Elkészült a jelentés, Budapesten a Gálvölgyi-féle esetek alig egynegyedében ér ki a mentő 15 perc alatt

A főváros lakóin kívül a veszprémiek, a debreceniek és a miskolciak is az átlagnál rosszabb helyzetben vannak.

Míg az azonnali ellátásra szorulókhoz országszerte átlagosan az esetek 78 százalékában értek ki 15 percen belül a mentők, addig az úgynevezett P2-be sorolt segélykérőknek már csak alig valamivel több mint a feléhez – derül ki az Országos Mentőszolgálat Pintér Sándor belügyminiszternek készített jelentéséből. Lapunknak az OMSZ belső működését is ismerő szakember elmondta, hogy mind a P1-be, mind a P2-be sorolás azonnal ellátandó feladatot jelöl. Csak míg az előbbihez orvossal vagy mentőtiszttel dolgozó rohamkocsira van a szükség, az utóbbihoz „elég lehet” a mentőgépkocsi is.

Mint emlékezetes, Pintér Sándor belügyminiszter az úgynevezett Gálvölgyi-ügy nyomán belső vizsgálatot rendelt el a mentőszolgálatnál, ennek részeként egyebek mellett a segélyhívások kezelésről is kért adatokat a tárca vezetője. E szerint május első másfél hetében csaknem 25 ezer azonnali-sürgős hívás érkezett a mentőkhöz. Ebből több mint négyezret soroltak azok közé, amelyekhez azonnal rohamkocsit kell indítani.

Az OMSZ főigazgatójának jelentése beszámol a május eleji mentések gyorsaságát jelző mutatókról. A szolgálat fürgeségét jelző (a hívástól a beteghez érkezésig) 15 percen belüli kiérkezések aránya a megyeszékhelyeken még jónak mondható. 11 nagyvárosban minden P1-es esetben 15 percen belül a helyszínen voltak a mentők, 9-ben viszont csak 80-95 százalékban tudták ezt teljesíteni. E tekintetben a legrosszabbak esélyei a budapestieknek, a veszprémieknek, a debrecenieknek és a miskolciaknak vannak.

Ha az úgynevezett P2-be sorolnak valakit a tünetei alapján (ezt történt Gálvölgyi Jánossal, akinek a nehéz lélegzéses rosszullétét is ebbe a kategóriába sorolta a vidéki mentésirányító), akkor egyértelműen a fővárosban élők vannak a legnehezebb helyzetben, ahol az ilyen sürgős hívások alig negyedében ér ki a mentő 15 percen belül. Az utóbbiaknál átlagosan 36 perc telik el, mire megérkezhet a segítség. Miskolcon sem túl jó a helyzet, ugyanis itt az esetek alig több mint felében jutnak a normaidőn belül segítséghez.

A vármegyék összehasonlításából az is kitűnik, hogy Pest megyében élők esélyei a legrosszabbak, mind a P1, mind a P2 hívásoknál. Ide már csak az esetek alig kétharmadában (63,9 százalékban) ér ki 15 percen belül a rohamkocsi. Ha pedig valakinek „csak” P2-be sorolt azonnali ellátásra volt szüksége, akkor alig harmaduk (31 százalékuk) kapott a vizsgált időszak alatt segítséget negyedórán belül. A jelentésből az is kitűnik, hogy

Nyilvános adatokat a mentés gyorsaságáról, a 15 perces kiérkezésről 2017 óta nem közöl az Országos Mentőszolgálat. Korábbi adatok szerint 2014-ben még a sürgős hívások 72,5 százalékában odaértek a betegért 15 percen belül, egy évvel később az esetek 68-69 százalékában, 2017-ben már csak 64-65 százalékában. A legkritikusabb helyzetben már akkor is a Pest-megyeik voltak, ahol a hívások felében sem sikerül odaérni negyedóra alatt a beteghez. A romlás annak fényében is különösen meglepő volt, hogy a kormányzat uniós forrásokból hozzávetőleg 15 milliárd forintot költött el arra, hogy a mentők tíz esetből legalább kilencszer negyedórán belül odaérjenek a segítségre szorulókhoz.

A lassulás okait mentők lapunknak azzal magyarázták, nincs elég ember és autó a feladatok zökkenőmentes teljesítéséhez. Egyre több orvos és mentőtiszt hiányzik a műszakokból, így nem lehet a sürgős esetekhez elegendő rohamkocsit küldeni.