Az új Mol-Campus helyett miért a Galvani úti volt Olajterv-székházban kapott helyet a Mohu Mol? Még a nevük sincs kiírva.
Legalább kétszáz fős várható létszámunk új központunkban aligha férne el. Az NHKV megvásárlása után is kerül át hozzánk közel száz kolléga. Míg ma a Mol csoportszinten évi 130 ezer áfás számlát állít ki, a hulladékgazdálkodással ez a szám évi 15 millióra ugrik. Az OT Industries-re átnevezett Olajterv-csoportot a Mol megvette és beolvasztotta. Az informatikusok mellett így kaphattunk mi is helyet a székházban. Hamarosan cégérünk is kikerül.
Pontosan mit csinál július 1-től a Mohu és mit nem?
Az évi 4-5 millió tonna úgynevezett települési – vagyis háztartási és ahhoz hasonló - szilárd hulladék begyűjtését és előkezelését. Nem kerül hozzánk közvetlenül ezek kezelése, így például ártalmatlanítása, újrahasznosítása, komposztálása, lerakása, sem a települési szennyvíz, sem az ipari, mezőgazdasági és építési-bontási hulladék. Ám mivel az állam uniós célértékeinek teljesüléséért innentől a Mohu felel, a legnagyobb arányú, legszélesebb körű hasznosítást is nekünk kell elérnünk. A kukásautó tehát a mi megbízottunk, a lerakó nem, de a lerakási díjat – sok más mellett – árhatóságunk, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) határozza meg.
December 31-én rendelkezett a Mohu a koncessziós tevékenység elkezdéséhez szükséges összes engedéllyel és eszközzel?
Tudom, a piaci hulladékkezelők egy része ezt kétségbe vonja. A hozzánk bejelentkező, kellő eszközállományú cégekkel megfelelő számú kapacitáslekötési szerződést kötöttünk. Az iparági engedélyekkel pedig nem mi, hanem megbízottjaink rendelkeznek. Tehát ez a feltétel is teljesül. A Magyarországon működő lakossági hulladékosok – az úgynevezett közszolgáltatók – mindegyike a partnerünkké válik. A tulajdonos önkormányzatok messzemenőkig együttműködők. Az úgynevezett intézményi cégek közül pedig 150-nel írtunk alá kapacitáslekötési szerződést.
Vagyis a 750 intézményi hulladékosból 600 tönkremegy?
Távolról sem. A kiírásunkra jelentkezett cégek közül több mint százzal sikerült megállapodnunk a szolgáltatási díjakban. A többiek a velünk közvetlen kapcsolatban állók alvállalkozói lehetnek-maradhatnak, saját üzleti elképzeléseik mentén. Fontos, hogy az intézményi hulladékosok változatlanul végezhetnek a koncessziós körbe nem tartozó, piaci tevékenységet is.
De az ajtónk mindannyiuk előtt nyitva áll.
Mennyiben hátráltatja a koncessziós előkészületeket a Gazdasági Versenyhivatalnál lévő, az intézményi hulladékosokhoz köthető beadvány, vagy épp a Transparency International által az Európai Bizottságnál kezdeményezett, például a koncessziós megbízás kockázatmentességét bíráló eljárás?
Az előkészületeket nem hátráltatják, de az időnket igénybe veszik. Sehol semmilyen szabályt nem sértettünk. A versenyhivatal minden kérdésére válaszolunk. Az úgymond garantált nyereségünk kapcsán hadd idézzem a Hulladéktörvény 53/I paragrafusárt, amely az üzleti kockázatokat kifejezetten a koncesszorra és leánycégére hárítja. Belső adatainkat pedig a szerződés miatt nem adhatjuk ki.
A törvény 2020-as tervezetében még a veszteségek állami megtérítése szerepelt úgy, hogy az esetleges extraprofitot csak hatévente vizsgálták volna felül.
Szerintem a lényeg, hogy a jelenleg hatályos szövegben ennek pont az ellentéte szerepel.
Mennyire jellemzik a kulisszák mögötti előkészületeket Palkovics László egykori technológiai és ipari tárcavezető tavalyi menesztése előtti, fesztelen szavai, miszerint a 35 éves hulladékkoncessziót egy molos műanyaghasznosítómű ötlete ihlette? Így kevesen furcsállják, hogy a pályázaton egyedül a Mol indult és nyert.
Nem tisztem Palkovics László szavainak értelmezése.
Kár, mert két hétre rá már ki is rúgták.
