Az emléknap szervezője Turi Gábor jazztörténész, újságíró, korábbi diplomata, aki az 1970-es évek óta Szabados György pályájának hűséges krónikása. Július 1-én, szombat délután Heinczinger Balázs nagymarosi polgármester megnyitója után Medgyesi Gabriella portréfilmjét (Csak az ének) vetítik a Sigil Kávézó és Galériában, majd Hartyándi Jenő, a Mediawave Fesztivál alapítója tart előadást Szabados György örökségéről. Hartyándi a Népszava kérdésére felidézte: 1976-ban, végzős főiskolás társaival indította el az első győri jazzklubot, amely „igazi szocialista lemezhallgatós klub volt a győri ifiházban.” Már 1974 körül belekeveredett a budapesti jazzvilágba, s különösen érdekelték a free jazz és a kortárszene határfelületén mozgó csoportok. A Bercsényi Klubban látta először Szabados Györgyöt, és vonzalmat érzett e különös zenei világ iránt, bár fiatalon még nem sokat értett belőle. Később a Kassák Klubban, Szigeti Péter szakmai irányításával pallérozódott improvizatív zenei ízlése, így a győri jazzklub kezdettől az avantgárd irányzatot képviselte – elég korán meghívták Szabadost is koncertezni.
Amikor Hartyándi leszerelt, egy barátjával, Zomborácz Tiborral kijutott nyugati jazzfesztiválokra. „Élőben láttunk több, számunkra ikonnak számító előadót, és szervezői kapcsolatokat is sikerült kialakítani. Azt gondoltuk, nem igaz, hogy mi nem tudunk meghívni amerikai és nyugat-európai muzsikusokat Magyarországra. Csak utólag derült ki, hogy a mi 1982-ben elindított jazzkoncert-sorozatunk volt az első, civilek által szervezett nemzetközi program a szocialista Magyarországon. Később tudtuk meg Gonda Jánostól és Szabados Györgytől, hogy milyen háttérbalhékat kevertünk ezzel a magyar jazzberkekben. Budapesten ezt nem lehetett volna végigvinni, de arra nem voltak felkészülve az állam emberei, hogy vidéken megjelenik egy erős nemzetközi program. Mire felfigyeltek rá, már nagy szakmai híre lett, és csak két év után sikerült trükkösen betiltani bennünket.”
Ezeken a koncerteken az avantgárd jazzt egyre inkább magyar népzenei gyökerű „nemzeti jazz” váltotta fel, Szabados György szakmai irányításával. Elhozták Magyarországra Anthony Braxton szaxofonost, a progresszív jazz meghatározó személyiségét, aki a Szabados Trióval lépett fel, s később közös lemezt is készítettek. Hamarosan eljött Győrbe Roscoe Mitchell formációja (Sound and Space Ensemble) és a Rova Saxophone Quartet, miközben a nemzeti jazz Szabados vezetésével egyre erősödött. A rendszerváltás után a filmes és zenei profilú Mediawave keretében, immár legálisan folytatták ezeket a koncerteket. Hartyándi jelenleg a Pannonhalma melletti Ravazdon szervez „parasztszalont”, amelynek ugyancsak fontos építőköve a kortárs improvizatív zene.
Infó
Szabados György-emléknap Nagymaros, július 1., Sigil Kávézó és Galéria.
Pályakép
Szabados György (1939–2011) 1963-ban szerzett orvosi diplomát a Semmelweis Egyetemen, és hivatását egész életében gyakorolta. 1955-ben adta első koncertjét, de politikai okból sokáig nem kaphatott szélesebb nyilvánosságot, kizárólag kis klubokban vagy egyetemeken léphetett fel. 1972-ben kvintettjével megnyerte a San Sebastian-i nemzetközi jazzverseny nagydíját, és két évvel később jelent meg első lemeze, a ma már kultikus Esküvő. 1975-ben saját kortárszenei műhelyt alapított a Kassák Klubban: olyan művészek pályakezdését segítette, mint Binder Károly, Dresch Mihály és Grencsó István. A rendszerváltás idején megalapította Magyar Királyi Udvari Zenekart (Makuz) és Szabad Zene Nyilvánossága (Szazen) egyesületet. Liszt-díjjal (1983), a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével (2004) és Kossuth-díjjal (2011) ismerték el. Élete utolsó évtizedeiben Nagymaroson élt és alkotott.
