az egzotikus-mesebelinek tűnő világ vonzza. Éves szinten több, mint 20 ezren keresik fel a völgyet, ahová egy átlagos, borongós hétköznapon is érkezik 4-40 látogató, attól függően, hogy családi vagy szervezett programként keresik fel a krisnásokat. A nyár közepi búcsú pedig sokezres, igazi tömegrendezvénnyé vált, melyre a vámosiak ugyanúgy készülnek, mint a völgylakók.
Egy közösség lett a „tükék és gyüttmentek”
Harminc évvel ezelőtt Hanzel László, Somogyvámos 2005-ben elhunyt polgármestere egyezett meg a Magyarországi Krisna Tudatú Hívők Közösségével, hogy az egyház földet vásárol a település határában. Noha akkoriban a helyiek közül sokan ellenezték a megállapodást, a faluvezető pontosan tudta, a település fejlődésének lehet záloga a krisnások letelepedése.
– Volt óvodánk, alsó tagozatos iskolánk, de kellett a gyerekutánpótlás, és gazdaságilag is szükség volt valamilyen újításra, hiszen addigra bezárt a téesz, rengeteg munkahely szűnt meg – emlékszik vissza a három évtizeddel ezelőtti döntés hátterére Dékányné Károly Marianna, Somogyvámos független polgármestere. – Az idő, ha nem is mindenben, egyértelműen őt igazolta, hiszen mindkét intézményünk ma is működik, igaz, a krisnások saját iskolát alapítottak, s a Krisna-völgy turisztikai vonzerejét kihasználva számos szolgáltatás indult a faluban.
Kezdeteben a helyiek a Völgyben is kaptak munkát, mára viszont már csak néhányan dolgoznak a krisnásoknak a faluból, viszont sokan kezdtek bio- vagy egzotikus növények termesztésébe, nyitottak boltot – melynek árukészletét a turistákhoz és a völgylakókhoz is igazították –, illetve kertészet, wellnesshotel is épült, s több háznál foglalkoznak falusi vendéglátással vagy egyszerűen csak szobakiadással.
– Eleinte a helyiek furcsán néztek az idegenekre, viccelődtek a krisnások külsőségein, a ruhákon, a frizurákon, ám az elmúlt harminc évben a nagy többség teljes szemléletváltáson esett át, s ma már természetes, hogy a völgylakók részei a közösségnek – állította a polgármester. Tulajdonképpen nekik köszönhető – mondja –, hogy a lakosságszám (és ezzel Somogyban a kevés kivételhez tartoznak) nagyjából ugyanannyi, mint a rendszerváltáskor, köszönhetően a több száz beköltözőnek. A legnagyobb bevándorlás értelemszerűen az ezredforduló előtti években zajlott le, de manapság is évente 1-3 krisnás család érkezik a faluba.
„Mindkét fél sokat idomult egymáshoz”, nemcsak a vámosiak, a krisnások is változtak, s mindkét csoport jó irányba – magyarázta Dékányné Károly Marianna. – Ma már csak annyi a konfliktus, ami mindenütt megvan a régi helybéliek és a beköltözöttek, vagyis a tükék és gyüttmentek között. Jól mutatja, mennyire részévé váltak a falunak, hogy az ötfős testületből ketten is krisnások, tehát a települést mindennapjairól szóló döntésekben is részt vesznek.
