Pontosabban nem is olyan egyértelmű, hogy kinek a rendezvényén, mert a párt Facebook-oldala az árnyékkormányhoz kötötte a rendezvényt, a meghívó viszont a DK-közeli Új Köztársaságért Alapítványhoz, a német Friedrich Ebert Stiftunghoz és a brüsszeli Foundation for European Progressive Studies (FEPS) szervezethez. Maga az eszmecsere mindenesetre csak annyiban szólt az ellenzék jelenlegi vezető ereje és Dobrev Klára „árnyékkormányfő” marketingjéről, amennyire ilyen helyzetekben, az EP-választásra hangolódva kikerülhetetlen – a bő kétórás tanácskozáson fajsúlyos szereplők feszegették az évtized talán legforróbb politika- és társadalomelméleti dilemmáit.
Dobrev rövidre fogott bevezetőjét azzal a vigasztalónak szánt gondolattal kezdte, hogy nem csak a bal-, hanem a hagyományos jobboldal is válságban van; az utóbbi krízis tüneteit világszerte tapasztaljuk a Trump-jelenségtől a Brexitig sokfelé. Európában a nagypolitikát a II. világháborútól a közelmúltig a mérsékelt pártok dominálták, a populizmus előretörése csak az utóbbi évtizedek fejleménye. -Milliók tapasztalják meg, hogy az életük nem lesz könnyebb, sőt bizonytalanabbá válik, mint a szüleiké. Zárulnak a társadalmi mobilitás lehetőségei. A populisták, könnyen hihető válaszokat adtak: éppen azért populisták, mert minden problémára van egy egyszerű, de rossz válaszuk. Látjuk az Egyesült Királyságban, Oroszországban, de Magyarországon is, hogy ezek a válaszok nem működnek.
A világ változott, de a baloldali gondolkodás alapjai változatlanok: az államnak a gyengébbeket kell segítenie, ott kell beavatkoznia, ahol igazságtalanság történik, ahol egyenlőtlenség van
– fogalmazott. Szerinte nem véletlen, hogy az illiberálisok hatalomra jutva a sajtószabadság lerombolása mellett a civilek szervezeteihez és a szakszervezetekhez nyúlnak először, mert a szétforgácsolt közösségek sokkal sérülékenyebbek. – Közösségeket kell (újra)építeni és képviselni - hangsúlyozta.
Cas Mudde - az University of Georgia holland professzora, világszerte a populizmus és a szélsőjobb egyik legelismertebb kutatója – szerint ahhoz, hogy megértsük, mi történik a baloldalon és a jobbszélen, nem egyetlen országra, hanem az európai politika nagy trendjeire kell figyelnünk. Ezek közül a legfontosabb, pártpolitika széttöredezik, egyre több párt kerül be a parlamentbe. Alig fordul elő 40% fölötti szavazati arány, de Hollandiában például a 20 százalék is nagy számnak számít, 22 párt van jelen egy 150 fős parlamentben. A legnagyobbak között gyakran van egy rendszerellenes, szélsőjobboldali párt is. Egy működő koalícióhoz a mostanában szokásos szavazatarányok mellett 3 párt kell – de ha a rendszerelleneset kihagyják, akkor akár 4-5 is, szükségképpen nem azonos politikai oldalról. Így könnyen alakul ki az a kép, amire a populisták rá is játszanak, hogy az egész politikai felépítmény egyetlen kartell. A szociáldemokrata pártok mindenütt gyengülőben vannak, a szélsőjobb majdnem mindenütt erősödik (de Romániában például gyengült).
Az viszont nem igaz, hogy a két folyamat szorosan összefügg: előbb kezdődött a populisták felívelése, mint a szocdemek gyengülése. A lemorzsolódott szocdem szavazóknak Mudde szerint csak a töredéke vándorolt a szélsőjobbhoz (nagyjából 15 százaléknyian), jellemzően inkább a mainstream jobboldalra vagy a zöldekre szavaznak. Miközben a szociáldemokrácia bázisát a fehér munkásosztálybeli férfiak (és a 80-as évek óta jelentős részben a magasan képzett értelmiségiek) adták – úgy, hogy közben a hagyományos munkásosztály jelentős része mindig jobbra szavazott –, Nyugat-Európában ez a réteg ma alig létezik: a dolgozók között egyre több a nő, a nem fehér bőrű, a migrációs hátterű. Számukra viszont egyáltalán nem alapértelmezett politikai háttér a baloldal.
A szocdem pártok másik problémája, hogy a tagság idős: Ausztriában az SPÖ-nél 63 év a tagság átlagéletkora. – Ez egy erős szavazóbázis, de folyamatosan fogy, és alig van utánpótlása. A fiatalok centrista progresszív politikát szeretnének, amit most a zöldeknél jobban megtalálnak – hívta fel a figyelmet Mudde.
