- Megváltásra méltatlanok

A meglepetés ereje. Karlovy Vary nemzetközi filmfesztiválja, azon túl, hogy a versenyen kívüli szekciókban bemutatják a nagy A kategóriás fesztiválok legnagyobb slágeralkotásait – Cannes-ból például mintegy huszonöt címet hoztak át –, és ezeket nyugodt körülmények között lehet pótolni, nagy vonzerő. Ám mivel Karlovy Vary maga is A kategóriás fesztivál, a versenyprogramja világ­premierekből áll, amelyek kapcsán bele lehet futni egyaránt pozitív és negatív meglepetésekbe. Az idei év abból a szempontból kiemelkedő, hogy az átlagosnál sokkal több volt a kiemelkedően izgalmas és kvalitásos mű, de akár azt is mondhatjuk, hogy egy ország művészete erősen felhívta a nemzetközi fesztiválozók figyelmét.

Ez utóbbi Grúzia, mely a nagyjátékfilmes versenyprogramban a Citizen Saint című filmmel nyűgözte le a közönséget, pedig a Tinatin Kajrishvili rendezte alkotás nem egy könnyű darab. A képzeletbeli bányászvárosban egy Jézus módjára keresztre feszített vájárkőszoborhoz imádkoznak, hogy ne érje őket szerencsétlenség a föld alatt, miközben dolgoznak. Hosszasan látjuk, amint a szobrot a kereszttel együtt elszállítják restaurálásra a helyi múzeumba, ahol aztán egyik éjjel megtörténik a csoda, életre kel. Eleinte nem egyértelmű a helyzet, de amint megtörténnek a csodák – egy törött lábú kutya egy simogatásra meggyógyul, a halott bányászok egy kis időre visszatérnek –, a közösség elkezd rettegni a néma messiástól. Mi van akkor ugyanis, ha egyszer csak a szent ember elkezd beszélni? Mindent elárul, amit meggyóntak neki? A hit és a rettegés történetének lehengerlő elegye innentől kezdve a film, mely precízen halad előre egyfajta Újszövetség-adaptáció­ként a cselekményben – de hát ugye nem mindegy, hogy meséli el valaki nekünk a már ismert történetet. Tinatin Kajrishvili rendező fekete-fehér szekvenciákban mutatja meg a sötétség és fény útjait, és hát hiába tudjuk (na jó, sejtjük), hogy végződik a Jézus-parafrázis, elementáris erővel hat, amikor látjuk. A film üzenete, amelynek lényege, hogy mindegy, ki ma a szent vagy kit helyezünk a keresztfára, a csodákat igazából nem érdemeljük meg, nem vagyunk rá méltók – társadalomkritika ez kérem a javából.

Ám hogy nem csak egy grúz film­től hangos a fesztivál, azt Luka Beradzének is köszönhetjük, aki a Smiling Georgia című művével generált diskurzust. A mű igencsak politikai – nem lehet nem az –, mivel Miheil Szaakasvili egykori grúz elnök, majd kis ideig ukrán politikus, jelenleg börtönben ülő férfi 2012-es választások előtti kampányát mutatja be egy névtelen falu lakosai szemszögéből. „Miska” és az Egyesült Nemzeti Mozgalom ugyanis új fogsort ígért a rászorulóknak, ehhez az első lépés a választások előtt a masszív foghúzás volt. A Beradze kamerája előtt vallók között van olyan, akinek tizenöt fogát húzták ki. Jót és rosszat is. Persze ez csak kis áldozat, hiszen ott volt a beígért protézis. Azonban „Miska” nem nyert, és a protéziseket innentől kezdve bukták a fogatlan emberek, és mivel legtöbbjük mélyszegénységben él, nem tudták megfizetni azt. A rendező a vetítés után elmondta, hogy több száz embert fogtalanítottak a politikai kampány zászlója alatt. A kilenc évvel az eset után forgatott dokumentumfilm mindemellett azt is bemutatja, hogy a nemrég lezajlott választások is ugyan­olyan hazug embereket vonultattak fel, akik fűt-fát ígérnek, és ezekből nem lesz semmi. Grúziában a politikusoknak nincs már semmilyen hitelük – húzta alá a direktor.

„Nem tetszik a grúz kulturális miniszternek, hogy a filmesek szabadon gondolkodnak, ezért jelenleg a Grúz Nemzeti Filmintézet és a teljes finanszírozásmodell bedarálása zajlik” – tette hozzá már Anna Khazaradze producer, aki lapunk kérdésére elmondta, hogy grúz filmes csak koproduk­cióban tud alkotni, viszont ha elmarad a hazai támogatás, ez a forma is megszűnik majd. A szakember elmondta, hogy az átrendezés a Szalomé Dzsas rendezte Keretrendezés című 2021-es dokumentumfilm nemzetközi sikere miatt robbant ki, melyben egy gazdag grúz férfi, 2012 októbere és 2013 novembere között az ország egykori miniszterelnöke, Bidzina Ivanisvili áll a középpontjában.

A három éven át forgatott film tulajdonképpen azt mutatja be, ahogyan Ivanishvili emberei óriási fákat szállítanak Grúzia minden szegletéből a milliárdos saját szigetére. Csak azért, mert gazdag és megteheti. Anna Khazaradze producer szavai szerint a Smiling Georgia is hasonlóan problémás film a hatalom szemében, a grúz filmintézet egy Facebook-posztban elhatárolódott, így a film hazai bemutatója nem lesz problémamentes. Hozzátéve: jelenleg a grúz fesztiválok állami támogatása is kérdéses, így újabb platformok kerültek veszélybe, ahol a hivatalos és elvárt országimázstól eltérő véleményen lévő és hangulatú alkotások eddig megjelenhettek.