Nyugati zászló alatt hajózunk, de keleti szél fúj a világgazdaságban – jelentette ki 2010-ben, fél évvel megválasztása után Orbán Viktor miniszterelnök, meghirdetve ezzel a keleti nyitás politikáját. A kormányfő jövendölése szerint hatalmas változáson megy keresztül a világ, az ipari forradalom idején kialakult eltolódások érvényüket vesztik, Kína és India, valamint más feltörekvő térségek visszaszerzik azokat a világkereskedelmi pozícióikat, amelyeket a XIX. század előtt is betöltöttek, s a Nyugat elveszti vezető erejét. Ennek megfelelően a magyar kül- és gazdaságpolitika figyelme Kelet felé fordult, majd öt évvel később az orbáni program kiegészült a déli nyitással. Utóbbi keretében a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. égisze alatt kereskedőházak nyíltak Afrikában és Dél-Amerikában.
Hamarosan azonban egyértelművé vált, hogy más a vízió, és megint más a valóság. 2018-ra kiderült, hogy a hivatalos – többek között KSH-s – adatok alapján a teljes magyar export 80 százaléka továbbra is EU-tagállamokba irányult, úgynevezett harmadik országokba csak a kivitel ötöde jutott, ahogyan a nyitáspolitika előtt is. Ezt elvileg a kormány is belátta, hiszen 2017 év végére bezárta 13 kereskedőházát – ötöt Latin-Amerikában, négyet-négyet Afrikában és Ázsiában –, ám a keleti és déli nyitás ideológiájának látszatát azóta is fenntartja.
Az elmúlt öt évben – egészen pontosan 2018. január 1. és 2023. április 30. között – Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter lapunk számításai szerint 44, magyar gazdasági szempontból kevésbé meghatározó latin-amerikai, afrikai és ázsiai országba látogatott el, összesen 73 alkalommal. Az első vizsgált évben,
2018-ban 5 útja során 6 országba utazott el.
2019-ben 11 országot érintett 7 utazása során,
2020-ban 13 államba jutott el 10 úttal,
2021-ben 16 országban járt 16 utazással,
2022-ben 15 országba repült el 15 úttal,
2023- első négy hónapjában pedig 8 alkalommal indult útnak összesen 11 országba.
Kíváncsiak voltunk rá, milyen eredményekkel zárultak utazásai olyan országokba, amelyek gazdaságilag nem tartoznak Magyarország komoly partnerei közé. Összeállításunkban a KSH vonatkozó adatai mellett a Külgazdasági és Külügyminisztérium, valamint az MTI hivatalos közleményeit használtuk fel, emellett közérdekű adatigényléssel fordultunk a szaktárcához.
Szijjártó Péter 26 ázsiai, 12 afrikai és hat latin-amerikai államba utazott el az elmúlt bő öt esztendőben. A legtöbbször, kilencszer Üzbegisztánban járt, hat országba – Maldív-szigetek, Mauritius, Ruanda, Seychelles-szigetek, Sierra Leone, Uganda – mint magyar külügyér első alkalommal járt hivatalos úton. Angolában, Kirgizisztánban és Ománban új magyar nagykövetséget, Bangladesben, Kambodzsában, Laoszban, a pakisztáni Karacsiban, Panamában, Tadzsikisztánban konzulátust nyitott meg, míg Vietnámban a kibővített konzulátust avatta fel. A külgazdasági és külügyminiszter a diplomáciai akciók mellett persze a külkereskedelmi kapcsolatokat építeni utazott szerte a világban, igaz, utazásai egy részének értelme és hasznossága legalábbis megkérdőjelezhető.
A valamivel több mint öt év alatt 3,15 milliárd dollár értékben állapodott meg konkrét gazdasági szerződésekről, míg az Eximbanknál 3,79 milliárd dollárnyi gazdaságfejlesztési hitelkeretet nyitottak meg az érintett országokban befektetni kívánó magyar cégek számára. Arról azonban, hogy ebből az összegből mennyit használtak fel a hazai vállalkozások közérdekű adatigénylésünkre sem adott választ a minisztérium,
amely a konkrét gazdasági megállapodások kapcsán is csak hiányos felvilágosítást küldött.
