A Fidesz, Orbán Viktor beintésére, ráfordult Karácsony Gergelyre. Nyilvánvalóan Budapest megszerzése a cél, már csak azért is, mert az ország többi része már lényegében zsebben van. Vidéken a kormánypárt, érvényesítve hatalmas médiafölényét, maga alá gyűrte az embereket, könnyű felső testtartással gyűjti be a szimpátiavoksokat. A főváros azonban ellenáll. És ezt a hatalom birtokosai pontosan tudják, mérik, és ez ellen tenni kell valamit. Úgy látszik az a megoldás, hogy minden lehetséges pénzt elszednek, megvonnak Budapesttől, a csőd szélére kergetik a várost, még nem elég. Ezek az oktondi választók, itt a fővárosban, nem akarják látni azt, amit a Fidesz láttatni akar velük. Vagyis, hogy Tarlós idejében minden rendben volt, megújult a Lánchíd, elindult a metró, kicserélték a vízcsöveket, a tömegközlekedés precíziós műszerként működött..., de aztán jött ez a tehetetlen, alkalmatlan Karácsony, és mindent lerombolt.
Csakhát: az a kampány, amely a végül győztes főpolgármester alkalmatlanságára épült, megbukott, Tarlós veszített. Akinek, mellesleg, sokáig volt hajlama arra, hogy tisztességgel elismerje vereségét, nagy kár, hogy az idő múlásával a rezsim bedarálta ő is; kénytelen a megszólalásaival gyengíteni volt ellenfelét, és támogatni a Fideszt. De hagyjuk most Tarlót, próbáljuk megérteni mit miért tesz és mond, és miért viseli el azt is, hogy a Karácsonynak írt levelét olyan tartalmúvá hangszerelik, amelyből a korrekt tónus teljesen kimarad. Ismétlem: hagyjuk békén Tarlóst, hátha visszaerősödnek nála az emberi vonások, és nézzük, mit is jelent az új orbáni politika. Mit is jelent a bevezető mondat, mely szerint ráfordult Karácsonyra, azaz a jövő évi önkormányzati választásokra, amelynek végleges szabályait, meglehet, még tovább fogja farigcsálni a parlamenti többség, annak érdekében, hogy végképp a kezéhez simuljon a rendszer. Ám addig is: itt az ideje, hogy az országgyűlési választások előtt bevált recepthez nyúljanak; ami Márki-Zay ellen bevált, annak működnie kell most is – gondolják. Illetve: gondolja Orbán.
Az alapvetés: a háborút utálják az emberek. A háborútól félnek az emberek. Akkor hát? A dolog végtelenül egyszerű: végy az ellenféltől – most Karácsonytól – egy olyan mondatot, amely az ő háborúpártiságát bizonyítja, építs mindent erre a mondatra, és máris fölsorakoznak mögötted a választók. Esetünkben ez a Karácsontól származó mondat, amelyre az új kampány épül így hangzik: Magyarország háborúban áll Oroszországgal. Mit mond erre Orbán – péntek reggel, a saját, állami pénzből fenntartott rádiójában? A következőt: „Amikor azt mondják a baloladali politikusok – például Karácsony Gergely – itthon a karosszékből, hogy háborúban állunk Oroszországgal, akkor elment az eszük. Kinyílik a bicska az ember zsebében, mert – teszi hozzá a miniszterelnök – a háborúról való beszéd a háború része.
Amely gondolat kétségtelenül erős bonmot, legfeljebb ott bicsaklik meg egy kicsit, hogy ma a kormányfő folyamatosan a háborúról beszél.
Sőt: egyenesen világháborúról. De tudjuk: Orbán Viktor mindenben kivétel, még a saját mondatait illetően is.