A legutolsó, 2020-as harcokban Azerbajdzsán visszaszerezte harminc évvel ezelőtt elveszített területei nagy részét és orosz közvetítéssel tűzszünetet jelentettek be. Orosz békefenntartókra bízták a karabahi örmények és az anyaország közötti kapcsolat felügyeletét. A tűzszüneti megállapodásban arról is megegyeztek: megnyitják a lezárt közlekedési útvonalakat Azerbajdzsán és Nahicseván, az örmény területbe ékelt azeri exklávé között. Arról is megállapodtak, hogy békeszerződést kötnek és véglegesen rögzítik a határvonalakat.
A két kaukázusi ország most nem háborúzik, de időről időre tűzpárbajt vívnak egymással hadseregeik és az utóbbi időben kiújult a feszültség Karabah körül. Azerbajdzsán először kormányközeli „környezetvédő aktivistákkal” blokádot vont az örmények lakta terület köré, s ezzel gyakorlatilag elvágta a területet Örményországtól. Miután „aktivisták” elvonultak, az azeriek ellenőrző állomást állítottak az örmény határra, a Karabahba vezető egyetlen úton, s az ún. lacsini folyosón. A békés forgalmat az orosz békefenntartóknak kellene garantálniuk, de erre nem hajlanak. Oroszország passzív a konfliktusban amióta elkezdte az ukrajnai háborúját. A blokád jelenleg is tart, a karabahi örmények helyzete egyre nehezebb. A jelek szerint Baku olyan helyzetet akar előidézni, hogy az örmények többsége inkább hagyja el ősei földjét és így könnyítse meg a terület beolvasztását.
Nikol Pasinján örmény kormányfő kinyilvánította: országa elismeri, hogy Karabah Azerbajdzsán része. Viszont a békeszerződés feltétele – mondta – a karabahi örmények nemzetiségi jogainak garantálása. Ilyenre azonban – jött a válasz – Azerbajdzsán nem hajlandó, az örmények semmilyen kollektív jogra nem számíthatnak.
Az elhúzódó blokád új vérontáshoz vezethet.
Elemzők szerint Azerbajdzsán úgy érzi, sokat nyerhet. Kőolaj és gázszállítóként fontos partner Európa számára – a kiesett orosz szénhidrogének egy részét tőle vásárolnák. Oroszország is csínján bánik Bakuval, jóllehet az azeri média nyíltan Ukrajna-párti. Az oroszok regionális dominanciáját az ukrajnai kudarcos agresszió meggyengítette ugyan, de a térség továbbra is prioritás számukra. Ezért ragaszkodnak a jelenléthez és nem akarják kiengedni Örményországot befolyási körükből. Az örmény közvélemény hagyományosan oroszbarát, de nehéz elfogadniuk, hogy Karabahot az orosz békefenntartók közreműködésével éheztetik ki. Pasinján rendre azzal próbálkozik, hogy nyugati közvetítőkkel és támogatókkal váltsák fel Oroszországot, de erre kevés az esélye. Washington és Brüsszel visszafogott: az azeri szénhidrogén erősebb érvnek tűnhet. Azerbajdzsán autokratikus nacionalista rendszere pedig inkább érdekelt a háborúközeli helyzet, a nacionalista hisztéria fenntartásában, mint a tartós rendezésben.
„Oroszország Azerbajdzsánt pártolja”
Sztepan Grigorjan jereváni politikai elemző lapunknak elmondta: „A 2020-as háború súlyos következményekkel járt Örményország és Hegyi Karabah számára. Kiderült, hogy biztonsági rendszer és szövetségek nélkül maradtunk. A korábbi örmény kormányok Oroszországra építettek és ez a döntés nem igazolódott. Ma Oroszország nyíltan Azerbajdzsánt támogatja. A régió két fő játékosa Törökország és Oroszország minden kérdésben az azeri oldalon áll. E bonyolult helyzetben próbál manőverezni az örmény kormány. Úgy gondolom, a határok kölcsönös elismeréséről és a békéről kötendő egyezmény, amelyet már 1991-ben elfogadtak Alma-Atában, s amit Pasinján újból elővett, jó gondolat. Örményország ezzel együtt azt javasolja, Baku folytasson tárgyalásokat a karabahi örményekkel nemzetközi közvetítők segítségével. Ezzel egyetért az EU és az USA, mert úgy vélik, tiszteletben kell tartani a karabahi örmények jogait és biztonságát. Ez azért is aktuális, mivel az azeriek az orosz békefenntartók hallgatólagos segítségével hat hónapja zárva tartják a lacsini folyosót. Nem csoda, hogy Örményországban és az örmény diaszpórában komolyan bírálták Nikol Pasinjánt, amikor elismerte Azerbajdzsán területi jogait. Pasinjánnak Örményországban erős a pozíciója, az emberek nem látnak más alternatívát.
Ezt a nagy engedményt azonban Azerbajdzsán nem fogadja el és új mondvacsinált követelésekkel állt elő. Úgy vélem, számunkra megfelelő az örmény kormány álláspontja, tehát, hogy békére törekszik és béketárgyalásokat akar, készek kompromisszumokra. A térségben a béke azonban a többi szereplőtől függ.”
