„A gyilkosság, amely öt évvel ezelőtt történt, az ország bármelyik pontján bármikor megismétlődhet. A kilátástalan helyzetbe került családok problémáinak megoldására nincs állami eszköz, a családsegítők sokszor tehetetlenek” – egyebek mellett erre is felhívták a figyelmet Vas-Turcsányi Andrea halálának évfordulóján a szociális ágazatot képviselő szakmai szervezetek. Kilenc testülettől érkeztek a Pest megyei Inárcsra a résztvevők, legalább hatvanan tisztelegtek és emlékeztek. Mindannyian kék-zöld szalagot tűztek a ruhájukra, a tragédia óta ez a szociális szakma jelképe.
Mint lapunkban is megírtuk, 2018 júliusában egy nyugdíjas rendőr késsel megölte azt a segítőt, aki segíteni próbált neki és családjának. A férfi Inárcson épített házat devizahitelből, de a törlesztőrészleteket nem tudta fizetni. Tartozása miatt végrehajtás indult ellene, házát elárverezték, és a három gyermekes családnak költöznie kellett. Két gyerek kiskorú volt, egyikük fogyatékossággal élő. A vádlott segítséget kért az inárcsi önkormányzattól, a családsegítő szolgálathoz fordult, de az ott dolgozóknak nem sikerült szállást szerezniük. A férfi egy reggel bement egyeztetni az irodába, majd kést rántott. Az áldozat a helyszínen meghalt.
A megemlékezés célja az is volt, hogy a résztvevők felhívják a figyelmet a szociális munkások áldozatvállalására, az emberi élet tiszteletére.
Berchi Anita, aki ma már a Dabasi Család- és Gyermekjóléti Szolgálat és Központ vezetője, régebben együtt dolgozott a tragikus sorsú kollégájával. Úgy fogalmazott: minden családsegítőnek vannak nagyon nehéz ügyfelei, tulajdonképpen a szerencsén is múlik, hogy egy-egy találkozó velük miként végződik. Az egészségügyi ellátórendszer hiányos, egyre több a pszichiátriai beteg, akik orvosi ellátás nélkül maradnak. A családsegítők emiatt rendkívüli veszélynek vannak kitéve, amikor egy-egy jelzésre menniük kell, nem tudják, ki és milyen állapotban fogadja őket. Berchi Anita beszélt a szociális ellátórendszer problémáiról is. Mint mondta, akkora a baj, hogy hosszú lenne felsorolni a hiányosságokat, de a forrás- és eszközhiányt kiemelte.
„A pénztelenség két oldalról jelentkezik. A családsegítők bérezése tragikus, de a családok anyagi problémái is egyre jelentősebbek. Miközben egyre több segítségre és segítőre lenne szükség, a szakemberhiány országos szintű” – fogalmazott, hozzátéve: magát szerencsésnek tartja, mert elkötelezett és jó munkatársakkal dolgozhat. Hamarosan ugyanakkor több kollégája nyugdíjba megy, és van, aki gyermeket vár. Azt mondta, fogalma sincs honnan, kivel pótolja majd őket. A központ 7 családsegítője 6 települést lát el, egy-egy szakemberre átlagosan 15 család jut.
A megemlékezésen elhangzott, hogy a szociális munkások lehetőségei sokkal szűkebbek, mint amit a családok problémái igényelnének. Nekik kell közölni, amikor nincs további segítség. Ilyenkor egyedül maradnak a kliens minden dühével, reményvesztettségével. Elhangzott az is, milyen hatalmas a kapacitáshiány és a várólista a családok átmeneti otthonában. Volt, aki úgy fogalmazott, lassan kenőpénzt kell adni, hogy be tudják oda juttatni az embereket. Nincs szociális háló, amely megelőz, véd és támogat.
Elhangzott az is, hogy egy-egy szegény családdal sokszor könnyebb együtt dolgozni, mint a képzett, anyagiakban, egzisztenciálisan rendben lévő emberekkel. A szerény körülmények között élők általában könnyebben és szívesebben nyílnak meg, elfogadják a segítséget. Nem feltétlenül az anyagi nehézség miatt lesznek a gyerekek veszélyeztetettek, a szexuális bántalmazást, az elhanyagolást, vagy a lelki terrort is a gyakori okok között említették.
Szóba került, hogy hazai kutatások szerint a szociális munkások többsége átélt már verbális, vagy fizikai erőszakot, fenyegetettséget, szexuális zaklatást a klienseik részéről. Többen hangsúlyozták, az elkövető is áldozat, hiszen aki elveszíti a családját, a megélhetését biztosító munkát, az otthonát, az elveszíti a kontrollt is a cselekedetei fölött.
Legalább 15 százalékos a hiány
A Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének elnöke, a megemlékezést kezdeményező Meleg Sándor nemrég arról beszélt lapunknak, hogy a családsegítőknél legalább 15 százalékos a hiány, és vannak olyan bentlakásos intézmények, ahol 30-40 százalékos a létszámhiány. Kijelentette: nyoma nincs annak, hogy a gyermekvédelmi rendszer valódi problémáival akarna foglalkozni a kormány. Az pedig a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány 2022-re vonatkozó jelentésében szerepel, hogy évről évre egyre több gyerek lett veszélyeztetett, tartós munkaerőhiány jellemzi a gyermekvédelmet. 2021 év végén kevéssel több mint 110 ezer gyereket tartottak nyilván veszélyeztetettként, és 27 ezer volt védelemben.