Csodabogarakból példaképek lettek a Krisna-hívők Somogyvámoson

Évente ma is bő 20 ezren keresik fel a Krisna-völgyet, az ott élők a falu szerves részei lettek. Megnéztük, hogy az indulás után harminc évvel hogyan működik az „ökogazdaságok paradicsoma”.

– Nemrég járt itt egy vendég, aki elmesélte, régóta érdekli az ökogazdálkodás, ezért elutazott Spanyolországba, Európa egyik leghíresebb farmjára, ahol elmondta a tulajdonosnak, hogy ő emiatt járja a világot. A gazda, amikor megtudta, Magyarországról érkezett, megkérdezte, ismeri-e a Krisna-völgyet? A nemleges válasz hallatán rettenetesen meglepődött, s értetlenkedett, minek utazott el olyan messze, amikor egy órányira a lakhelyétől megtalálja az ökogazdaságok paradicsomát, ahová ő rendszeresen ellátogat.

Gőri István, vagy ahogyan társai nevezik, Szanátan Dász – a szanszkrit név az Örökkévaló szolgáját jelenti – amúgy mellékesen mesélte el a fenti történetet, mialatt körbejártuk a Krisna-völgyet, amely idén ünnepli 30. születésnapját. Az 1989-ben hivatalosan bejegyzett egyházzá váló Magyarországi Krisna Tudatú Hívők Közössége három évtizede vásárolt földet a Somogy megyei Somogyvámoson. A 300 hektáros birtokon elsőként a templom és környéke épült ki, megadva a masszív alapot az indiai kulturális központnak és biofarmnak, közismert nevén a Krisna-völgynek.

A területen jelenleg nagyjából 130-an élnek – cirka száz felnőtt és harmadannyi gyerek –, a faluban pedig kétszáz felé közelít a krisnások száma, így Somogyvámos lakosságának nagyjából 40 százaléka kötődik szorosan a völgyhöz.

ám az általános iskola komoly utánpótlási bázist jelent, ráadásul a völgy alkotmánya kimondja, hogy az ott élők gyerekei csak ide járhatnak. Ehhez persze megfelelő – sőt, a hazai közoktatás állapotát ismerve: irigylésre méltó – körülményeket teremtettek, a padlófűtéses épületben a diákoknak tényleg csak a foglalkozásokra kell koncentrálniuk, ráadásul komolyan véve a gyerekfelügyelet fogalmát, nyárra sem zár be az intézmény, így a szülők biztos helyen tudhatják gyermekeiket.

A völgy persze nemcsak szellemiségében különbözik egy átlagos magyar falutól, lakói ugyanis 30 éve a fenntartható gazdálkodásra esküsznek, gondolkodásuk alapja a környezettudatosság, a földeken biogazdálkodás zajlik, jellemzően kézi erővel.

- Eleinte csodabogaraknak számítottunk, hiszen itt élt egy közösség, melynek tagjai vegetáriánusok, bio- és ökogazdálkodnak, s idegen szokásokat vettek fel – jegyezte meg Szanátan Dász. – Aztán a társadalomban egyre több olyan dolog honosodott meg, ami nálunk alapelv: egyre több a vegetáriánus, sorra nyílnak a jógastúdiók, s mid többen keresik a fenntartható gazdálkodásból származó vagy biotermékeket a boltokban.

A krisnások mindezekben persze már komoly tapasztalattal rendelkeznek, bár elismerték, a kezdetek keservesnek tűntek: a völgylakók jellemzően városokból érkeztek, értelmiségi háttérrel, így egyszerre kellett megküzdeniük a számukra életidegen kisfalusi léttel és a sokuk számára ismeretlen, kétkezi munkát követelő gazdálkodással. Hogy ez sikerült, azt a cirka 80 egyedes tehenészet – kevés helyen becsülik meg az állatokat ilyen istállóval… –, a megművelt földek, a megannyi fóliasátor, a biokertészet, a kézműves műhelyek bizonyítják. A három évtizedes évfordulóra elkészült a járgányház (amelyet szombaton Nagy István agrárminiszterrel avatták fel), ahol állati erővel hajtják majd az őrlő- vagy fűrészmalmot, épül egy különleges méhészeti központ is, ahol nemcsak a gasztronómia, hanem az egészségügy is komoly szerepet kap majd. Mindemellett a Krisna-völgy gabonafélékből és gyümölcsökből szinte teljesen, zöldségfélékből 75 százalékban önellátóvá vált, és kemikáliák nélkül, biológiai úton tisztítja a saját szennyvizét.

