Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) a közelmúltban jogerős ítéletben elmarasztalta Magyarországot az országgyűlési választás nemzetiségekre vonatkozó szabályai miatt. Az EJEB kifogásolja, hogy a nemzetiségi névjegyzékbe felvételüket kérő választópolgárok csak nemzetiségi listára szavazhatnak, pártlistára nem. Kifogásolja továbbá, hogy nemzetiségenként csupán egyetlen lista állítható, így nincs választási lehetőség, nincs mód a választói akarat valódi kifejezésére.
Bár a törvény szerint nemzetiségenként egy-egy jelölt kedvezményes mandátummal bekerülhet az Országgyűlésbe, az esetek túlnyomó többségében pusztán elvi lehetőségről van szó. Az EJEB jogkorlátozásnak tartja, hogy a tizenhárom törvényben elismert nemzetiség közül csak a két legnagyobb lélekszámúnak, a romának és a németnek van tényleges esélye szavazati joggal felruházott képviselőt küldeni a törvényhozásba. (A többiek szavazati jog nélküli szószóló révén képviseltethetik magukat a parlamentben.)
Jogsértő a nemzetiségi választási rendszer, elmarasztalta Magyarországot a strasbourgi bíróságMás kérdés, hogy politikai okok és belső konfliktusok miatt a romáknak jelenleg nemhogy parlamenti képviselőjük, szószólójuk sincs. Nemzetiségi jelöltként eddig egyedül a német Ritter Imrének sikerült mandátumot szereznie.
Megkérdeztük a kormányt, hajlandónak mutatkozik-e a kifogásolt szabályok átgondolására és megváltoztatására. Az Igazságügyi Minisztérium válaszában azt írta, a „kormány tanulmányozza az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletét, és vizsgálja, hogy szükséges-e lépéseket tenni az ítélet nyomán”. A szűkszavú reagálás kiegészítéseként annyi információt kaptunk, hogy a kormány várhatóan ősszel foglalkozik érdemben a témával.
Kerestük Ritter Imrét is, aki még szintén nem foglalkozott a kérdéssel, és arról az országos nemzetiségi önkormányzatok vezetőivel sem egyeztetett. Egyelőre ezért „semmilyen formában nem kíván” nyilatkozni.
László Róbert, a Political Capital választási szakértője nem látja reális lehetőségét annak, hogy mind a tizenhárom nemzetiség jelöltje teljes jogú mandátumhoz jusson. Ez ugyanis kétféle módon lenne megoldható: maradna a parlament mostani 199 fős létszáma, a pártoknak így tizenhárommal kevesebb képviselői hellyel kellene beérniük, vagy pedig jelentősen megemelnék a parlamenti képviselők számát. Előbbi alaposan felborítaná a politikai erőviszonyokat és csökkentené a pártok szerepét, utóbbi – a parlament létszámának emelése – olyan népszerűtlen javaslat lenne, amellyel senki nem szeretne előállni. Tehát egyik változat elfogadására sincs politikai akarat.
A választási szakértő szerint – bár a megvalósítást illetően nincsenek illúziói – leginkább széles körű egyeztetésekre lenne szükség, nem is kizárólag a nemzetiségekkel, mivel a teljes választási és politikai rendszert érintő, közös ügyről van szó. Ha ez megtörténne, bizonyosan sok ötlet felmerülne a tarthatatlan helyzet orvoslására. Először – jegyezte meg László Róbert – arra a kérdésre kellene választ adni, hogy szükség van-e egyáltalán a teljes értékű nemzetiségi mandátumra, vagy másképp is megoldható (a jelenleginél akár hatékonyabban) a nemzetiségek képviselete. Megítélése szerint, ha a szószólók jogosítványait kibővítenék, és az annak megszerzéséért folyó küzdelemben valódi választási helyzetet teremtene a törvényhozó, nagyot lépnénk előre. Ehhez azonban meg kell szüntetni a listaállítási monopóliumot.
Még a Kádár-korszakban is ügyeltek arra, hogy több név szerepeljen a szavazólapon, a parlamenti nemzetiségi választáson azonban még a látszatra sem adtak
– állapította meg László Róbert. Hiszen a nemzetiségi választó most kizárólag arról dönthet, hogy beikszeli-e az adott nemzetiség országos önkormányzata által állított egyetlen listát.
Ha a szószólói választáson több lista versenyezhetne, akkor valódi politikai verseny jönne létre, megszűnne a kisebb lélekszámú nemzetiségek diszkriminációja, mind a tizenhárom nemzetiség azonos feltételekkel indulhatna – érvelt László Róbert. Ez a megoldás érintetlenül hagyná a nagypolitikai küzdelmet, nem lenne akadálya annak sem, hogy a nemzetiségi választók pártlistára is szavazhassanak. A koncepció egyedüli hátulütője, hogy a roma és a német nemzetiségnek sem lehet majd teljes jogú képviselője az Országgyűlésben (igaz, ahogyan utaltunk rá, a romáknak eddig se volt).
Jó a kormánynak a zavaros helyzet
Egyelőre kérdés, mennyire lehet bízni abban, hogy a Fidesz a megoldás irányába mozdítja el a parlamenti nemzetiségi választás ügyét. László Róbert szerint a kormányoldalnak pontosan a mai zavaros rendszer fenntartása az érdeke, amelyben senki sem érti, hogyan lehet foglyul ejteni a nemzetiségi mandátumot. A belpolitikai hírekkel kelő és fekvő kisebbséget leszámítva senkinek nincs fogalma arról, hogy a parlamentbe német nemzetiségi mandátummal bekerült Ritter Imre korábban a Fidesz budaörsi polgármesterjelöltje volt, és az elmúlt öt évben szinte minden alkalommal együtt szavazott a kormánnyal. László Róbert elmondása szerint bármikor adódhat olyan helyzet, hogy akár a kétharmadhoz is szükség lesz az ő – vagy a jövőben egy másik, nemzetiségiként parlamentbe jutó képviselő – szavazatára.
