Megerősödött a német szélsőjobb, és sokkal veszélyesebb, mint az olasz vagy a francia

Egyre ijesztőbb közvélemény-kutatási adatokat mérnek a német szélsőjobboldali párt, az Alternatíva Németországért (AfD) számára. A Kantar ügynökség hétvégi közlése szerint ha most rendeznének parlamenti választást, a párt második lenne a keresztény uniópártok (CDU/CSU) mögött, s a szociáldemokratákat is két százalékkal megelőznék. Az Infratest Dimap ügynökségnél szintén két százalékkal vezet az AfD az SPD előtt, azaz biztosan második. Előzőleg a Forsa és a Civey ügynökség közölte, hogy az AfD már a szociáldemokratákat is lehagyta. Az INSA ügynökség szerint ugyanakkor a két párt holtversenyben áll a második helyen. Már csak a Forschungsgruppe Wahlen közvélemény-kutató mérte második helyen az SPD-t, bár vélhetően hamarosan ez az iroda is módosít az adatain.

A drámai változásokat jól mutatja, hogy a 2021. szeptemberi parlamenti választáson még több mint 15 százalék választotta el a két pártot. Főként májusban és júniusban emelkedett jelentősen az AfD népszerűsége, majdnem öt százalékkal. Önbizalmát jelzi, hogy a párt bejelentette: a következő parlamenti választáson már kancellárjelöltet is indít úgy, hogy csak most vasárnap könyvelhette el az első meglehetősen kicsi választási győzelmét.

Sokan találgatják, mi történhetett. Hogy válhatott az AfD Németország második legnépszerűbb pártjává, miközben a politikai erőt évek óta folyamatosan belső feszültségek jellemzik? Az AfD nem hasonlítható Giorgia Meloni pártjához, az Olasz Testvérekhez, vagy a francia Nemzeti Tömörüléshez. Nem törekszik a centrumba, politikája nem vált mérsékeltebbé és továbbra is elkötelezetten oroszbarát.

A mostani politikai helyzet hasonlít az öt évvel ezelőttihez. Akkor is nagyjából egyenlően állt az SPD az AfD-vel a közvélemény-kutatásokban. A különbség annyi, hogy akkor Angela Merkel állt a szövetségi kormány élén. Roberto Heinrich, az Infratest dimap munkatársa a Frankfurter Allgmeine Zeitungnak elmondta, olyanra még sosem volt példa Németország történetében, hogy egy szélsőjobb politikai erő egy szintre kerüljön a kancellár pártjával. Ez pedig döntő különbség 2018-hoz képest. Akkor a kormányzó CDU/CSU 28 százalékon állt, tíz százalékponttal előzte meg az AfD-t. Az ugyanebben az évben megrendezett szövetségi parlamenti választáson pedig 14 százalékpont volt köztük a különbség.

Átvette a baloldali tiltakozás örökségét

A 2023-as évig az Alternatíva Németországért kevéssé tudott politikai tőkét kovácsolni a magas megélhetési költségek okozta általános társadalmi elégedetlenségből. Még inkább igaz volt ez a Die Linkére, amely mindössze 4,8 százalékot szerzett a 2021-es voksoláson, a parlamentbe való bejutáshoz szükséges küszöböt sem érte el és ma is nagyjából ugyanúgy szerepelne. Minden jel szerint a Die Linkének nincs is igazi politikai jövője, rendkívül súlyos belső konfliktusokkal küzd. A Die Linke elnöksége nemrégiben úgy határozott, vissza kell adnia parlamenti mandátumát az erőteljesen baloldali nézeteket valló Sahra Wagenknechtnek. Utóbbi új politikai erő létrehozásán dolgozik, amely erősen hasonlíthat az AfD-re, hiszen oroszbarát, illetve woke-ellenes lesz. Csakhogy sok párttagot és szavazót vonhat el a Die Linkétől. Mindenesetre Wagenknecht esete mutatja, mennyire közel áll egymáshoz sok tekintetben a szélsőbal és a szélsőjobb.

Ezzel szemben az AfD most már szárnyal. „Az AfD végleg átvette a baloldali tiltakozás örökségét" – mondja Matthias Jung választási kutató. A szavazók balról jobbra történő sodródása mellett azonban más történések is az AfD kezére játszanak. Az Infratest dimap szerint

A két párt közötti vándorlás azonban nem újkeletű jelenség, a korábbi Bundestag-választáson a potenciális AfD-szavazók is leginkább a szabaddemokratákra voksoltak.