Ezt sem kommentálnám. Inkább vázolnám a mi olvasatunkat. A Mol régóta a hazai, körforgásos hulladékgazdálkodás motorjává kíván válni. Két fő ok miatt. A Mol Petrolkémia egyre több árucikkének vevője igényel egyre nagyobb újrafeldolgozási arányt. Másrészt a visszaforgatott termékek ellenében a bioüzemanyagok piacán is csökken az olyan, közvetlen mezőgazdasági alapanyagok, mint például a kukorica vagy a repce, elfogadottsága. Ha nem lépünk, vevőket, pénzt veszítünk. Már vásároltunk is műanyagfeldolgozókat.
A kormányban is körülbelül ekkor ismerhették fel, hogy az eddigi hulladékgazdálkodási rendszerben 2035-re egyszerűen lehetetlen a jelenlegi 32 százalékról 65 százalékos újrafeldolgozási, illetve a mostani 50 százalékról 10 százalékos lerakási arányt elérni.
Végül eljuthattak az országos koncesszió gondolatáig, ami megtalált bennünket. Így a jelentkezés mellett döntöttünk: válogassuk le a keletkező települési szilárd hulladékból a lehető legjobb minőségben a lehető legtöbb haszonanyagot. Elkeserít a tudat, hogy a magyar településeken képződő szilárd hulladék fele még mindig a föld alatt végzi. Pet-palack, fém, minden. A gyártási adatokból következően, csak műanyagból, ez az érték évi 200 ezer tonna.
A kukások összeöntik a szelektívet a vegyessel?
Nem tudok róla, bár a zöldhulladék kapcsán hallottam hasonlót. Meg olyat is, hogy a szelektív hulladékkal teli kukásautó megáll a válogatóműnél, a sofőr iszik egy kávét, papíron átveszik tőle az anyagot, majd továbbáll és a szemetet egy hagyományos lerakóban helyezi el. Mindez szabálytalan. Természetesen komoly erőforrásokat összpontosítunk az ilyen és hasonló csalások leleplezésére.
Miért gondolja a Mol, hogy a feladatot jobban megoldja a szakcégeknél?
Kénytelen vagyok tyúkszemekre lépkedni, de tény, hogy az ágazat szereplőit eddig semmi se kényszerítette költségcsökkentésre.
Hát azért az állami kukaholding, vagyis az NHKV, ténykedése hét évében sok mindent tett ezért, amennyiben gyakorta egyszerűen nem fizette ki a közszolgáltatókat.
Ez így általánosságban nyilván valótlan, de megfordítom: a bevételek, a haszonanyag mennyiségének növelésében nem voltak érdekeltek, miközben ketyeg az EU-célok órája. Az országos látószögű Mol viszont nem csak az uniós célszámok miatt lesz közvetlenül érdekelt a leválogatott hulladék mennyiségi növelésében, hanem azért is, mert ennek bevétele minket illet.
Hogy miért csak a Mol jelentkezett, nem tudom, de tény, hogy mi a kevésbé nyereséges lakossági hulladékgyűjtést is bevállaltuk.
Ez viszont talán a Mol tulajdonosait bánthatja.
Részvényeseinket azért bizonyára az sem hagyja hidegen, hogy a Mol a hulladékgazdálkodás révén jelentős lépést tesz fenntarthatósági céljai felé. A jövedelmezőségben pedig az összképet figyelik majd. A koncesszió oldaláról nézve ugyanakkor nem is volt választásunk, hisz így szólt a kiírás.
Mi tartja vissza a Molt attól, hogy a hatékonyságnövelés jelszavával, az NHKV mintájára, egyszerűen ne adjon elég pénzt a hulladékcégeknek?
Mi minőségi szolgáltatásra és az uniós célértékek teljesítésére szerződtünk. Ha ebbe hiba csúszik – netán valahol felgyűlik a szemét -, az állam megvonja tőlünk a koncessziós jogot.
De akkor ezzel nem zsarolhatják a hulladékosok a Molt?
Az elmúlt hónapok során sokan sok mindent üzentek nekem, csak azt nem, hogy irigyelnek. Én a kölcsönösen – és az országnak is – előnyös együttműködésekben bízok. Partnereinkkel nem véletlenül nem 35, hanem 2 évre szerződünk. Ez most próbaidő. Ha egy alvállalkozóban csalódunk, szerintem mással ki tudjuk váltani. De kötöttünk le tartalékerőforrásokat is.
A Mol számára mikor fordulhat a teljes koncessziós tevékenység nyereségbe?
Szemlélet kérdése. Adózott nyereség akár az első pillanattól képződhet. A fő kérdés mégis a vállalt 185 milliárdos beruházás megtérülése. És ezekbe az általunk beígért égetőmű – illetve az ön által említett, lehetséges műanyagfeldolgozó – bele se tartozik. Ezt a pénzt, a kézi válogatás mostani, 80 százalékos arányát csökkentendő, leginkább gépi eljárásokra költenénk.
