A legnagyobb független magyar írószervezet, a Szépírók Társasága januárban jelentette be, hogy adományokra lesz szükségük, mivel a Nemzeti Kulturális Alap harmadára csökkentette az éves támogatásuk összegét; a társaság közleményében az is szerepelt, hogy a kuratóriumi döntés nemcsak gazdasági, hanem politikai döntésként is értelmezhető. Az irodalommal is foglalkozó, nagy múltú kulturális hetilap, az Élet és Irodalom áprilisban hirdetett vészhelyzetet, olvasóitól kért segítséget. Májusban a húsz éve működő Litera irodalmi portál kongatta meg a vészharangot, új utakat keresve ötvenkét író közreműködésével megalakították a Litera Klubot, melynek június 7-én volt az első támogatói estje. Az eseményen jelen lévő Németh Gábor író, a Litera egykori főszerkesztője egy pódiumbeszélgetésen úgy fogalmazott – „azért van nehéz helyzetben a Litera, amiért az összes többi független vagy függetlenségre törekvő kulturális műhely: mert nagyjából ugyanazt az ezer embert célozza meg” – a szerző hozzátette, nyilván az ezer egy metaforikus szám, fogalma sincs, hány befogadóról beszél – „ha nagyon szélsőségesen nézzük, valójában mindenki saját magához fordul támogatásért, teszi mindezt egy olyan kulturális közegben, ahol azok, akikhez joggal fordulna, nem szoktak hozzá, hogy fizessenek a kultúráért”. Németh Gábor szerint ez a közeg a kedvezményezetteké, akik viszonylag sok könyvet kapnak barátságból, eljutnak könyvbemutatókra stb. Az író nagyon kevés olyan kultúrapártolót ismer, aki valóban a zsebébe nyúl. A beszélgetésekből világossá vált: megfelelő állami támogatás hiányában kénytelenek a közönségre támaszkodni.
Előre félnek az orbánizmustól a bécsi egyetemen, amelyet nemrég vett meg a fideszes káderképző MCCDe hogyan jutunk el a közösségi irodalommecenatúráig, ha a számokból úgy tűnik, a lakosság egyre kevesebbet olvas? A Tárki (Társadalmi Kutatási Intézet Zrt.) 2020 nyarán végzett kutatása nyomán kiderült, a felnőtt magyar lakosság 13 százaléka olvas rendszeresen (legalább hetente), ez az arány 2005-ben még 25 százalék volt. Mindez a fővárosban nem látszik, a június 11-én záruló Ünnepi Könyvhéten még mindig rengeteg volt a látogató a Vörösmarty téren, bár egyre kevesebb könyvvel térnek haza az emberek, hiszen a kötetek nem olcsók, a papír ára csaknem a duplájára emelkedett az elmúlt évben.
A Tárki könyves kutatásának eredménye mögött állhat az is, hogy részben megváltoztak az olvasási szokásaink:
túl ingergazdag a környezet az elmélyült olvasáshoz, könyv helyett inkább a neten böngészve olvasunk.
Talán erre reagálva kezdett kampányba nemrég a Libri, mely egy hónapon át napi 20 perc olvasásra hívja a közönséget. A piacvezető könyvkereskedő a múlt hét óta nem az olvasás-népszerűsítő kampánya, hanem a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány (MCC) általi felvásárlása miatt került a hírekbe, a kormányközeli alapítvány ugyanis 98,41 százalék tulajdonrészt szerzett a Libriben. A könyvszakmát sokként érte a hír, a közösségi médiában pedig azonnal elterjedt a mém, amelyen a Libri logójának variációja, az „Illibri” látható. Vannak, akik bojkottal tiltakoznak a kormánypárti alapítvány jelenléte ellen, Vásárhelyi Mária elmondta: többet nem vásárol a Libri és a Bookline boltjaiban. A Népszava kérdésére a szociológus kifejtette, a tapasztalat azt mondatja vele, előbb-utóbb számítani lehet majd a cenzúrára, és biztos benne, hogy az MCC térnyerését már a jövő évi könyvhéten is tapasztalhatjuk. Felmerülhet a gondolat: ezentúl politikai oldal szerint választunk könyvet is?