Mindez persze rengeteg munkával jár, a völgylakók mindegyike napi szinten dolgozik – a konyhán, az irodában, kertészkedik vagy az állatokat gondozza, gyerekekkel foglalkozik –, s a falubeli krisnások közül is sokan a völgyben kapnak munkát, sőt, úgy fél tucat „echte vámosinak” is a Krisna-völgy az állandó munkahelye, szezonálisan pedig több tucatnyian jutnak itt keresethez.

– Ha úgy nézzük, minden lakóra két hektárnyi terület jut, vagyis rengeteg feladat akad – mondta Gőri István, aki elismerte, örülnének, ha többen költöznének a völgybe. Utánpótlás amúgy akadhatna, hiszen bár hivatalos nyilvántartás nincs arról, hány Krisna-tudatú hívő él az országban, az egyháznak szóló 1 százalékos felajánlások száma (90 ezer) azért irányadó lehet.

Most viszont korlátozott a létszám, mely egy-egy területen „bevethető”: a kertészetben például heten dolgoznak, s egyáltalán nem lep meg senkit, amikor a fóliák mellett fűkaszával dolgozó álarcosról kiderül, ő bizony a kertészet főnöke, Bálamódaka Dász, polgári nevén Antal Balázs. Amúgy negyvenféle zöldséget termesztenek – a borsószüret éppen a hét második felében kezdődött –, egy külön területen kifejezetten értékesítésre, utóbbit többek között önkéntesek gondozzák, akiket a tudatos gazdálkodás megismerésének lehetősége vonzott a völgybe.

A turistákat – akik egyre jelentősebb bevételt jelentenek a krisnásoknak – pedig az egzotikus-mesebelinek tűnő világ vonzza. Éves szinten több, mint 20 ezren keresik fel a völgyet, ahová egy átlagos, borongós hétköznapon is érkezik 4-40 látogató, attól függően, hogy családi vagy szervezett programként keresik fel a krisnásokat. A nyár közepi búcsú pedig sokezres, igazi tömegrendezvénnyé vált, melyre a vámosiak ugyanúgy készülnek, mint a völgylakók.

Egy közösség lett a „tükék és gyüttmentek”

Harminc évvel ezelőtt Hanzel László, Somogyvámos 2005-ben elhunyt polgármestere egyezett meg a Magyarországi Krisna Tudatú Hívők Közösségével, hogy az egyház földet vásárol a település határában. Noha akkoriban a helyiek közül sokan ellenezték a megállapodást, a faluvezető pontosan tudta, a település fejlődésének lehet záloga a krisnások letelepedése.

– Volt óvodánk, alsó tagozatos iskolánk, de kellett a gyerekutánpótlás, és gazdaságilag is szükség volt valamilyen újításra, hiszen addigra bezárt a téesz, rengeteg munkahely szűnt meg – emlékszik vissza a három évtizeddel ezelőtti döntés hátterére Dékányné Károly Marianna, Somogyvámos független polgármestere. – Az idő, ha nem is mindenben, egyértelműen őt igazolta, hiszen mindkét intézményünk ma is működik, igaz, a krisnások saját iskolát alapítottak, s a Krisna-völgy turisztikai vonzerejét kihasználva számos szolgáltatás indult a faluban.

Kezdeteben a helyiek a Völgyben is kaptak munkát, mára viszont már csak néhányan dolgoznak a krisnásoknak a faluból, viszont sokan kezdtek bio- vagy egzotikus növények termesztésébe, nyitottak boltot – melynek árukészletét a turistákhoz és a völgylakókhoz is igazították –, illetve kertészet, wellnesshotel is épült, s több háznál foglalkoznak falusi vendéglátással vagy egyszerűen csak szobakiadással.

– Eleinte a helyiek furcsán néztek az idegenekre, viccelődtek a krisnások külsőségein, a ruhákon, a frizurákon, ám az elmúlt harminc évben a nagy többség teljes szemléletváltáson esett át, s ma már természetes, hogy a völgylakók részei a közösségnek – állította a polgármester. Tulajdonképpen nekik köszönhető – mondja –, hogy a lakosságszám (és ezzel Somogyban a kevés kivételhez tartoznak) nagyjából ugyanannyi, mint a rendszerváltáskor, köszönhetően a több száz beköltözőnek. A legnagyobb bevándorlás értelemszerűen az ezredforduló előtti években zajlott le, de manapság is évente 1-3 krisnás család érkezik a faluba.

„Mindkét fél sokat idomult egymáshoz”, nemcsak a vámosiak, a krisnások is változtak, s mindkét csoport jó irányba – magyarázta Dékányné Károly Marianna. – Ma már csak annyi a konfliktus, ami mindenütt megvan a régi helybéliek és a beköltözöttek, vagyis a tükék és gyüttmentek között. Jól mutatja, mennyire részévé váltak a falunak, hogy az ötfős testületből ketten is krisnások, tehát a települést mindennapjairól szóló döntésekben is részt vesznek.