Szent Iván napján ismét megnyíltak a múzeumok kapui: országszerte mintegy 450 intézmény közel 2500 programja közül válogathatott a nagyérdemű, így biztosan mindenki megtalálta a számára fontos eseményt – feltéve, ha jót választott vagy átnézte a kínálatot. Mi idén Zugló és Terézváros környékén tettünk egy kisebb kört. Az első utunk a Városligeti fasorban található Ráth György-villához vezetett, ahol Horváth Hilda művészettörténész mutatta be A mi szecessziónk című kiállítást, annak is a virágmotívumait. Kiderült például, hogy a stílusirányzatra hatott a keresztény ikonográfia, több munkán feltűnik a liliom, mint a szüzesség, ártatlanság szimbóluma, mely megtalálható a Máriát, Jézust, Szent Antalt és Szent Imre herceget ábrázoló alkotásokon is. A krizantém már Keletről származik, a növény a japán császári címerben is látható, míg a nárcisz az ókori Hellászt idézi meg: az ifjú Narcisszusz egy folyó tükrébe pillantva beleszeretett magába, aztán eltűnt – másnap nárciszok voltak a helyén.
A következő állomásunk a Szépművészeti Múzeum volt, ahol a Reneszánsz Csarnokon áthaladva éppen a Harcsa Veronika-Gyémánt Bálint Quartet adott elő, míg a harmadik emeleten a Művészettörténet dióhéjban című előadás-sorozat kezdődött. Ennek első részében a görög-római világ nem mindennapi szokásairól mesélt Zsombéki Blanka vallástörténész. Például arról, hogy az ókorban amulettet használtak emésztési panaszokra, vagy varázsgemmát, hogy bevonzzák a kiszemelt hölgyet vagy férfiút. Az előadó a görögök lakomáiról (szümposzion) is beszélt, és azok főbb eszközeit is bemutatta, mint az amforákat, melyeken feltűnik Dionüszosz, a bor és a mámor istene, akit általában ivókürttel, szőlőindával és a fején borostyánkoszorúval ábrázoltak. Utóbbit a borivás során a férfiak is előszeretettel hordták, mert azt hitték, hogy a fejdísz megvédi őket a másnaposságtól.
Ezután Hieronymus Bosch két fő alkotását elemezte Marina Eszter művészettörténész, aki az alakoktól hemzsegő képeket próbálta megfejteni. A Szent Antal megkísértése triptichon kapcsán elmondta, hogy azon a védőszent több ízben is megjelenik, például ahogy a démonok az égbe emelik, vagy amint egy nőalak el akarja csábítani. A földi gyönyörök kertje kapcsán kitért arra, hogy Bosch a hármasképen szereplő madarakat valószínűleg megfigyelés után festhette, míg a képen lovagló férfiak nemcsak állatokon ülnek, de a saját bűneiken is, amelyeket a négylábú lények szimbolizálnak.
Az estét végül a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban zártuk, amelynek kerthelyiségében akkora tömeg volt, hogy alig lehetett a színpadhoz férkőzni, melyen Holló Viktória éppen a kimonó viseletéről beszélt, majd egy tradicionális táncot adott elő. Őt követte Farkas Katalin, a Magyar Anime Társaság tagja, aki az animék, vagyis a japán rajzfilmek történetéről és népszerűségéről beszélt. Utóbbinak számos oka van, például az, hogy az animék nemcsak gyerekekhez szólnak, hanem minden korosztályhoz a legkülönfélébb témákban és műfajokban, melyek közt található sci-fi, horror, fantasy, kaland, krimi, illetve a fiúknak szóló harcos-szuperhősös shonen, és a lányoknak szóló romantikus shojo animék. Az előadás kitért arra is, hogy a rajzfilmek eredetéhez vagy ezer évet muszáj „visszautazni” a japán történelemben, hiszen a középkori tekercseken is megjelentek már érzékeny vonalú rajzok, míg a XVIII-XIX. században a két nagy mester, Kacusika Hokuszai és Utagava Hirosige fametszetei tekinthetők fontos előképnek, illetve ekkoriban jelentek meg az első mangák, vagyis a képregények.
Az animék egyik legfontosabb alakja pedig Tezuka Oszamu volt, akire Walt Disney filmjei is hatással voltak, ahogy a tudományos-fantasztikus történetek – a rendező leghíresebb figurája, Astro Boy, egy android fiú, akinek emberi érzései vannak. Az előadásban ezután csakúgy sorjáztak a különféle műfajú és történetű filmek és sorozatok, illetve szóba került napjaink legnagyobb animerendezője, Mijazaki Hajao is, akinek az emberi kapcsolatokról szóló, hol a valóságban, hol a fantáziavilágban játszódó filmjei világszerte hódítanak. És persze kézzel rajzolják azokat, mert a mester ragaszkodik a minőséghez.
