Az elismerést 1986-ban alapította Laure Guille-Bataillon spanyol fordító és irodalomkritikus kezdeményezésére két francia város, Nantes és Saint-Nazaire, hogy az előző évben lefordított, legjobbnak tartott szépirodalmi művet díjazzák. A díjat a külföldi író és francia nyelvű fordítója közösen kapja, így az elismerésben a Krasznahorkai munkáját franciára átültető Joëlle Dufeuilly is részesült. Az irodalmi díj odaítélését 1993 óta a Maison des Écrivains Étrangers et des Traducteurs de Saint-Nazaire (Saint-Nazaire Külföldi Írók és Fordítók Háza) szervezi. Az elismerést a magyar szerzők közül eddig csak Esterházy Péternek kapta meg 2012-ben, Semmi művészet című művéért. Mindenképpen siker, hogy már két magyar szerző is részesült a Prix Laure Bataillonban, hiszen a térségünkből, Csehországból eddig csak Bohumil Hrabalt díjazták, Lengyelországból Bruno Schulzot és Olga Tokarczukot. Az elismert művek között az angolok, a németek, a spanyolok dominálnak, de több orosz szerző művét is megtalálhatjuk a listán.
A kitüntetés annál is inkább értékes, mert Franciaországban valójában csak az utóbbi évtizedekben kezdik megismerni a magyar irodalmat. Hallották már bizonyos magyar szerzők nevét – Kosztolányiét, Máraiét, a franciául is publikáló és 20008-ban Párizsban elhunyt Fejtő Ferencét, Esterházy Péterét, vagy Nemes Nagy Ágnesét, Hubay Miklósét, illetve a számos francia művet magyarra átültető Rónay Györgyét –, ám a hazai irodalom kiváló munkái évtizedeken át csak elvétve voltak elérhetőek a francia könyvesboltokban.
Az első nagy francia-magyar szótár szerzője és számos magyar mű fordítója, Aurélien Sauvageot a Nagyvilág című folyóiratban, 1960-ban kereste is annak az okát, miért nem ismerik a franciák a magyar irodalmat. Arra jutott, hogy hazájában sokszor nem a legjobb magyar műveket választják ki a helyi olvasók számára, sokszor rosszul sikerülnek a fordítások, és időnként a francia kiadók és lektorok részéről is ellenállás tapasztalható, ha felmerül egy magyar szerző műve kiadásának lehetősége.
A Sauvageot által felvetett problémák komoly vitát indítottak el Magyarországon. Köpeczi Béla irodalomtörténész, a francia irodalom jó ismerője, későbbi művelődési miniszter, szintén a Nagyvilágban megjelent írásában azt firtatta, hogy a helyzet nem is annyira sötét. Hiszen franciául megjelent már Petőfi több verse, Jókai néhány regénye, továbbá Mikszáth Kálmán, Hercegh Ferenc művei, Madách Ember tragédiája. Az első világháború után Ady több versét is lefordítottak, továbbá Babits Mihály Timár Virgil fia című regényét, Kosztolányi néhány művét, Karinthy Utazás a koponyám körül című népszerű regényét - és persze sorolhatnánk. Tény továbbá, hogy már 1900-ban francia nyelven megjelent a magyar irodalom története és ekkoriban Kont Ignác irodalomtörténész magyar irodalmat adott elő a Sorbonne egyetemen, bár óráinak színvonaláról nem jelentek meg túlzottan kedvező kritikák.
Az első világháború után a magyar irodalom – a különféle fordítások ellenére – alulreprezentált volt Franciaországban a többi közép-európai országéhoz képest. A kedvező fordulatot az 1968-as év jelentette, amikor az általános nyelvész Jean Perrot-nak köszönhetően megalakult a Sorbonne-on a finnugor központ, s több neves magyar irodalomtörténész taníthatott magyar irodalmat a francia fővárosban, köztük Klaniczay Tibor, Baróti Dezső, vagy Szávai János. 1985 decemberében pedig létrejött az Egyetemközi Hungarológiai Központ, amely a rég óhajtott magyar tanszék és a franciaországi magyarkutatás koordinációjának szerepét látta el. Ekkoriban kezdett megismerkedni a francia közvélemény Pilinszky János műveivel: érdekes módon – amint Szávai János A magyar irodalom tanítása Franciaországban című, 1987-ben megjelent értekezésében írta – ezek nagyobb hatást gyakoroltak a franciákra, mint például Ady vagy József Attila versei. Ez persze nem a költemények, hanem általában a fordítás minőségén múlt.
Hiába került be egyre több magyar szerző neve a francia köztudatba, az igazán nagy áttörés a rendszerváltozás után is elmaradt. Klaniczay Tibor egy ízben "elszigeteltnek" nevezte a magyar irodalmat, elsősorban az egyedi nyelvezet miatt. Ezt a nehézséget jól mutatja, hogy 1991-ig a magyar nyelvű műveket sokszor német vagy orosz közvetítéssel ültették át franciára. Az Index translationum adatbázisa szerint 2013-ig mindössze 346 magyar könyvet fordítottak le francia nyelvre. A külföldi művek ismertetésére szakosodott Portail international du livre français honlap által bemutatott 28 külföldi irodalom között Magyarországé nem szerepel. Ezt az is magyarázza, hogy a franciák elsősorban angol nyelvű irodalmat fogyasztanak. A francia kiadók által 2017-ben „importált” irodalom 62 százaléka volt angol nyelvű, a japán, a német, az olasz és a spanyol művek 27 százalékot tettek ki. A fennmaradó 11 százalék egyikét jelentették csak a magyar művek francia fordításai. 2009 és 2018 között egyébként 145 magyar művet ültettek át franciára, tehát évente úgy 10-15-öt.
Ezért is annyira jelentős a Cambourakis kiadó tevékenysége, itt jelent meg Krasznahorkai díjnyertes műve is. A kiadó egyfajta missziót is folytat azzal, hogy az átlagosnál jóval több magyar művet jelentet meg. 2006-os alapítása óta összesen 23 magyar művet tett elérhetővé francia nyelven. A francia kiadók 2009 és 2018 között egy magyar szerzőnek legfeljebb egy művét fordította le. Ezzel szemben a Cambourakis szerzőnként legtöbbször három könyvet kínál.
A Cambourakis-katalógusban nemcsak a kortárs irodalom jelentős szerzői szerepelnek, hanem a magyar irodalomtörténet és irodalom különböző korszakaiból származó szerzők is, köztük Kosztolányi Dezső és Szép Ernő.
