Ahogy életem párjával szép csendesen öregszünk, egyre több, apróbb-nagyobb – jobbára kényszerű – tapasztalatot gyűjtünk az egészségügy állapotáról, és örömmel látjuk, hogy mennyire célratörőek és hatékonyak a kormányzati erőfeszítések.
Imponáló volt például, ahogy nem egészen két nap alatt átzavarták a más ügyekben oly nehézkes parlamenten az orvoskamara ellehetetlenítését célzó törvénymódosítást. Emellett szóra sem érdemes, hogy egy kisvárosi rendelőintézetben (ahová, nem mellesleg, jó pár környékbeli település tartozik) egy hónapra előre kell időpontot foglalni a bőrgyógyászat heti egyszeri ötórás rendelésére, a hó első munkanapján, személyesen (!). Ami ugye azzal jár, hogy ezeken a napokon már a reggel hét órai nyitás előtt hosszú sor áll az utcán, s akinek nem jut időpont, az jöhet vissza egy hónap múlva. De ezt a macerát minden öntudatos beteg boldogan vállalja.
Remek intézkedésnek gondoljuk, hogy az egészségügyért felelős államtitkár szerint át kell alakítani a háziorvosi körzeteket. A parlamenti választások is megmutatták, hogy a körzetek átszabása nagyon hasznos lehet. Nyilván így lenne ez esetben is: egy pillanat alatt eltűnnének az ellátatlan praxisok. És ha néhány doki a némileg növekvő terhek elől nyugdíjba menekülne, akkor sincs gond, hiszen a körzethatárok tovább tágíthatók…
Még valami a háziorvosokról: hát milyen nagyszerű indikátorrendszerrel ösztönzi őket jobb munkára a kormány?!
Rögtön kiderült, hogy a dokik fele annyi pénzt sem érdemel, mint eddig, mert nem teljesíti a minisztériumi kritériumokat. Az meg nyilván csak a lusták mentegetőzése (vagy politikai porhintés), hogy a követelménycélok elérése nem is az orvosokon múlik.
Ugyanilyen szirénhangok szajkózzák, hogy 8-10 ezer orvos és 10-15 ezer szakápoló ment el külhonba jobb munkakörülményekért és jobb megélhetésért. Lehet. Mi a feleségemmel nem látunk ilyen adatokat. De azt látjuk, hogy a betegeket igenis ellátják. Hogy ezért az egyik fővárosi klinikán már reggel hatkor sorban állunk sorszámért, mert csak így férünk be biztosan a 8-tól 17-ig tartó rendelési időbe? Igen. Na és?
Ha már a munkaidőnél tartunk, idekívánkozik a hír, mely szerint év végéig valamennyi állami kórházban új beléptető rendszert vezetnek be: „Akinek nyolc órát fizetünk, az legyen benn nyolc órát.” – mondta a BM helyettes államtitkára a Magyar Kórházszövetség konferenciáján. Nemzetünknek, generációnknak óriási szerencséje, hogy vezetőink nem holmi pitiáner bosszúcskákon törik a fejüket, hanem a problémák gyökeréig ásva lényegi megoldásokra törekszenek.
Lényegbe vág az is, hogy az önkormányzati rendelőket államosítani kell. Hiszen az állam jó gazda. Nem véletlenül vásárol össze ezt-azt, energiaszolgáltatókat, Vodafone-t, Ferihegyet, csinál nemzeti tüzépet, veszi át a vízműveket… Az állam jó gazda, még ha Lázár János most az ellenkezőjével indokolja is a kastélyok elosztogatását.
Visszatérve az egészségügyhöz: az kit zavar, hogy egy Pest megyei város rendelőintézetében (ahol – jééé – van lehetőség online időpont-foglalásra) a fülészetre kéthetes terminust adnak? Kivárom. Ha fáj a fülem, teszek rá meleget! Az jó a homloküregre is. Magánrendelőbe pedig nem megyek. Nem fizetek azért, amit 45 év alatt már kifizettem.
Van, aki szerint „ezek” azért teszik tönkre az államit, mert érdekeltek a maszekban. Én nem hiszem. Sem ezt, sem azt, hogy normális vagyok.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.