Komoly átrendeződés tapasztalható az európai pártstruktúrákban. Egyfelől több jobboldali radikális párt mozdult el a centrum felé. Giorgia Meloni pártja, az Olasz Testvérek (FdI) teljesen máshogy viselkedik, mint ahogy erre a tavaly szeptemberi előrehozott választást megelőzően következtetni lehetett, a politikai erő külpolitikai szempontból minden tekintetben tartja magát Brüsszel irányvonalához, belátta: az EU-n kívül nincs élet. Hasonló folyamat megy végbe az egy idő óta már csak a frakcióvezetéssel foglalkozó Marine Le Pen pártjánál, a francia Nemzeti Tömörülésnél (RN) is, amely meglepő módon még konstruktivitásra is képes a parlamenti munkában. Korábban a Svéd Demokraták (SD) is szakítottak az euroszkeptikus irányvonallal. Ez a folyamat pedig azt eredményezte, hogy Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) elnöke keresi az együttműködés lehetőségeit a jövő júniusi európai parlamenti választás előtt a mérsékeltebbé vált populista pártokkal.
Mivel a centrumban egyre szűkösebb a hely, több európai országban a szociáldemokraták úgy érzik, vissza kell térni a gyökerekhez, határozottabban kell képviselni a párt baloldali, szociálisan érzékeny politikáját, markánsabban hangsúlyozni azt, melyek a legnagobb különbségek a mérsékelt jobboldalhoz képest. Hasonló kísérletetnek lehettünk tanúi az Egyesült Királyságban2015-2020 között, Jeremy Corbyn egyértelműen balra vitte a Munkáspártot, törekvése azonban kudarcot vallott, így bukása elkerülhetetlenné vált. Nem állítható azonban az, hogy a brit modell minden európai országra érvényes, vagyis a szociáldemokrata párt balra fordulása a választók lemorzsolódásához vezet. Alapvetően természetesen megvan a veszélye annak, hogy a centrista szavazók inkább más pártra voksolnak, például a környezetvédőkre vagy a liberálisokra, de több jel utal arra, hogy az egyes európai társadalmaknak a megélhetési válság nyomán mind nagyobb igénye van arra: a pártok váljanak szociálisan érzékenyebbé.
Balra át az osztrák SPÖ-nélA brit modell több okból sem mérvadó. A Munkáspárt akkori súlyos népszerűségvesztésének több oka volt, legfőképpen az állt emögött, hogy Corbyn nem képviselte hitelesen a baloldali politikát. Nem határolódott el kellőképpen egyes diktátoroktól, például Nicolás Maduro venezuelai elnöktől. Bizalmatlanságot keltett Európában azzal, hogy az általa vezetett Munkáspárt semmit sem tett a britek EU-ból való kilépésének megakadályozására. Végül, de nem utolsósorban ő is hozzájárult a Labourban elharapózó antiszemitizmushoz.
Válságos időszakát éli a baloldal, Magyarországon még nagyobb a bajA balra fordulás folyamata egy sor országban megfigyelhető. Az osztrák konzervatív lap, a Die Presse például már egyenesen „Európa vörös populistáiról” tett említést, s arról, hogy a vörös hullám azzal fenyeget: „elsöpri a zavart szociáldemokráciát”. Európa-szerte erősödnek a baloldali populista mozgalmak, és versenybe szállnak a Néppárttal. A radikálisok sikerének egyértelmű oka a megélhetési költségek emelkedése és a középosztályt is érintő új szegénység. Minden válsághelyzetből profitálnak, miközben nem mutatnak fel működőképes alternatívát.
GÖRÖGORSZÁG A „baloldali populisták” felemelkedése Athénban kezdődött. A 2011-es pénzügyi válság szinte feje tetejére állította a belpolitikát. A görög példa megmutatta: ha az emberek megélhetésükért aggódnak, a társadalom baloldali érzelmű tábora még inkább balra fordul, hiszen erősebb az igény egy markánsabb baloldali szociális politikára. Görögországban annyira felgyorsult ez a folyamat, hogy a tradicionális szocialista párt, a PASZOK népszerűsége zuhanni kezdett és helyét a 2015-ös parlamenti választást megnyerő Sziriza, Alekszisz Ciprasz pártja vette át. A politikai erő azonban nem adott jó példát a többi európai baloldali tömörülésnek. Radikálisan populista politikát kezdeményezett, szakítást ígért a hitelezőkkel, a hamis ígéretek azonban megbosszulták magukat. Így a Szirizának a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az EU követelései miatt középre kellett mozdulnia, sőt, jobboldali populistákkal is koalícióra lépett. Időközben a fénykornak vége, a baloldali populista párt ellenzékbe került és messze lemaradva lett második a jobbközép Új Demokrácia mögött a görög parlamenti választáson. (Június végén újabb voksolást rendeznek, de a Sziriza esélytelennek számít.)
FRANCIAORSZÁG A francia Szocialista Párt (PS) számára igen komoly belső konfliktust okozott a balra fordulás folyamata. A párt félig-meddig kényszerűségből szövetségre lépett a tavaly júniusi parlamenti választás előtt a Jean-Luc Mélenchon vezette baloldali populista, La France Insoumise nevű párttal. Bár a megállapodás révén sok szocialista politikus kerülhetett a törvényhozásba, a pártmind a mai napig tartó súlyos identitásválságba került.
