- Afganisztán, a női ambíciók, álmok és lehetőségek tömegsírja

„Ha a kényelem és jólét alatt azt érti, hogy nők éhen halnak, a gyermekeik szegénységbe kényszerülnek, nem jutnak hozzá olyan alap élelmiszerekhez, mint a kenyér, továbbá nem biztosított számukra a higiénia, a tiszta víz, vagy ami mindenél fontosabb, az egészségügyi ellátás, akkor az afgán nők valóban jó életet élnek” - így reagált a Népszavának Pastana Durrani afgán aktivista az Afganisztánt uraló iszlamista tálib mozgalom “Legfelsőbb Vezetőjének” legfrissebb üzenetére.

A Kandahárban székelő, a nyilvánosság előtt személyesen ritkán mutatkozó Hibatulla Ahuzáda vasárnap szóvivőjén keresztül más témák mellett a nők jogairól értekezett az íd al-adhá, azaz az iszlám áldozati ünnep alkalmából. Azt állította, hogy megtették a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy “az iszlám saría szerint kényelmes és virágzó életet biztosítsanak” a nők számára.

„Hibatulla szerintem óriásit téved, nem érti, hogy mi a jólét vagy a biztonság. Egy normális ember úgy gondolná, mindenkinek joga ahhoz, hogy tanuljon, pénzt keressen és nem másodrangú állampolgárként éljen saját hazájában” - fogalmazott Durrani, a Learn civil szervezet alapító-vezérigazgatója, amely titokban próbál tanulási lehetőséget biztosítani az oktatási rendszerből kiszorított afgán lányoknak. 

A tálibok azóta, hogy 2021-ben visszatértek a hatalomba, fokozatosan kiszorították a nőket és a lányokat az oktatásból, előbb a középiskolákat zárták be „átmenileg” előttük, majd az egyetemeket is. Ezzel párhuzamosan a munkavallási és utazási lehetőségeiket is egyre csak szűkítik. Hibatulla ugyan nem reflektált konkrétan ezekre intézkedésekre, de ünnepi üzenetében nem sok kétséget hagyott afelől, hogy pozitív fejleménynek tekinti azokat. Erre utal például, hogy megjegyezte: az afgán nők „szabadsága és emberi méltósága” mostanra helyreállt. Egyben ígéretet tett arra, hogy hamarosan véget érnek az Egyesült Államok támogatásával létrejött szekuláris afgán állam “20 éves megszállásának” a hidzsábviseléssel és helytelen útmutatásokkal kapcsolatos „negatív aspektusai”.

„Személy szerint úgy látom, hogy Hibatulla rendkívül fontosnak tartja a nők jogainak visszaszorítását, mindezt csak azért, mert az Egyesült Államok és a NATO ezzel próbálta igazolni a tálibok elleni háború helyességét” - vélekedett Durrani. Az aktivista szerint a fordulat érdekében nemzetközi közösségnek fokoznia kell a tálibokra és az őket támogató külföldi országokra gyakorolt nyomását.

Az afgán nők ellen rendszerszintű, intézményesített diszkrimináció mostanra olyan súlyos mértéket öltött, hogy Richard Bennett, az ENSZ afganisztáni jelentéstevője múlt héten a világszervezet Emberi Jogi Tanácsa előtt azt állapította meg, hogy az már-már felér egy “nemi apartheiddel”. Az ülésen Sarazad Akbar, az egyenlőségért és békéért kampányoló afgán Ravadari civil szervezet vezetője arról beszélt, hogy az országban maradt nőtársai úgy érzik, élve temetik el őket. “A tálibok az afgán nők és lányok ambícióinak, álmainak és lehetőségeinek tömegsírjává változtatták Afganisztánt" - fogalmazott az aktivista.

Bár Hibatulla azt hangoztatta, hogy jó viszonyra törekszik a világgal, ennek útjában éppen a nemi szerepekkel kapcsolatos ultrakonzervatív nézetei állnak. Ahogyan arra múlt héten Roza Otunbajeva, az ENSZ afganisztáni különmegbízottja is rámutatott: a nemzetközi közösség aligha fogja elismerni a tálibokat az ország legitim vezetőiként, amíg nem javítanak a nők helyzetén.