Ez az átjárás az egyik oka annak, hogy az FDP népszerűsége is csökkent a 2021-es választáshoz képest, és semmi garancia sincs rá, hogy a liberálisok bejutnak majd a következő Bundestagba. A 2021. szeptemberi majdnem tizenkét százalékos eredményükből mostanra legfeljebb hét százalék maradt, ami nem sokkal több a parlamenti küszöbnél. A párt számára kísért a múlt. Miután 2009-2013 között kormányon volt, akkor a kereszténydemokratákkal, a 2013-ban megrendezett választáson csak 4,8 százalékot szerzett, így négy évig nem volt parlamenti tényező.

Roberto Heinrich úgy véli, az adatok ellenére nem kell megkongatni a vészharangot. A tapasztalat szerint ugyanis a kormánypártoknak általában a törvényhozási időszak közepén nagyobb nehézséget okoz a támogatóik mozgósítása. Az SPD, a Zöldek és az FDP támogatói most inkább elfordulnak a politikától, s ez nem szokatlan jelenség.

Ez ismét aktuális téma, mivel az EU-ba, illetve Németországba irányuló bevándorlás az elmúlt egy évben felerősödött. Először tömegével érkeztek az ukrajnai menekültek német területre, több mint egymillióan telepedtek le, majd megnőtt azoknak a száma is, akik illegális csatornákon keresztül jutottak el Németországba.

A hallgatás nem vált be

A menekültválságot követően a német pártok nem akartak beszélni a témáról, nem kívánták a kérdést a napi politikai viták tárgyává emelni, úgy vélték, ezzel sikerülhet kifogni a szelet az Alternatíva Németországért vitorlájából. Matthias Jung közvélemény-kutató szerint azonban a hallgatás stratégiája nem vált be, mert a tartományi politikusok úgyszólván fellázadtak a szövetségi kormány passzivitása ellen. Az pedig nyilvánvaló, hogy a menekültkérdésből messze az AfD képes a legtöbb politikai tőkét kovácsolni.

Az párt szárnyaló népszerűségét magyarázza a szövetségi kormány állapota is. Az úgynevezett „közlekedési lámpás” – vörös-sárga-zöld - kormány tavaly őszig sokkal jobban szerepelt a felmérésekben, mint azt eredetileg várták. Egységet mutattak fel az Ukrajna elleni orosz agresszióval szemben, higgadtan kezelték a válsághelyzeteket, például az Oroszország elleni szankciók miatt felmerült földgázhiány témakörét. Egy ideig még emelkedés is megfigyelhető volt a kormánypártok népszerűségét illetően, különösen kedvelt személyiségnek számított a Zöldek egykori társelnöke, Robert Habeck gazdasági és éghajlatvédelmi miniszter.

Berlinben elkelne némi határozottság

Ezért is volt különösen drámai a kormánypártok népszerűségében ősszel és télen bekövetkezett zuhanás. A legnagyobb hibák közé sorolják a megújuló energiákra való átállás kérdése körüli kommunikációs káoszt, ahogyan Matthias Jung fogalmazott. Ez egyértelműen hozzájárult a kormánypártok támogatóinak erodálódásához. A legtöbben azok közül, akik most azt mondják, hogy nem mennének el egy következő voksolásra, előzőleg a szociáldemokratákra vagy a környezetvédőkre voksoltak. Ez kisebb mértékben jellemző a liberális szavazókra. Az ellenzéki CDU/CSU ugyan viszonylag biztosan vezeti a közvélemény-kutatásokat, de a kereszténydemokratáknál és a Keresztényszociális Uniónál sincs szó hurráoptimista hangulatról. Sem a CDU elnöke, Friedrich Merz, sem a CSU-t irányító Markus Söder sem tekinthető túlzottan népszerűnek, és őket is aggasztja az AfD előretörése. A CDU-ban egyre többen kérdőjelezik meg Merz képességeit, aki korábban azt ígérte, megfelezi az AfD támogatottságát.

Szakértők véleménye szerint nincsenek olyan politikai törvényszerűségek, amelyek garantálnák, hogy az AfD hosszú távon is szárnyalni fog. Ebben azonban nagy felelőssége lesz a kormánykoalíciónak is. Véget kell vetni a koalíciós vitáknak, elsődlegesen a Zöldek és a liberálisok torzsalkodásainak, határozottságot kell tanúsítaniuk, a három párt csak így szerezheti vissza az utóbbi hónapokban elpártolt szavazóit. A CDU/CSU-nak viszont a legnagyobb ellenzéki pártként azt a benyomást kellene keltenie mind személyi, mind programbeli tekintetben, hogy bármikor átvehetné egy szövetségi kormány vezetését, és a jelenlegi pártszövetségnél jobban meg tudná oldani a rábízott feladatokat. Mindenekelőtt azonban a migráció égető kérdéseire kellene a belátható jövőben megoldást találni. Akkor az AfD szavazóinak nagyarányú mozgósíthatósága véget érne, véli Roberto Heinrich, aki szerint "a migrációs kérdés pótolhatatlan a párt számára”.