Miért hagytuk, hogy így legyen? (Illés-zenekar 1969)
Géczi József Alajos – sokunk Géczi Jóskája, Kósa Ferinek: Lojzi – az 1989/90-es rendszerváltás megkerülhetetlen alakja és egyik legjelentősebb személyisége. Amikor az új MSZMP-főtitkár, Grósz Károly a fehérterroros beszédét mondta el a Sportcsarnokban 1988. november 29-én, akkor a szegedi lapokban megjelent egy felhívás, amelynek címe az volt, hogy Reformköröket a pártban is! Jegyezte Géczi József Alajos egyetemi adjunktus és 25 helyben ismert értelmiségi. Demokráciát a pártban és többpártrendszert követeltek! Sokunk szerint ezzel indult el az 1956 óta hatalmat gyakorló állampárt felbomlása és maga a rendszerváltás. Persze tudjuk, Gorbacsov pártfőtitkár nélkül nincs rendszerváltás Magyarországon és Kelet-Európában. A többi lehet saját érdem, ki-ki osztozkodhat rajta…
Miközben a nemrég megalakult ellenzéki mozgalmak (MDF, Szabad Demokraták, a Fidesz és mások) taktikáztak, egymással versengtek és az MSZMP-vel való tárgyalást szorgalmazták – Grósz nagyon nem akarta –, a reformkörök a rendszer központjának, az állampárt vezetésének mentek neki. Az ún. reformértelmiség által összehívott és új párt alapításával kecsegtető, 1989. április 15-én tartott Kecskeméti Reformműhely tanácskozásán Géczi Jóska olvasta fel a tanácskozással párhuzamosan megjelent, 30 reformkör találkozóján közösen megírt felhívást. Május 20-án pedig sor került Szegeden az első országos reformköri tanácskozásra, amely meghozta az áttörést: Nyers Rezső és Pozsgay Imre is elkötelezték magukat a reformok mellett. (Németh Miklós szeptember elején csatlakozott.) A tanácskozáson elfogadtak egy felhívást és egy platformtervezetet is, amely az akkori Magyarország leginkább kidolgozott rendszerváltó programja volt: demokratikus jogállam, szociális piacgazdaság, többpártrendszer. Kimondták, hogy 1956-ban forradalom volt, Nagy Imre, 1956 hőse – ezt külön Géczi József tetette bele – koncepciós per áldozata lett és a reformkörök részt vesznek a temetésén. Felhívták az MSZMP-t az Ellenzéki Kerekasztallal (EKA) való mielőbbi tárgyalásokra. Ez nemsokára megtörtént, Nagy Imrét és társait pedig 1989. június 16-án méltó módon eltemettük.
A reformkörök sokféle nézetet valló, lázadó fiatalemberek laza közössége volt a reformkommunistáktól a szociálliberálisokig. Géczi Jóskának elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy ez a párton belül alakult horizontális szerveződés fél év alatt országossá vált és képes volt rászorítani az akkori állampárt vezetését a békés, tárgyalásos rendszerváltásra. És arra, hogy 1989. október 6-án az MSZMP kongresszusa kimondta az MSZMP megszűnését és az MSZP létrejöttét. A hatalom nem omlott ugyan össze, nem is ez volt a cél, de ez teremtette meg a rendszerváltó törvények elfogadásának lehetőségét és a szabad, demokratikus választás megtartását. Sokunk kudarcként élte meg az új párt megalakulásának mikéntjét – nem történt radikális szakítás a régivel –, többen át sem léptek az új pártba, kiszálltak a politikából és volt, aki Géczi Jóskán kérte számon a történéseket. Azaz, hogy miért is nem alakult meg a „tiszták pártja”, egy új szociáldemokrata párt, szakítva az MSZMP múltjával, szervezetével és vagyonával. Jóska csendesen csak annyit mondott, megettek a cápák bennünket…, és persze hozzátette, többet ott és akkor nem lehetett belőle kihozni. Onnantól kezdve a nagypolitika vette át a dolgok vezénylését. A reformkörök élete 1989. október 7-én megszűnt, a mór megtette…
A rendszerváltás után több reformkörös létrehozta a Reformkörök Alapítványt, amelynek Géczi Jóska kuratóriumi elnöke lett. Korabeli írásos anyagok alapján szerkesztette az újabb és újabb köteteket, értékes történészi munkát végzett, tanácskozásokat, konferenciákat szervezett, sajtóba írt és újra meg újra válaszolt arra a kérdésre: „Miért hagytuk, hogy így legyen?” Legutoljára 2019-ben. Nagyon fog hiányozni.
Géczi József 1991-től 2010-ig az MSZP színeiben országgyűlési képviselő volt, példásan dolgozott hol a mentelmi bizottság elnökeként, tagjaként, hol az agrár- és vidékügyek szószólójaként. Járta a körzetét, a vidéket, lobbizott a településekért, teli aktatáskája, népies fizimiskája, közvetlen természete bizalmat ébresztett iránta az emberekben. Párttisztséget már nem vállalt, de elnöke lett a szegedi Nagy Imre Társaságnak, amire élete végéig igen büszke volt. A politikai palettán magát a népi baloldalhoz sorolta, amelyet – ő, mint vidéki, tanyai iskolába járt parasztgyerek – úgy fordított le, hogy az európai keresztény értékek, a magyar vidéki hagyományok és a szociáldemokrata értékek egyfajta ötvözete.
Nem volt vezéralkat, sose akart vezető politikus lenni. A politikába belecsöppent, normális időben ott se lehetett volna, ahogyan sokszor mondta. Ugyanakkor a modern politikatörténetből alaposan felkészült és azt rendszerezni is képes ember volt. Ha valahol elakadt egy tanácskozás, Géczi Jóskára néztünk és vártuk, hogy mondjon valamit. És mondott. Röviden és lényegre törően. Sokat adtunk a szavára. Haragosa se volt, senkit meg nem sértett, legfeljebb félrehajolva elütötte egy vicces félmondattal a neki nem tetsző hangot. Elmesélte, hogy a 2010-es kormányváltás után meghívta az akkor újdonsült házelnököt egy előadásra, a szegedi egyetemre. A végén megkérdezte tőle, mi a véleménye a reformkörökről. Mire a házelnök azt mondta, hogy szerinte a reformkörök célja a hatalom átmentése volt. Amivel persze Jóska nem értett egyet (még jó!) és annyit fűzött hozzá amúgy géczisen, hogy akkor nem kaphatta meg a „szabad elvonulás” érdemérmet sem.
Amikor 2020-ban megkapta Szeged városától a Pro Urbe díjat, sokat beszélgettünk, és megjegyezte: tudod, nekem nem adtak sose semmilyen állami kitüntetést, mert aktív politikus nem kaphat, mára meg elfelejtettek. Én annyit mondtam neki, hogy az a legszebb kitüntetés, amit az embernek a saját szűkebb pátriája ad, elfelejteni téged meg azért se lehet, mert rajta van a neved egy csomó könyv címlapján. Mire azt mondta, erre igyunk egy pohár finom kadarkát.
A tanszéki jóbarát reformkörös Kovács Laci, Kósa Feri, Sipos Jóska, Suchman Tamás és sok más társunk után most Géczi Jóska is elment. Alakul az égi reformkör. Pedig talán itt a Földön is szükség lenne rá…
