– Csoda – morogja Renáta –, egyfajta csoda.
Az ötven esztendős, vékony, szemüveges asszonyt Tolnanémedi egyik boltja előtt szólítottam meg, s arra a kérdésre válaszolt a „csoda” szóval, hogy miből él? Merthogy Renátának se munkája, se segélye, se megtakarított pénze, és nincs semmiféle jövedelme. Az asszonynak egy fia van, s ő élettársával elköltözött a faluból. Renáta varrónőnek tanult, s egykor napi két óra buszozással egy móri varrodába ingázott. Majd felvették egy székesfehérvári autóalkatrész gyárba. Két éve nem ment be dolgozni napokig, és többé nem fogadták vissza. Utóbb háromszor is ajánlkozott, eredménytelenül. Amúgy azért maradt otthon, mert egyik falubelije megütötte, és Renáta hetekig nem mert kilépni a házból. Az asszony pert indított bántalmazója ellen, aztán visszavonta keresetét. Hogy miért, arra nem kapok tőle választ. Arra se, hogy miért nem kéri magát közmunkára. Kereset híján abból él, amivel mások támogatják. Ételre telik, másra nem. A telet fűtés nélkül húzta ki.
– El kellene menni innen – mondja később. – Fehérvárra, ott van munka.
– Hol lakna? – faggatom tovább. – Van pénze lakásra?
– Nincs.
– Ha eladná a házát?
– Pár milliót kapnék érte, semmire se elég.
– Ingázni nem akar Fehérvárra?
– Nem. Napi négy óra.
– Akkor mi lesz?
– Nem tudom – tárja szét karját tanácstalanul.
Renátát hallgatja egy madárcsontú, ráncos arcú férfi, és ráparancsol:
– Ne beszélj! És ha nem is újságíró – biccent felém –, ha átver?
– Mit vehet el tőlem? – kérdez vissza az asszony.
Később a férfi megenyhül, s noha bemutatkozni nem hajlandó, beavat sorsába. 66 éves, fiatalon a már rég megszűnt helyi kendergyárban dolgozott, aztán a simontornyai bőrgyárban. Az is bezárt, ezért egy pesti kórházhoz ment villanyszerelőnek.
– A villanyszerelést is kitanulta? – lököm tovább a szót.
– Papírom nincs róla. Figyeltem, mások hogyan csinálják. A magamfajta mindent kitanul, ha ráviszi a szükség.
A szükség nagy úr Tolnanémediben. A 990 lelkes Tolna megyei faluban évtizedek óta nincs munka, így az itt élők az innen 30-70 kilométerre lévő városokba, Dunaújvárosba, Dunaföldvárra, Fehérvárra, Mórra Paksra kell menjenek dolgozni. Az őket alkalmazó üzemek buszt küldenek értük, ám e járművek betérnek minden településre, ahol fel kell venniük valakit, így az út egy-két óra.
Ezt a folyamatot szeretné Tolnanémedi polgármestere, Vigh László megállítani. Első lépésben azzal, hogy ingyen telket kínálna az önkormányzat az idetelepülőknek. A tervről hétfőn tárgyalt a település képviselő-testülete és mivel előkészítetlennek látta a polgármester előterjesztését, leszavazta azt. Vigh László szerint viszont valamit tenni kell, hisz az elmúlt hat évben Tolnanémedi elvesztette lakóinak több mint tíz százalékát.
Kattintson és regisztráljon cikkünk elolvasásához a mobil Népszaván! Egy hétig szabad a betekintés.
Segítette-e a falun, hogy a polgármester belépett a Fideszbe?
Hány munkája volt korábban már?
Miért dolgoznak indiaiak a tehéntelepen?
– derül ki összeállításunkból még.
