Emmanuel Macron újabb válságidőszakon van túl. A „külvárosok lázadása” véget ért, a peremen élők zavargásainak véget vetett a megerősített rendőri jelenlét: országszerte 45 ezer rendfenntartót kellett mozgósítani. A figyelem egy újabb fontos dátumra, július 14-re terelődik. Nem csak a francia nemzeti ünnep miatt jelentős ez, hanem azért is, mert Macron ekkorra ígérte elnökségének újraindítását. Ezen a napon a televíziók képernyőjén keresztül fordul honfitársaihoz. Beszédét az utóbbi idők válságai, illetve a sorozatos belpolitikai kihívások miatt különösen nagy figyelem kíséri.
Korábban ugyan több feltételezés látott napvilágot arról, hogy az újrakezdés hitelesebbé tétele érdekében az elnök megválik miniszterelnökétől, Élisabeth Borne-tól. Ezek a híresztelések felerősödtek július 6-án, amikor a pau-i polgármesteri hivatal üléstermében Macron a régió választott képviselőivel találkozott, akik aggodalomuknak adtak hangot amiatt, hogy elmaradnak az infrastrukturális beruházások. Az elnök azonban biztosította őket arról: "Én vagyok a vállalt kötelezettségek őre. Bárki legyen is a miniszterelnök, én betartom a vállalásokat”. A találkozó több résztvevője azon tűnődött, hogy vajon Elisabeth Borne utódlására célzott-e. A miniszterelnököt meggyengítették a nyugdíjreform elleni, négy hónapig tartó tüntetések. Sok baloldali szavazó csalódott Borne-ban. Tavaly májusi kinevezésekor sokan azt várták, hogy Macron a kinevezéssel jobban meg kívánja szólítani a baloldalt, hiszen Borne mindig is közel állt a szocialistákhoz, bár a párt tagja nem volt. Szociális intézkedéseket vártak tőle, ám a nyugdíjkorhatár két évvel való felemelését sokan nehezen bocsátották meg neki. Igaz, minden csoda három napig tart, a nyugdíjreform ügyéről már egyre kevesebb szó esik.
Talán a „külvárosok lázadása” jó kezelésének is köszönhetően egyelőre semmi jel sem utalt arra, hogy Macron valóban meg akarna válni a kormányfőtől. Sőt, Élisabeth Borne pozíciójának megerősödését jelzi, hogy a Le Parisien című lapban hosszú interjú jelent meg vele, s a címoldalon is az ő képe virított, méghozzá az Elysée-palota jóváhagyásával. A miniszterelnök főleg saját érdemeiről beszélt, mint mondta, a kormány az összes általa vállalt projektet megvalósította. A rendfenntartók is jól végezték munkájukat, tette hozzá, „határozott választ” adtak a peremen élők lázadásait kísérő erőszakra. Megemlítette továbbá, hogy 2024-ig további hétmilliárd eurót szánnak az ökológiai átmenetre. Minden jel szerint tehát Borne újabb haladékot kapott az elnöktől, bár ez még önmagában nem jelenti azt, hogy 2027 tavaszáig, az elnök mandátumának lejártáig miniszterelnök is marad.
Mindenesetre az államfő a La Provence című lapnak adott néhány hete adott interjúban megismételte a miniszterelnökébe vetett "bizalmát".
Maga Borne sosem beszélt az esetleges leváltásáról szóló jelentésekről. "Én nem a kommentárokkal, hanem a cselekvéssel foglalkozom" - szereti ismételgetni. Nem tér ki a lehetséges minisztercserékre sem, amelyeket „pletykának” minősített, annak ellenére, hogy a kormány átszervezésének forgatókönyve folyamatosan napirenden van.
Több francia hírmagyarázó abból indult ki, hogy még a kedden, a litvániai Vilniusban kezdődött NATO-csúcs előtt bejelentenek minisztercseréket, de legalábbis a július 14-i nemzeti ünnep előtt. Ugyanakkor egy miniszter ezzel kapcsolatban a Le Figarónak elmondta: „nem keverjük meg a paklit. Alkalmazkodnunk kell, és előre kell lépnünk.”
Macron programját átalakította a külvárosok lázadása. "A legnehezebb órákban a végrehajtó hatalom minden idejét a rend helyreállításának szentelte" – ismerte el maga az elnök is. Elsőroban Gérald Darmanin belügyminiszter, Bruno Le Maire gazdasági tárcavezető, Éric Dupond-Moretti igazságügyminiszter, valamint, Olivier Véran kormányszóvivő voltak a frontvonalban. Egy sor bejelentést tettek a rendfenntartással, a büntetőjogi válaszlépésekkel és azon üzletetek támogatásával kapcsolatban, amelyeket megrongáltak, kifosztottak, felgyújtottak a megmozdulások résztvevői.
A súlyos gondokat jelezte, hogy Emmanuel Macron kénytelen volt lemondani németországi látogatását, miközben több mint két évtized óta ez lett volna a francia elnök első hivatalos állami látogatása a német földön. De nem csak ezt a vizitet, hanem minden tervet, illetve miniszteri utat át kellett szervezni.
A Le Figaro szerint több miniszter bizonytalanodott el. Egyes tárcavezetők tanácsadói arra panaszkodtak, hogy egyre kevesebb a miniszteri szintű megbeszélés és a közigazgatás képviselői mintha már nem is vennék komolyan a minisztereket. A kormány tagjai a jövőjükön töprengenek. A nyári szünet előtti utolsó minisztertanácsi ülésre július 26-án kerül sor. Ha addig nem jelentenek be változást, akkor egy ideig biztosan marad a mostani csapat.
A francia elnök azt reméli, végre nyugalmasabb időszak elé néz és valóban új lendületet tud adni elnökségének. Igaz, a nyugdíjreformmal kapcsolatos tüntetések csillapodásával is ebben bízott, aztán váratlanul ismét fellázadtak a városok peremein élők. Ám a rossz sorozatnak, a válságok sorának egyszer vége kell szakadnia, bár októbertől tárgyal a költségvetésről a parlament, így máris gyűlnek az újabb viharfelhők.
