Antony Blinken kétnapos útja áttörést biztosan nem, de talán enyhülést hozhat a kétoldalú viszonyban. A vizitet eredetileg februárra tervezték, ám azt Washington lemondta, miután egy az Egyesült Államok felett átrepülő kínai kémballon észlelése elmérgesítette a kölcsönös sérelmek miatt egyébként is feszült államközi kapcsolatokat.
Számos kérdésben feloldhatatlannak látszik az ellentét a két nagyhatalom között. Washington egyebek mellett azt sérelmezi, hogy Kína szorosabbra fűzi a viszonyt az Ukrajnát megtámadó Oroszországgal, üzleti kémkedést folytat nyugati cégek ellen, kisajátítja a Dél-kínai-tengert és súlyosan megsérti az emberi jogokat. Peking pedig többek közt azt nehezményezi, hogy az Egyesült Államok mélyíti együttműködését a Kína által sajátjának tekintett Tajvannal, világszerte a kínai gazdasági befolyás visszaszorítására törekszik és katonai szövetséget épít az Indo-Csendes-óceáni térségben.
A vasárnap Pekingbe érkezett Blinken egyik legfontosabb célja, hogy előmozdítsa a párbeszédet. Az egymással szembeni bizalmatlanság fokozódása miatt az elmúlt években megfogyatkoztak a kommunikációs csatornák a két ország között. Washingtont leginkább az aggasztja, hogy nem működnek azok a katonai "forródrótok", amelyek azt lennének hivatottak biztosítani, hogy kisebb félreértesek, incidensek ne vezessenek fegyveres konfrontációhoz a két nagyhatalom között. Az Egyesült Államok biztosítani akarja, hogy “a Kínával való versengés nem fajul konfliktussá” - hangsúlyozta indulása előtt az amerikai külügyminiszter.
Nyitott kérdés, hogy a kínai fél részéről mennyire hajlandó a közeledésre. Ez már ma kiderülhet abból, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök fogadja-e Blinkent. Az amerikai külügyminiszter vasárnap 5 és félórát tárgyalt, majd munkavacsorán vett részt kínai kollégájával, Csin Kanggal. A kínai külügyminiszter már előzetesen megadta a találkozó alaphangját. A Blinkennel folytatott múlt szerdai telefonbeszélgetése során ugyanis felszólította az Egyesült Államokat, hogy “mutasson tiszteletet, ne avatkozzon be Kína belügyeibe” és „a versengés nevében ne sértse meg” az ázsiai ország „szuverenitását, biztonságát és fejlesztési érdekeit.
Kína az utóbbi hónapokban egyre magabiztosabban lép fel nagyhatalomként, ami külpolitikai szerepvállalásában is tükröződik. Az ukrajnai háborúban látványosan béketeremtő szerepre pályázik és közvetítőként segítette a szaúdi-iráni normalizációt. Sőt: Mahmúd Abbász palesztin elnök múlt heti pekingi látogatására időzítve még egy palesztin-izraeli béketervvel is előállt, amely inkább Rámalláh szájaíze szerint rendezné az évtizedek óta tartó konfliktust.
A pekingi rezsim gazdaságilag azonban nincs irigylésre méltó helyzetben, a koronavírus-járványból való kilábalás lassulni látszik, májusban az ipari termelés és kiskereskedelmi forgalom növekedése egyaránt elmaradt az előzetes várakozásoktól. Tetejében rekordmagas szintet ért el a fiatalok munkanélkülisége és csökken a külföldi beruházások mértéke is. Ha viszont enyhülne az Amerikával való feszültség, akkor az a befeketők számára is vonzóbbá tehetné Kínát.
