Ugye ismerős a Patyomkin-falu története? 1787-ben, a törököktől meghódított Krím-félszigetet Patyomkin herceg finoman szólva, kissé felturbózva mutatta be Katalin orosz cárnőnek. A frissen megszerzett területen a legenda szerint egész településeket húzatott fel csupa szép homlokzatból, amelyek a távoli hajóról szemlélődő cárnő szemében valódiaknak tűntek és minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy soha nem látott sebességgel fejlődik az ország, dübörög a gazdaság. Patyomkin nem bukott le, mert messziről nézve a részletek eltörpültek.
Vannak dolgok, amelyek ugyan a Holdról is megkérdőjelezhetetlenül látszanak, csakhogy közelről nézve egészen másképpen festenek. Erdoğan második fordulós vasárnapi elnökválasztási győzelme is ilyen: egy Patyomkin-demokráciában, „szabad választáson” elért, megkérdőjelezhetetlen 4 százalékos siker.
A Holdról vagy a cári hajóról nézve valóban szabad választáson nyert újabb mandátumot a modern kori Törökország első szultánja: volt kampány, indulhattak ellenzéki pártok is, össze is foghattak, saját belső viszályaikon túlmenően ebben senki sem akadályozta őket, kampányolhattak is, ha találtak fórumot, merthogy a televíziókban legfeljebb csak mumusként jelentek meg.
Minden választópolgár voksolhatott, Erdoğan úgy szerzett többséget, hogy a szavazófülkék magányában biztosan senki sem ellenőrizte, ki hová teszi az ikszet. Legalábbis így látszik a Holdról, Washingtonból, Brüsszelből, Moszkvából, Budapestről, minden kancelláriából és elnöki hivatalból, ahonnan sorra érkeznek a gratulációk választási győzelmére.
Kétségtelen, ebben a Patyomkin-díszletben bármilyen választást megnyert volna Erdoğan. A szabad sajtó felszámolása, a teljes médiapiac lenyúlása és a hatalom kiszolgálójává tétele tökéletes Patyomkin-demokráciát hozott létre, amelyben Európa legnagyobb gazdasági összeomlását, elképesztő inflációját is nemzeti eredményként lehetett eladni. Erdoğan választási győzelme nem csalás, hanem a hazug propaganda, a tömeges agymosás eredménye.