Remélem, tisztában vannak vele, hogy a világmindenség meg minden szempontjából milyen jelentős csütörtök köszöntött ránk: ma van május 25-e, azaz a Törölköző Nap, amikor a Föld nevű bolygó magukat értelmesnek tekintő lényei törölközővel a vállukon jelennek meg a bolygó felszínén. Ez Magyarországon egyelőre még nem tilos, és adózni sem kell utána, ráadásul a törölközőnek nem muszáj piros-fehér-zöldnek vagy narancssárgának lennie. Egyelőre.
Azaz a magukat értelmes lénynek tekintők halmazából annak a részhalmaznak az elemei, akik magukat értelmes magyaroknak (azon belül onoguroknak, türköknek, szkítáknak, avaroknak, gepidáknak, kunoknak, hunoknak stb.) tartják, ma feltétlenül törölközővel a vállukon mennek ki a bolygó felszínére, ezzel jelezve a világmindenségnek meg mindennek, hogy tisztában vannak a rájuk váró kihívásokkal és megfelelően felkészültek minden eshetőségre. Márpedig Douglas Adams angol írótól tudjuk, hogy az univerzumban csak és kizárólag az az értelmes lény készült fel minden lehetséges eshetőségre, akinél mindig van törölköző.
Aki idáig eljutott az olvasásban, és nem tudja, hogy miféle törölközőről zagyválok, az említett Douglas Adamsről pedig azt sem tudja, hogy ember-e vagy vogon, az most azonnal hagyja abba az olvasást, mert eddig is teljesen feleslegesen töltötte az idejét. Úgy értem, nemcsak ennek a cikknek az olvasásával, hanem úgy általában – merthogy aki nem olvasta a Galaxis útikalauz stopposoknak (Hitchhiker's Guide to the Galaxy) című, 1979-ben megjelent alapművet, az eddig hiába élt. Nagyon sajnálom, de ez az igazság. Vannak könyvek, amelyeket kötelező elolvasni, és a Galaxis útikalauz stopposoknak ebbe a kategóriába tartozik. Tudom, hogy sznobságból illik elolvasni Dante Isteni színjátékát is, meg Joyce-tól az Ulyssest és pláne Thomas Pynchontól a Súlyszivárványt (Gravity's Rainbow), de aki sznobériából olvas Douglas Adamst, az sohasem fogja megérteni, hogy az élet értelme miért éppen 42. Pedig ez a tény minden Douglas Adams-olvasó számára olyan evidencia, mint az, hogy ma törölközővel kell utcára menni.
Én is törölközővel a kezemben készülök fel a világmindenségre meg mindenre. Hiszen bármi megtörténhet az emberrel, és a magyaroknál (onoguroknál, türköknél, szkítáknál, avaroknál, gepidáknál, kunoknál, hunoknál stb.) jobban ezt nem tudja senki. Jó, esetleg a vogonok, de ők ugye nem emberek, dacára annak, hogy verseket írnak és szavalnak, ám ebbe most ne menjünk bele. Inkább fogjuk meg a kedvenc törölközőnket, hajintsuk a vállunkra, lépjünk ki a bolygó felszínére és nézzünk fel az égre. Ha űrhajót látunk közeledni, akkor integessünk a törölközővel! A űrhajó legénysége tudni fogja, hogy értelmes lénnyel van dolga, hiszen csak az értelmes lények közlekednek a galaxisban egy szál törölközővel.
Ha viszont nem látunk az égen űrhajót, akkor se essünk pánikba! Inkább gondoljunk arra, hogy törölközőnk legalább még maradt! És a NER által működtetett kleptokráciában ez azért: valami.