kormány;kommunikáció;

2023-06-19 06:00:00

Baráti tűz

A tökéletes az lett volna, ha az USA egy transznemű, maoista, Soros György vérfertőző nászából származó, legalább 50 százalékban negrid, ismert magyar ellenzékieket zsebből fizető genderszakos fegyverkereskedőt küldött volna Magyarországra nagykövetnek. Az ideális jelölt helyett végül David Pressmann érkezett, aki ugyanúgy jogász, mint Orbán Viktor (csak neki, Orbánnal ellentétben, jelentős szakmai múltja is van, amit jórészt emberi jogi ügyekben szerzett), ugyanúgy meleg férfi, mint Szájer József (csak ő, Szájerrel ellentétben, nem titkolja, és nem homoszexuális swinger-orgiákon flessel, hanem boldog monogám párkapcsolatban neveli a gyermekeit), és hát fehér is, ha ugyan a bőrszín még bármi melletti vagy elleni érvként felhozható a 21. században. Mindegy, a Fidesz, illetve az udvari sajtó ebből a leosztásból próbálja kihozni a legtöbbet - a pártlap minapi címlapját elnézve meglehetősen önleleplező eredménnyel.

Egyrészt egyetlen tömör írásban sikerült nekik összefoglalni, milyen is a Biden Amerikája által pátyolgatott magyar ellenzék, vagyis mindenki, aki nem fideszes: migránssimogató, háborúpárti, Sorosbérenc dollárbaloldali LMBTQ-szimpatizáns. Miután az országban a legutóbbi választási eredmények szerint legfeljebb 3,5 milliónyian flörtölnek valamilyen szinten a Fidesszel, a Magyar Nemzet diagnózisa alapján mintegy 6 millió hazai híve lehet a woke ideológia hardcore szárnyának, ami, ha igaz, 13 évnyi keresztény-konzervatív népnevelés, totális sajtómegszállás, az állampolitika szintjére emelt homo-, transz- és egyéb fóbiák, a szakadatlan nyilvános ájtatoskodás és az eszközökben nem válogató kultúrharc után… hát… fogalmazzunk úgy, hogy elég szánalmas.

Másrészt, és ez talán a meglepőbb, a szóban forgó írástól pár milliméternyire vezércikkben vetik Pressmann szemére, hogy KGBéla, az ismert orosz kém Moszkvában lapít, ahelyett, hogy a jól megérdemelt börtönbüntetését töltené idehaza. Az orbáni kommunikációnak a folytonos füllentés mellett a másik alappillére, hogy építenek az emberi memória időbeli korlátaira. De azért bizonyára sokan emlékeznek még rá, hogy a visszatekintve a Jobbik színeiben is voltaképp az orosz-magyar politikai összeborulást építő kalandor szökéséhez épp az Orbán-kormány asszisztált előzékenyen, megakadályozva, hogy a példátlan ügy esetleg feszültséget okozzon Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor bimbózó kapcsolatában. Azaz előbb évekig elhúzták az eljárást, majd szabályos menekülőutat építettek Kovács Bélának, mindvégig biztosítva számára az ilyen súlyú deliktumoknál egyébként elképzelhetetlen szabadlábon védekezést, illetve a határok átlépésének lehetőségét is. Az USA-nak pedig mindössze annyi szerepe volt a dologban, hogy időnként halkan szóvátette ezt a képtelen (és egyértelműen orosz érdekű) nagyvonalúságot.

Akik eddig is mindent elhittek Orbánnak, azok persze simán beveszik ezt is. Csak akkor kerülnek bajba – de olyankor aztán nagyon –, ha véletlenül megkérdezik tőlük, hogy ebben a történetben végül is ki a barát, és ki az ellenség.