A rivális könyvkiadói és terjesztői csoport, a Líra a Libri felvásárlásának bejelentését követő második napon közleményben tájékoztatta a sajtót bolthálózatának bővüléséről. A Líra Szolnokon épp egy Libri-üzlet helyén nyit boltot. A hír apropóján megkeresésünkre Kolosi Tamás, a Líra elnöke elmondta: a két ügy nincs összefüggésben, már régóta akartak Szolnokon nyitni egy könyvesboltot, így most már Salgótarján az egyetlen megyeszékhely, ahol nincs üzletük. Mindez most tudott megvalósulni. A kérdésre, számít-e új vásárlókra, akik épp az MCC-ügy miatt fordulnak el a Libritől, Kolosi Tamás egyértelmű nemmel válaszolt. – Nem ez dönti el a vásárlók preferenciáit – mondta, majd hozzátette –: elképzelhető, hogy egy-két értelmiségi nem vásárol majd ott, vagy pár szerző eljön a Libritől, de nem hinném, hogy ez általánosan jellemző lesz. – Kolosi Tamás a könyves kutatást végző Tárki alapítója és elnöke, a 2020-as eredmény kapcsán megkérdeztük, hogy érdemes-e olvasás-népszerűsítő kampányba kezdeni, ahogy azt a Libri is tette. A Líra elnöke úgy reagált: nem hisz a kampányokban. – Valamikor a 70-es években elterjedt az a nézet, hogy a Gutenberg-galaxis halott, ekkor világszerte olvasás-népszerűsítő kampányok indultak, az Olvasó Népért Mozgalom is ekkor kezdte meg működését, de egyébként ez nem szocialista vívmány, Angliában találták ki. Ezek a kampányok teljesen hatástalanok voltak. Aztán egyszer csak jött egy J. K. Rowling nevezetű hölgy, megírta a Harry Pottert, és a fiatalok, gyerekek közt egy csapásra népszerűvé vált az olvasás. A Harry Potter-nemzedék megérkezett szülőkorba, és most a gyermekeinek vesz könyvet. Ez szerintem így működik, nem lehet kampánnyal rávenni az embereket az olvasásra, olyan művek kellenek, amik népszerűbbé tudják tenni azt, és elsősorban a fiatalokat teszi olvasóvá – fejtette ki Kolosi Tamás.
„Az ideális rendszert ismerjük, csak most nem alkalmazzák”
Az átalakuló olvasási szokásokról, a mecenatúráról és az MCC-ügy hatásáról Czinki Ferencet, a Szépírók Társaságának elnökét kérdeztük. Az MCC-ügyéről egyebek mellett elmondta: egyelőre nagyon nehéz megjósolni, hogyan reagálnak majd az olvasók a megváltozott helyzetre. Ez nyilván sokban múlik azon is, hogy a szakma, illetve a kedvenc szerzők mit lépnek majd. „Látunk már példákat arra, hogy több író máris elhatárolódott a Libritől, és a következő kötetüket már nem itt tervezik kiadni. Összességében azonban egyelőre a döbbent kivárás a legjellemzőbb stratégia” – tette hozzá.
A Szépírók Társaságának elnöke az Akadémiák Európai Szövetségének eseményén a pályáztatási rendszer problémáiról beszélt. Arra a kérdésre, hogy milyen lenne az ideális eljárás a mostani rendszerben, Czinki Ferenc azt mondta: a mostaniban fogalma sincs, mert minden, amit mondana, utópisztikusan hatna. „Egy normális pályáztatási rendszer úgy néz ki, hogy megfelelő szakemberek ülnek a bizottságokban a teljes politikai életet és a legkülönbözőbb értékmintákat képviselve, szabályos keretek között, igazságosan döntenek. Ez nyilván szinte a fikció kategóriába tartozik, de külföldön, jobbára a nyugati országokban, de akár a szomszédainknál is, van erre törekvés. Magyarországon nincs. Tudtommal a kétharmados többség megjelenik minden államilag finanszírozott pályázatnál. Így ez nagyon nehéz. Az ideális rendszert ismerjük, csak most nem alkalmazzák”.
A teljes interjút itt olvashatja!
Pozitív szemlélet
L. Simon László kultúráért felelős volt államtitkár, a Magyar Írószövetség elnökségi tagja (és a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója) a Libri MCC általi felvásárlásában lehetőséget lát, és reméli, hogy az új tulajdonossal kialakulhat egy olyan helyzet is, ami jobban segíti a független könyvkiadókat – erről az ATV Egyenes beszéd című műsorában beszélt. Megjegyezte, abszurdnak tartaná, ha Orbán Balázs (az MCC kuratóriumi elnöke, a miniszterelnök politikai igazgatója) határozná meg, hogy éppen mely könyveket teszik ki a kirakatba. „Ez üzlet” – mondta L. Simon László, aki hozzátette: „Azok, akik elkezdtek (itt) aggódni az utóbbi időben, és mindenfajta politikai konstrukciókat vizionáltak, azok alapvetően a könyvpiacnak egy nagyon kicsi részét teszik ki.”