Hadházy Ákostól eltérően én nem a szerződés titkos mellékletében, hanem magában a nyilvános hulladéktörvényben találtam arra utalást, hogy a koncesszor kérhet lakossági kukadíjemelést.
Az 53/B paragrafus 10. pontja egyértelműen kötelez bennünket a hatósági díjak elfogadására. Mi ezt vállaltuk.
Elég fura vállalás: 35 év múlva a mostani kukadíj már talán egy lyukas garast se ér.
Ez is a kiírás elválaszthatatlan része volt. Mi a hatékonyság növelésén és a hulladékok minél nagyobb arányú újrahasznosításán keresnénk. Természetesen fontos a „kiterjesztett gyártói felelősség” is, vagyis a gyártóktól a bizonyos termékeiből képződő hulladék kezelésére, ártalmatlanítására beszedett, úgynevezett EPR-díj is, ami szintén hozzánk fut be.
Mi szerint határozza meg az állam az EPR-díjat?
A hulladékkal kapcsolatos tevékenységünk szükséges, hatóságilag vizsgált, indokolt mértékben elismert költségei alapján.
Akkor – más közművekhez hasonlóan – csak kellő költséget kell kimutatniuk, nem? Két évtizede, a gázüzletág eladásával, erre mondott a Mol egyszer már nemet.
Az ilyen egyrészt csalás. Másrészt a MEKH az ügyletek indokoltságát átfogó költség- és eszközfelülvizsgálatokkal, nemzetközi példák alapján is értékeli. De a gyártók is a költségcsökkentésben érdekeltek.
Akkor a lakossági hulladékszállítás egyre nagyobb veszteségét miből állják?
EPR-díjból biztos nem, mert az csak az adott termékből származó hulladékok begyűjtésére, kezelésére költhető. Tehát marad az újrahasznosításra átadható hulladékok növekvő bevétele.
Gördülékeny a korábban kusza könyveléséről elhíresült NHKV átvétele?
Igen. Ez is pályázati kötelezettség. A Mol átnézte a cég könyveit és adott rá egy ajánlatot.
Július 1-je után az egyszeri szemetelő mit érzékelhet majd a Mol megjelenéséből? Több kuka, tisztább utcák, magasabb átvételi díjak?
Nejlonzsákos kihelyezés esetén a lehető legrövidebb időn belül fix edényzetet telepítünk. Jóval több használttextil- és -sütőolaj-gyűjtőpontot létesítenénk.
Január elsejétől jön a boltokban a legfeljebb 6 literes műanyag-, alumínium- és üveg-italcsomagolások 50 forintos visszaváltása.
Ennek mintegy ötvenmilliárdos beruházási költségét szintén az EPR-ből kapjuk vissza. Akkortól vezethetjük be a konyhai hulladékok elkülönített begyűjtését is. Népszerűsítjük a hulladékudvarokat, illetve, nagyjából változatlan díjakkal, a papír- és fémátvevő telepek is megmaradnak. A hulladékgépjármű-piacon fő célunk a fehérítés. Ma a roncsautók kilenctizedét a hivatalos telepekénél magasabb áron, feketén veszik át, amit aztán a, mondjuk úgy, fémközpontú hasznosítás tesz jövedelmezőbbé. Magyarán, a hivatalos csatornákkal szemben, ki tudja, ezekből a sufnikból hová kerül a többi anyag, például az akkumulátorsav, a hidraulikaolaj vagy a szélvédőmosófolyadék. Mi a gépjármű teljes újrahasznosítására szerződünk.
Mi lesz az illegális hulladékokkal?
Bár ez a terület nem része a koncessziónak, a halmokat díj ellenében elszállítjuk.
Végtére, július 1-től is elkerül a kukákból a szemét?
El.
Névjegy
Pethő Zsolt 1998-ban csatlakozott a Molhoz. Propánbután-termék-, üzem- és fűtőanyagtermék-, majd a déli térség értékesítési igazgatói feladatait követően, 2006-tól a termékelőállítási és kereskedelmi terület igazgatója, 2011 és 2014 között a petrolkémiai ág irányítójaként a TVK vezérigazgatója, 2012-től a Mol Magyarország feldolgozás-kereskedelmi ügyvezetője, 2016-tól a csoport kereskedelmi és optimalizálási ügyvezetője, 2018 és 2021 között a horvát INA igazgatósági tagja, 2020-tól a körforgásos gazdasági szolgáltatások igazgatója, a magyar hulladékgazdálkodási koncesszióval kapcsolatos feladatok irányítója, így 2022 novemberétől a Mohu Mol Zrt. vezérigazgatója.