Lapunk gyűjtéséből kiderült, Magyarország 185 millió dollárnyi segélyhitelt biztosított két ország – Kambodzsa és Zöld-foki-szigetek – számára, vállalta, hogy 2090 fejlődő országbeli diáknak ad egyetemi ösztöndíjat, s 15 millió dollár segélyt biztosított a térségbeli keresztény egyházaknak, jellemzően templomfelújításokat megfinanszírozva.
A megannyi utazás gazdasági haszna egyelőre megkérdőjelezhető KSH számsorai szerint: az érintett országok 2017-es és 2022-es export-import adatait összevetve ugyanis nincs jele áttörésnek, érdemi külkereskedelmi eredménynek. Ezek az adatok úgy is jelzésértékűek, ha figyelembe vesszük azt: a vizsgált szijjártói utak egy része 2022-ben vagy 2023-ban volt, így ha volt is azoknak hatásuk, az tavaly még nem volt kimutatható.
Összességében elmondható, hogy a 44 érintett országból érkező import 58,2 százalékkal bővült öt év alatt, a magyar gazdaság számára fontosabb export viszont csak 33,1 százalékkal emelkedett. A növekedés értékét ráadásul árnyalja, hogy a vizsgált országok export-importjának bővülése az intenzív magyar diplomáciai jelenlét ellenére sem tudott lépést tartani a teljes hazai külkereskedelem növekedésének ütemével.
A teljes külkereskedelmi tortából a 44 országnak a vizsgált időszakban egyre kisebb szelet jutott. 2017-es évhez képest 2022-re a 44 országból érkező import aránya 1,9-ről 1,8 százalékra, míg az exporté 2,4 százalékról 2,3-ra csökkent.
Cseppet sem mellékesen a költségvetést sok százmillió forinttal terhelték meg a repkedések: az Átlátszó nyomán lapunk is megírta, hogy Szijjártó 2022. februári Kairó-Manáma útján csak a delegáció fedélzeti ellátása – vagyis etetése, itatása – 5,5 millió forintba került, míg az internethasználat 6,85 millióra rúgott.
Az érintett államok közül 24-ről mondható el, hogy 2017 és 2022 között nőtt a magyar export és import. 9 esetében a behozatalunk nőtt, ám a kivitel csökkent. 5-nél az export javult az import gyengébbnek bizonyult. 6 esetében mindkét gazdasági mutató visszaesett. Szijjártó Tunéziába 2019-ben és 2021-ben is ellátogatott, ám a fogadó ország többet profitált eddig. A tunéziai import 2022-re háromszorosára nőtt a magyar cégek kivitele viszont csak 20 százalékkal bővült.
Türkmenisztánban már 2019-ben járt Szijjártó: az importot 2022-re lényegében nulláról 20 millió euró növelték, a magyar cégek számára fontos kivitel viszont 15,7 millió euróról 6,1 millió euróra esett vissza.
A vizsgált országok gazdasági volumenét jól mutatja, hogy 2022-ben a 44 államba irányuló 3,2 milliárd eurós export közel harmada, 1,04 milliárd euró Mexikóba jutott, amely amúgy csak a 24. a magyar exportrangsorban. Ezzel szemben például a maldív-szigeteki kivitel alig haladta meg a 130 ezer eurót. Az import szempontjából a Zöld-foki Köztársaságból érkező 750 eurós magyar behozatalnak megfelelő összeget egy átlagos külhoni turista is hozzáteszi a honi büdzséhez. A 768 millióval legnagyobb „beszállítónak” számító, a magyar import szempontjából 27. helyen álló Vietnám is a teljes hazai import alig fél százalékát jegyzi.
A 44 ország közül csak 8 mondhatja el magáról, hogy 100 millió eurónál nagyobb értékű a magyar importja, kilencben viszont az ötmilliót, 15-ben pedig az egymilliót sem éri el a forgalom. A magyar export 10 országban haladja meg a 100 millió eurót, ám 200 millió fölött csak az Egyesült Arab Emirátusokba, míg 500 millió fölött csak Mexikóba áramlik magyar áru és befektetés, ezzel szemben féltucat országba 5 milliónál, ötben pedig 1 milliónál alacsonyabb a magyar kivitel.
Cikksorozatunk második részében az afrikai üzleteket vesszük górcső alá: a kontinensen a kudarcok mellett akadt siker is, amely a teljes külkereskedelemhez mérve nem számít áttörésnek, de legalább a NER-holdudvarnak szép hasznot hajtott.
