Kádár János „kereken” 111 éve született, 1912. május 26-án. A szocialista tábor általa felügyelt legvidámabb barakkjában már nem volt kötelező a „körletparancsnok” elvtárs születésnapi felköszöntése, mint a saját 60. évfordulóján irodalmi alkotóink színe-java által megénekelt elődje idején. Mivel kis késésben vagyok az ötven éve kikölcsönzött „Magyar írók Rákosi Mátyásról” című könyvtári kötet visszavitelét illetően, azt csak a polcról kellett most leemelnem, hogy Zelk Zoltán nyitó versébe („A nép szívében”) újra beleolvashassak. Tekintettel arra, hogy a könyv ma minden bizonnyal „18 éven aluliaknak nem ajánlott” korhatár-besorolást kapna, csak azt a két rövid részletet idézem, amelyre középiskolás éveim óta – minden tanulás nélkül, pusztán a rácsodálkozás hatására – máig fejből emlékszem:
„Rákosi elvtárs hatvan éves –
Nem kell keresnem szavakat.
Ha így, egyszerűen leírom,
Tudod már, mit jelent e nap. (…)
Róla szól a munkás a gyárban
és este, otthon, a család,
elmúlt napot, jövőnket mérni,
előveszik egy-egy szavát.”
Örültem, hogy a könyv szerzői között találtam „ellenállókat” is: volt, akit „kattintásgyarapító” neve miatt a szerkesztők láthatólag nem akartak lehagyni az alkotók listájáról, de a tőle idézni tudott részlet lényegében csak megemlíti, hogy Rákosi akkoriban a magyar politikai élet tényezője volt – akárcsak az időjárás. A többség viszont igen buzgón pendítette meg a szeretet húrjait…
Utolsó kerek évfordulóján, 70. születésnapján Kádár János kapott is ajándékot az okos lánytól, meg nem is. A „már tíz éve dédelgetett ötlet” alapján megvalósult „István, a király” rockopera akkor már egy éve, 1981-ben elkészült, de a bemutatóra egészen 1983. augusztus 20-ig kellett várni. Magyarországon persze semmi sem megy gyorsan, de az sem zárható ki, hogy az alkotók tudatosan akarták elkerülni az esetleg gesztusként értelmezhető évfordulós időzítést. A Jávorszky Béla Szilárd zenei szakíró honlapján a szerző cikkeiből adott válogatás mindenesetre egyértelműen mutatja, hogy az István király–Kádár János párhuzam lehetősége az első pillanattól kezdve mindenki számára világos volt. Jávorszky utal Sebők János „Rock a vasfüggöny mögött” című könyvére, és felidézi: „az akkor az MSZMP központi bizottságának kulturális alosztályán tevékenykedő Agárdi Péter irodalomtörténész” megállapította: egy csoport szerint „a mű egyértelmű kiállás Kádár János személye mellett. (…) Ezért a mű akár 1956 kádári értelmezését igazoló darabként is felfogható.”
Ahogy Szörényi Levente mondta: „A Köztársaság térről kihírlett, hogy ők úgy gondolták: István az ő figurájuk, Koppány pedig egy Nagy Imre-féle elbukott figura, aki adott történelmi helyzetben rosszul döntött.” A történelmi párhuzamok lehetőségére Bródy János még távlatosabban utalt: „Az István, a királynak mint történelmi műnek talán az az érdeme, hogy nem igazságot akar osztani, hanem felmutatja ezeket a történelmi ellentmondásokat, konfliktusokat, és alkalmat ad azonosulásra a különböző történelmi szemléletet vallóknak egyaránt. És azt hiszem, hogy ha van mondanivalója, akkor az az, hogy bizonyos ismétlődő konfliktushelyzeteket jobb lenne elkerülni.”
Mindenesetre aki részt vett a Városligetben megtartott előadáson, „a Kádár-rendszer legnagyobb kulturális tömegdemonstrációját is átélhette”, és volt olyan néző, aki később elmondta Bródynak: ott volt 1983. augusztus 20-án a Király-dombon, és neki az a bemutató olyan élmény volt, hogy szerinte azzal kezdődött az egész rendszerváltás.
Az „István, a király”-nak 2000-ben a folytatása is megszületett, „Veled, Uram!” címen. Ha valakinek kedve támadna megírni a sorozat 56-os „évadját” is – mondjuk „János, a titkár” címmel –, fel tudom ajánlani az alábbi átiratot, amelyben – még évekkel ezelőtt – Koppány és István párbeszédét igazítottam az 56-os követelményekhez:
„Jöjj, Nagy elvtárs, benned sosem kételkedtem,
légy főtitkár – csak vállald el, mit meg kell tenned.
Kezünkben van a párt és az ország sorsa,
Moszkvába vezet minden út, vagy pusztulásba!
Elhajló lennék tán, mert nem tűröm az ÁVO hatalmát?
Fogadd el Moszkvát, és holnap már miénk az ország!
Ellenforradalom, ha szembeszállunk orosz tankokkal?
A békét hozzuk el, mert itt konszolidálni kell!
Késő most már mindezt újra átgondolni,
mást akar az utca már.
Késő már az eszmét újraértelmezni,
másként döntött népünk már.”
