Nem állítjuk, hogy a magyar jogállam hogy- vagy inkább hollétével kapcsolatban az a legnagyobb kérdőjel, hogy Varga Judit miért van még szabadlábon, de hogy a jogos kérdések egyike, azt azért nehéz lenne tagadni. Ehhez képest a miniszter asszony azt próbálja sugallni: Magyarországot azért nem engedik EU-elnökösködni, mert fél az EP, hogy lerántanánk a leplet a brüsszeli parlamenti korrupcióról.
Lépjünk mos túl azon, hogy az állampárt hivatalos álláspontja szerint az Európai Parlamentnek semmi köze ahhoz, melyik kormány adja a soros elnökséget – pedig nem kis ellentmondás amúgy, mert ha van köze, akkor miért mondják, hogy nincs, ha pedig nincs, akkor miről beszél Varga? –, és foglalkozzunk inkább a szikár tényekkel.
Amikor az EP-ben katari gyökerű korrupció gyanúja merült fel, azt azonnal letartóztatások, házkutatások, vagyonlefoglalások stb. követték – csupa olyasmi, ami Magyarországon 2010 óta sosem történt hivatalban lévő politikussal. (Egyedüliként a térség országai közül – és sajnos nem azért, mert a mieink annyival feddhetetlenebbek.)
De talán ennél is fontosabb, hogy ki is az, aki korrupciót kiált. Varga Judit minisztériumát – ha csupán az ügyészségi iratokból indulunk is ki – olyan mértékben szőtte át a nepotizmus, a simónia (egyházi ügyekben kevéssé otthonosan mozgók kedvéért: a stallumok pénzért történő árusítása), a megvesztegetés, a hivatali hatalom bűnös magáncélokra történő üzemszerű használata, ami nemhogy Magyarországon, de ilyen töménységben valószínűleg az egész térségben példátlan. Mindennek dacára nem mondott le sem azonnal, sem a kormány-újraalakításkor. Ellenkezőleg: a haja szála sem görbült, ország-világnak jelezve, hogy amit Varga Judit tett, az a NER-ben nem a normasértés, hanem maga a norma.
Egyszóval lehetséges, hogy tartanak Orbánéktól az EP-ben, de hogy nem a tisztességük miatt, az atombiztos. Mint ahogy az is: Varga hivatalban tartása önmagában is elég ok arra, hogy Brüsszelben a padlóhoz csavarozzanak mindent, mielőtt a magyar kormány tagjait bárhova beengedik.