SPANYOLORSZÁG Pedro Sánchez spanyol szociáldemokrata pártvezér 2020-ban megdöntött egy tabut: kormánypaktumot kötött a radikális baloldallal, noha korábban kijelentette, soha nem kötne koalíciót a Podemosszal. Ez utóbbi politikai erő is a pénzügyi válság gyermeke volt, és alig néhány hónap alatt a harmadik helyen végzett a választásokon. Hadat üzent az elitista "kasztnak" (ami sokáig az EU-t is jelentette). A Podemos utópisztikus álmai azonban nem valósult meg, a valóságban nem működött az a politika, amit a párt akart, ráadásul gyakoriak voltak a viták a szociáldemokraták és a Podemos között. Ennek is szerepe van abban, hogy Pedro Sánchez júliusra előrehozott voksolást írt ki.
Ugyanakkor közben létrejött egy másik baloldali radikális párt Spanyolországban Sumar néven, Yolanda Díaz második miniszterelnök-helyettes, szociális és munkaügyi miniszter vezetésével. A munkajogász és volt kommunista politikus nemrég intett búcsút a Podemosnak és jelenleg Spanyolország legnépszerűbb politikusa. Szinte csodával határos módon sikerült egyesítenie több kisebb baloldali pártot, köztük a Podemost. Így már az sincs kizárva, hogy a szociáldemokraták hatalmon maradhatnak, a baloldali választási szövetség kivételesen jó szereplése függvényében.
PORTUGÁLIA Sánchezhez hasonlóan a szociáldemokrata António Costa portugál kormányfő is megpróbálta megszelídíteni a radikális baloldalt azzal, hogy koalíciót kötött velük. Az együttműködés azonban a költségvetési törvény miatt megbukott. Costa már egyedül kormányoz.
OLASZORSZÁG A Demokrata Párt februárban fordult egyértelműen jobbra azt követően, hogy nagy meglepetésre az esélytelennek vélt Elly Schleint választotta meg pártelnöknek. Bár külpolitikáját tekintve egyértelműen Európa-párti és a transzatlanti kapcsolatok erősítésének híve, baloldali álláspontot képvisel a gazdaság- és szociálpolitikában. A PD balra fordulását – hasonlóképpen, mint Franciaországban a szocialisták esetében – voltaképpen a kényszer szülte. A Giuseppe Conte által irányított Öt Csillag Mozgalom (M5S) ugyanis nem csak balra fordult, hanem politikáját erőteljes populizmussal is ötvözte. Ez a politika azonban részint sikeresnek bizonyult, a PD elnökválasztása előtti közvélemény-kutatások szerint az M5S már népszerűbbnek bizonyult a demokratáknál, nyilvánvalóan azért, mert a baloldali szavazók úgy érezték: Conte pártja szociálisan érzékenyebb, többet tesz a megélhetési nehézségek elleni küzdelemben például a feltétel nélküli alapjövedelem melletti kiállásáért. Az M5S megerősödése vezethetett Schlein megválasztásához, a választók úgy vélték, ezzel foghatják ki a szelet a „csillagosoknak” is nevezett párt vitorlájából.
A Demokrata Párt helyzete azonban sokkal bonyolultabb, mint sok más európai párté. A PD ugyanis olyan gyűjtőpárt, amelyben sok kereszténydemokrata is helyet foglal. Ez a balra fordulás folyamata azonban nagyon nincs az ő ínyükre. Schlein talán nem is lépett fel kellően körültekintően, túl gyorsan cserélte le baloldaliakra a centrista tisztségviselőket. Hogy a fiatal politikus sikerrel jár-e, ezt még nem tudni. Kezdetben gyorsan emelkedett a PD népszerűsége, most azonban megállt 20 százalék körül, mintegy 9-10 százalékkal áll a második helyen Meloni Olasz Testvérek tömörülése mögött.
NÉMETORSZÁG Berlinben a baloldali populisták gyengék és belső megosztottság jellemzi őket. A megélhetési válság sem vezetett a Balpárt megerősödéséhez, e folyamat egyértelmű nyertese a jobboldali populista Alternatíva Németországért volt.
Csekély az esély az ígéretek beváltására
A legfrissebb példa a balra fordulásra Ausztria, ahol a szociáldemokraták élére némi kellemetlen közjáték után Andreas Bablert, Traiskirchen polgármesterét választották meg. A voksolás előtt megfigyelhető volt sok baloldali szavazó balra fordulása azzal, hogy váratlanul megerősödött a kommunista párt. Babler megválasztásával azonban véget vethet a KPÖ reneszánszának. A városvezető már a pártelnökválasztáson hangsúlyosan baloldali, antikapitalista kijelentéseket tett.
Ami Babler programját illeti, régóta támogatja a kannabisz legalizálását. Jelentősen megadóztatná az évi egymillió euró felett keresőket, ez az intézkedés azonban a háztartásoknak csak 4 százalékát érintené, bár ő úgy véli, egy ilyen teher akár ötmilliárd eurós bevételt jelentene. 650 milliót várna attól, hogy egymillió euró felett bevezetné az örökösödési adót. Visszavonná továbbá a vállalatok egy sor adókedvezményét, amitől 2026-ig 1,9 milliárd eurót remél.
Babler a négynapos munkahét vagy a munkaidő 32 órára csökkentése mellett foglal állást, teljes bérkompenzációval. Ezt fokozatosan akarja bevezetni. Ezen elképzelések valóra váltására egyelőre csekély az esély, mert ha az SPÖ kormányra is kerülne, nehéz lenne partnert találni mindezek megvalósításához.