A szélsőjobb veszélyre térve úgy fogalmazott: ezek az erők a demokratikus elveket elfogadják, de a kisebbségi jogokat, a hatalmi ágak szétválasztását, a médiát, a bíróságokat nem demokratikusan kezelik.
Ez nem fasizmus: nem tagadják a demokráciát, hanem aláássák, paradox módon a demokrácia nevében (itt jellegzetes példaként említette a magyar Alaptörvény esetét), a mainstreambe viszik a szélsőjobb álláspontot. Így a veszély már nem kívül van, hanem a rendszeren belül. És itt látszik a liberális erők fő gyengesége: ők nem tudták a politikájukat a főáramba vinni.
Orbán Viktorról a politológus azt mondta: tehetséges politikus, de nem superman, az utóbbi években szaporodnak a hibái. Sokan tudják, hogy nem ő a megoldás, hogy sok korrupció veszi körül, de ügyesen őrzi a cselekvő, potens, alternatíva nélküli vezető látszatát.
- Az emberek tudni szeretnék, miért nem kaphatják meg, amire vágynak, miért megszorításokat kapnak helyette. Megoldást kell számukra felmutatni: ideológiai válaszok is kellenek, nem csak politikák. Fontos, hogy a politikai ajánlat ne utópia, hanem teljesíthető vállalás legyen- hangsúlyozta.
Szerinte a neoliberalizmus az elmúlt másfél évtized válságaiban végzetesen gyengének bizonyult, miközben továbbra is hegemón helyzetben van. Kiderült, hogy a piac mindenhatósága illúzió, az emberek az államtól várták (és kapták) a megoldást. -Ez a szociáldemokráciát hozza helyzetbe, az ő ideológiájuk a segítő, esélyteremtő állam – szögezte le Mudde, hozzátéve: az is esélyt jelent, hogy a fiatalok az államot a megoldásnak, nem a probléma részének tekintik.
Andor László, az Európai Bizottság volt foglalkoztatási biztosa az EU szociáldemokrata alapjairól beszélt. Nagy eredménynek nevezte, hogy megerősödött az EU szociális pillére (két magyar EP-képviselő ebbéli érdemeit külön is kiemelte: Dobrevét az európai minimálbér, Újhelyi Istvánét az egészségügyi unió tervével kapcsolatban). Szerinte a kiterjesztett, egységesített szociális jogok immár Európa lényegét jelentik: azt, hogy a gazdasági integráció egy pontján Európai vezetői úgy döntöttek, más legyen az irány az USA-hoz képest. Azaz legyen egységes piac, egységes valuta, de sokkal kisebb jövedelmi egyenlőtlenségekkel, mint az USA-ban. A munkahelyeken is érvényesüljenek a szakszervezeti jogok, legyenek erősek a nők jogai (szülési szabadság, kisebb bérszakadék). - Az európai szociális modell létezik, megőrzendő, fejlesztendő – emelte ki Andor, példaként említve a 2020-as Covid-válságot, amikor az EU rendkívül gyors és hatékony szociális intézkedésekkel, a 100 milliárd eurós munkaerőpiaci alappal, a Next Generationnal, az ifjúsági garanciával, vagyis eredendően szociáldemokrata eszközökkel növelte meg a szociális kapacitásait, jól kezelve a krízist. A minimálbérről szóló irányelv is ebből az irányból jön: nem ajánlás, hanem jogszabály, ösztönzi a tagállamokat a kollektív alkuk (kollektív szerződések) szerepének erősítésére, segít zárni a nemek közötti bérszakadék problémáját, növeli a fizetések átláthatóságát, ezek szociáldemokrata válaszok.
Arra is figyelmeztetett: az, hogy az ukrajnai háború hatására Európában az állami kiadások eltolódnak a védelmi célok felé, erős nyomást helyez majd a közszféra béreire
– ezt a hatást szerinte valamilyen társadalmi szerződéssel kell majd tompítani. Magyar szempontból pedig azt nevezte nagyon fontosnak, hogy mielőbb legyen olyan kormányunk, amelyik nem kimaradni akar a szociális Európából (mint a jelenlegi), hanem élni annak lehetőségeivel.
Az előadásokat követő, Böcskei Balázs, az IDEA Intézet kutatási igazgatója által moderált kerekasztal-beszélgetésben Kováts Eszter politológus, a Bécsi Egyetem adjunktusa először azt rögzítette: amikor a szociáldemokrácia magyarországi szerepének esetleges erősödéséről gondolkodunk, érdemes tudatosítani, hogy a 2010 előtti világhoz történő visszatérés jelentős társadalmi csoportok számára nem túl vonzó perspektíva. Arról is beszélni kell, hogy a nők hogyan fogalmazzák meg a saját helyzetüket a társadalomban, miért támogatják közülük sokan a Fideszt, miközben a kormánypárt nem szól hozzájuk, és nem is nagyon kínál nekik semmit. -A kulturális kérdéseket kultúrharcos keretezésben tálalja a kormány, jók és rosszak harcaként. Jó lenne tudni, mit válaszol erre a szociáldemokrácia. A kormány rendre hazug válaszokat ad, de Nyugat-Európai baloldal válaszai is korrekcióra szorulnak – jelentette ki.
