A választásoknak következményei vannak, olykor hosszabb távúak is, mint amire az elnyert mandátumok szólnak. Donald Trump 2016-os győzelme például évtizedekre jobbra tolta a legfelsőbb bíróság (SC) – és sok alsóbb szintű szövetségi bíróság – súlypontját. Az utókor a szaftos botrányok, a két alkotmányos elmozdítási eljárás (impeachment) és a számos per mellett leginkább erre fog emlékezni, Trump ugyanis négy év alatt három új tagot jelölhetett a testületbe, ahol ezzel 6:3 arányú jobboldali fölény alakult ki.
Mi több, a három új bíró nem egyszerűen konzervatív, hanem bizonyos kérdésekben radikálisan az – így történhetett, hogy egy éve eltörölték az abortuszhoz való jog alkotmányos védelméről szóló 1973-as végzést, s a tagállamokhoz utalták a kérdés szabályozását. Erre az esetre is igaznak bizonyult a régi közmondás, miszerint óvatosnak kell lenni azzal, mit kíván az ember: a Republikánus Párt részben ennek, a közvélemény többségével szembe menő ítéletnek köszönhetően szerepelt a vártnál rosszabbul a 2022-es időközi választásokon. Az SC új többségének azonban ez sem vette el a kedvét. Az idei ítélkezési szünet előtt három, a jobboldal által régóta áhított döntést hoztak, mindet 6:3 arányban. Ezek közül kettő jövőre garantáltan kísérteni fog a választásokon.
Politikailag a legkevésbé kockázatos a kisebbségi diákok egyetemi bejutási esélyeit javító pozitív diszkrimináció visszavonása, amivel a felmérésekben megkérdezettek többsége egyetért. Az eredetileg Kennedy, majd Johnson elnök rendeleteivel még a 60-as években bevezetett kedvezmények révén a fekete és más kisebbségi diákok könnyebben kerülhettek be a jobb egyetemekre. Az LB döntésének következtében az egyetemeknek át kell alakítaniuk felvételi rendszerüket. A fekete és spanyol ajkú diákok számának csökkenése oda vezetne, hogy kevesebb lesz az ilyen orvos, ügyvéd és más, a kisebbségi lét szempontjából kulcsfontosságú szakember – márpedig a statisztikák egyértelműen mutatják, hogy például a fekete orvosok által kezelt fekete páciensek gyógyulási esélyei jobbak, mivel jobban ismerik a specifikus betegségeket és azok életmódbeli összefüggéseit. Az ítéletben kívánatosnak tartott „színvakság” nem veszi figyelembe az évszázadokig rabszolgasorban tartott feketék mai napig érezhető öröklött hátrányos helyzetét az iskolai oktatásban, a szakmai előre jutásban és a jövedelmekben.
Érdekesség, hogy az SC által együtt vizsgált két, az egyetemi felvétellel kapcsolatos ügy közül az egyiket az ázsiai származású amerikaiak kedvéért adták be, a Harvard Egyetem ugyanis korlátozni próbálta arányukat a felvettek között. Az ázsiai származású diákok (legalábbis az első és második generációs bevándorlók) az otthonról hozott motiváció miatt erősen felülreprezentáltak a legjobb amerikai egyetemeken.
Valamivel nagyobb hatása lehet a választásokra annak hogy egy oklahomai honlaptervező beadványa nyomán az LB megengedhetőnek nyilvánította szolgáltatások megtagadását vallási meggyőződés alapján. Ez esetben arról volt szó, hogy muszáj-e megtervezni egy meleg pár esküvői honlapját – jóllehet erősen kétséges, hogy egyáltalán érkezett-e ilyen megkeresés. A felmérések szerint az amerikaiak többsége támogatja az egynemű párok házasságát, ugyanakkor nem érzi húsba vágónak a szolgáltatások megtagadását. A liberális oldalon azonban attól tartanak, hogy ez csak az első precedens, amelynek alapján később esetleg a rasszok közötti házasság vagy más vegyes megítélésű társadalmi kérdés is ürügy lehet a saját meggyőződés érvényesítésére.
A legnagyobb felzúdulást a harmadik, a diákhitel-elengedést alkotmányellenesnek nyilvánító döntés váltotta ki. Amerikában akár több százezer dollárba is kerülhet az egyetemi diploma megszerzése, amit a többség hitelből fedez. A mintegy 44 millió érintett havi törlesztőrészlete jellemzően 210-310 dollár (75-110 ezer forint). A diákhitelek elengedése Biden választási ígéretei között szerepelt, de az elnöki rendelet végül csupán 10-20 ezer dollárra vonatkozott. Az alacsonyabb végzettségű, fehér és konzervatív érzelmű szavazók zöme ezt is igazságtalannak tartotta, mondván, hogy az amúgy is jobb helyzetben lévőknek kedvez, az LB pedig az elnöki jogkör túllépésének nyilvánította.
A teljes képhez tartozik, hogy az SC júniusban meglepetésre több választójogi kérdésben a kisebbségek javára döntött, ami azt mutatja, hogy a konzervatív oldalon is vannak bírák, akik aggódnak a testület tekintélyvesztésétől. Az SC népszerűségét vizsgáló Quinnipiac Egyetem a felmérések 2004-es kezdete óta nem tapasztalt olyan alacsony támogatottságot, mint a mostani ítélkezési szezon végén, amikor a szavazópolgárok 30 százalékának volt kedvező, 59 százalékának pedig kedvezőtlen véleménye a testületről.
A Demokrata Párt balszárnyán azt követelik, hogy Joe Biden kezdeményezze az SC új tagokkal való kibővítését vagy a bírók mandátumának időhöz kötését, netán a felső korhatár bevezetését. Az elnök korábban összehívott egy, a reform lehetőségét vizsgáló bizottságot, de nagyon óvatos a kérdésben, amelynek alkotmányos megoldása a jelenlegi kongresszusi erőviszonyok között amúgy is elég reménytelen. Így az amerikaiak változó nézetei és a demográfiai folyamatok dacára még hosszú évekig folytatható lesz a konzervatívok utóvédharca szavazóbázisuk, a viszonylag képzetlen fehér lakosság érdekében.
Nem tudomány, művészet
Az egyetemi évfolyamoknak hosszú távon célszerű tükrözni a teljes népességet, de a kérdés ennél is bonyolultabb. Ahogyan azt az egyik neves washingtoni egyetem felvételi bizottságát éveken át vezető magyar professzor elmondta, az évfolyamok összeállításánál a kisebbségek arányán túl is rengeteg mindenre kell figyelni: legyen elég humán és reál érdeklődésű diák (Amerikában a felvételnél nem kell megjelölni a szakot, azt elég két vagy három szemeszter után megtenni), az egyetemi élethez kellenek zenészek, sportolók, színjátszók és persze ügyelni kell a motivációra, az önkéntes tevékenységre, a vezetői képességekre, valamint a nemek szerinti megoszlásra, úgyhogy nem egyszerűen az egységes (angol-matematika) felvételin elért pontszám számít. Ha mindez nem elég, ott vannak még a gazdag szülők, akik adományokkal segítik az egyetemeket és az a szokás is, hogy a korábbi diákok gyerekei elsőbbséget élveznek.