A június 1-jére virradó éjszaka a kormány hegyei ismét vajúdtak. Ezúttal azonban nem egeret, hanem semmire nem hasonlító torzszülöttet hoztak világra. A Magyar Közlönyben olyan kormányrendelet jelent meg, amely – természetesen „az Ukrajna területén fennálló fegyveres konfliktusra, illetve humanitárius katasztrófára tekintettel” kapott rendkívüli felhatalmazás alapján törvényeket átírva – július 1-jétől a pénzügyi befektetések hozamára (kamat, árfolyamnyereség) az eddigi 15 százalékos személyi jövedelemadón kívül 13 százalék szociális hozzájárulási adót vet ki, azaz annak közterheit csaknem megduplázza. Az új sarc alól két kivétel van: az állampapírok - amelyek hozamát az adó sem terheli - és az ingatlanalapok hozamai.
Az előbbi tekintetében a jogalkotó szándéka világos: a befektetéseket minden eszközzel az állami költségvetés finanszírozását szolgáló értékpapírokba kívánja terelni – amivel persze tovább növeli az államadósságot és az adósságszolgálatot. Az utóbbit érdemes külön is szemügyre venni: jelenleg az állampapírpiac toronymagasan legkeresettebb portékái az inflációkövető eszközök, élükön a Prémium Magyar Állampapírral (PMÁP), amelynek hozama csekély mértékben meghaladja az előző év átlagos inflációját. Tehát növekvő infláció esetén a befektetők negatív reálhozamhoz, csökkenő infláció esetén pedig pozitív reálhozamhoz jutnak. A múlt és az idei év dicstelen, Európa-rekorder inflációja alapján ezek a hozamok idén és még jövőre is a tizenöt-húsz százalék közötti tartományba esnek. Azaz az állam méregdrágán finanszírozza magát ezen a módon, amit csak az adósság „elinflálása” enyhíthet, ami kétségeket ébreszthet azzal kapcsolatban, vajon őszinte-e a szavakban megnyilvánuló szándék az infláció letörésére, illetve a forint erősítésére vonatkozóan.
A dekonjunkturális hatások elérik a csaknem tízezermilliárd forintnyi vagyont kezelő befektetési alapok szinte mindegyikét is. Érdekes találgatásra ad viszont okot az ingatlanbefektetési alapok mentesítése a sarc alól. Ezek abban térnek el a többitől, hogy nem olyan egyszerű kiszállni belőlük, ugyanis a jellemzően három napos vagy rövidebb elszámolás helyett esetükben akár több hónapig sem juthat a befektető a pénzéhez, és ezalatt adott esetben tehetetlenül nézheti befektetésének értékvesztését, amennyiben az ingatlanpiac bedől. 2007-2008-ban az ilyen alapokban sokezer gyanútlan befektető vagyonának jelentős része veszett oda. És az ingatlanok értéke most is csökken, ami előbb-utóbb a bérleti díjakra is kihat. De persze lehet, hogy egyszerűen arról van szó, hogy az állami beruházások takarékra csavarásával az ingatlanfejlesztő alapokra vár az a nemes feladat, hogy a NER által már régen megszállt építőipart „etesse”.
Az igazán nagy vagyonok tulajdonosait persze nem éri veszteség. Az ő befektetéseik ugyanis már régen szingapúri és más hasonló magántőkealapokban szunnyadnak.
De biztos, hogy elindul majd a befektetések transzferálása olyan külföldi pénzügyi szolgáltatókhoz, amelyekre nem vonatkoznak az EU adóügyi adatszolgáltatási előírásai. Ha ehhez még figyelembe vesszük az USA-val fennálló kettős adóztatást kizáró egyezmény év végével hatályos felmondását, jószerével csak a külföld vagy a magyar állam marad. Arra most nem szeretnék gondolni, hogy mit tesz ez a kormány majd akkor, ha sikerül leküzdeni az inflációt, ami által az inflációkövető állampapírok esetleg tíz százalékot meghaladó reálhozamot produkálnak, és ezt követően mindenki egyszerre akar majd kiszállni belőlük, ha a lejárat előtt a reálhozam ismét negatívra váltana.
Nagy Márton miniszter szerint érdektelen, hogy az új sarcból mennyi többletbevétel keletkezik a költségvetésben, a fő cél „a lakossági megtakarítások reálértékének megtartása”, és az intézkedéstől többszázmilliárdos új lakossági befektetés várható. Azaz akik eddig nem bízták megtakarításaikat sem a bankokra, sem az államra, most, hogy a befektetések nagy részének hozamát új terhekkel sújtják, majd megteszik. Érdekes logika….
Biztos velem van baj, amikor az előzőkről az a pár éve látott plakáterdő jut eszembe, amelyen az állt: „Állítsuk meg Brüsszelt!”. Sikerült! Legalábbis az uniós pénzátutalásokat tartósan megállítani. Pedig lehet, hogy most sokkal olcsóbban megúsznánk?
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.