Pogátsa Zoltán közgazdász, az Új Egyenlőség főszerkesztője azzal kezdte: annak ismeretében, hogy mennyire kritikus a DK-val, megtisztelő a meghívás. – Ne mindig Orbánnal foglalkozzunk, gondolkozzunk azon hogy mi van a másik oldalon, az emberek fejében.
Minden társadalomban vannak Orbán-típusú emberek, csak az a kérdés, hogy melyik társadalom hagyja nagyra nőni őket – tette egyértelművé. Szerinte azért került válságba a szociáldemokrácia, mert elfelejtett szociáldemokráciaként működni,
lemondott a társadalmi igazságosságról, a, társadalmi mobilitásról. -Magyarországon is így volt, itt volt a legalacsonyabb a társadalmi mobilitás a baloldali kormányzás alatt – idézte fel, azt állítva: nem a nagy politikai irányzatok vannak krízisban, a jobboldal köszöni, jól van, csak a szociáldemokráciát sújtja válság.
Dobrev Pogátsával vitázva úgy érvelt: van probléma a többi politikai irányzatnál is, az EP-ben azt tapasztalja, hogy a konzervatívok identitását is fenyegeti a szélsőjobb. Szerinte erre markánsan baloldali, szocdem politika fog tudni megoldást kínálni, Magyarországon viszont klasszikus neoliberális gazdaságpolitika van, korrupcióval felütve. -Nem az elmúlt évtizedek szociáldemokrata hagyományaihoz kell visszatérni, hanem a tanulságokat kell levonni – vélekedett.
Kováts egy újabb irányból közelítette meg, milyen tartalma lehetne Európában a baloldaliságnak. Mint kifejtette, a kétségkívül létező hatalmi egyenlőtlenségek az EU-n belül, sokan nyugaton kétségbe vonják: ezeket nem a Fidesz találta ki, de Orbán csinált belőle sikeres politikát. -Nem csak arról eshet szó, hogy az összeomló egészségügyi és szociális szférából a magyarok nyugatra menekülnek, hanem arról is, hogy használják ki ezt a helyzetet az ottani munkaadók a bérek és a foglalkoztatási körülmények lerontására. Hasonlót látunk a mezőgazdaságban, a húsiparban, mindenütt, ahol sok a kelet-európai foglalkoztatott. Itt egy kihívás a szociáldemokrácia számára: szakszervezeti együttműködés kell, hogy ne lehessen kijátszani a keletieket a nyugatiak ellen. Mudde szerint
a magyar helyzet sokkal rosszabb, mint bármelyik másik országban.
A szélsőjobb sokfelé dominál, de a legtöbb országban nincs hatalmon. Ugyanakkor úgy gondolja, nem igaz, hogy Orbán határozza meg a narratívát: senki sem mond mást a bevándorlásról, mindenki iszlamofób, mert azt hiszik, hogy a lakosság ezt várja. Viszont szerinte nem is feltétlenül érdemes belemenni a migrációról vagy a „rendről” folyó diskurzusokba: ezeket a vitákat üzembiztosan a jobboldal nyeri mert ezek a témák az ő választóiknak fontosak. A témaválasztékot kell szélesíteni: baloldali témákra és baloldali narratívákra van szükség.
Dobrev Muddéhoz csatlakozva azt húzta alá: a Fideszt moderált jobboldali politikával nem lehet megverni. Szerinte sem igaz, hogy lejárt volna az ideológiák ideje, csak a szerepük változott meg. Amit ma a klímavádelemről mondunk, régen radikális zöld álláspont lett volna, ma viszont ez a mainstream. Vagy az európai minimálbér: 10 éve szélsőbalos fantáziának tűnt volna.
Mudde a beszélgetés utolsó körében arról beszélt: a populizmus azt állítja, hogy az elit egyénekből áll (akik rosszak), a szociáldemokrácia viszont egy masszaként kezeli, úgy érvelve, hogy mindig rendszer rossz, nem az emberek. -A jóléti társadalom a heteronormatív felfogásra épült: arra a modellre, hogy az apa dolgozik, az anya otthon van, és ketten együtt átlagosan 1,8 gyereket nevelnek. Ma egy nemi szempontból egyenlőbb társadalomra van társadalmi igény – fejtegette, arra is célozva: a populisták azt mondják, hogy ilyen egyenlőbb társadalmat csak a gonosz elit akar, az emberek feje fölött, miközben maga a társadalom vált sokkal progresszívabbá, és ez a szociáldemokrácia esélyeit is javíthatja.
