Németország számára komoly kihívást jelent, miként viszonyuljon Kínához. Mintha még a kormányban sem lenne erről teljes egység. Miközben Olaf Scholz kancellár a pragmatikus megközelítés híve, az Annalena Baerbock által vezetett külügyi tárca a Pekinggel szembeni határozottabb fellépést szorgalmazza. A Kínával szembeni bizalmatlanságot csak növelte, hogy az ország nem hajlandó agresszorként elítélni Oroszországot az Ukrajna elleni háborúja miatt, sőt gazdaságilag igyekszik profitálni a kialakult helyzetből, s a lehető legjobban kihasználni azt, hogy a minden szempontból Moszkva mind jobban rá van utalva.
Ettől függetlenül Németország az Egyesült Államokat sem kívánja követni, elképzelhetetlen nemhogy Scholztól, még Baerbocktól is, hogy diktátornak nevezze Hszi Csin-ping elnököt, amint azt néhány héttel ezelőtt Joe Biden amerikai elnök tette.
Ezen ambivalenciák miatt különösen nagy figyelem kísérte azt az egyébként nem kötelező érvényű dokumentumot, amelyben Németország bemutatta a Kínával szembeni stratégiáját. A jelentés legfontosabb megállapítása: a lehető legcsekélyebbre kell csökkenteni annak kockázatát, hogy Berlin ugyanolyan függőségi viszonyba kerüljön Kínával kereskedelmi tekintetben, mint egykor Oroszországgal az energiaügy terén. El akarják kerülni a múlt hibáit.
A stílszerűen "A német kormány Kína-stratégiája" címet viselő dokumentum mintegy 60 oldalon keresztül elemzi, miként kíván viszonyulni Németország a jövőben a világ egyik legnagyobb gazdaságához. Valójában hiánypótló iránymutatás ez, hiszen diplomaták, vállalkozók és elemzők is régóta várták erre.
Nem sokkal azután, hogy a szöveg német és angol nyelven napvilágot látott - a mandarin nyelvre történő fordításon még dolgoznak -, a német külügyminiszter, Annalena Baerbock is elemezte a szöveget. Már az általa választott helyszín is jelképes volt: a Mercator Institute for China Studies (MERICS) Európa legjelentősebb Kína-kutatóközpontjának számít. Emellett 2021 áprilisa óta Peking feketelistáján is szerepel. "Kína megváltozott" – hangzott a német diplomácia vezetőjének legfontosabb üzenete. Rámutatott, a kínai rezsim az elmúlt évtizedben egyre keményebbé vált, ideológiai szempontból radikálisabb lett, és – amint erre a stratégiai a stratégiai dokumentum is figyelmeztetett – expanzív politikát folytat a Dél-Kínai-tengeren, a térség országainak riadalmára. Európának pedig reagálnia kell a kialakult helyzetre – szerepel a dokumentumban, s erre helyezte a hangsúlyt a német diplomácia vezetője is.
A Kínától való függőség csökkentése nem lesz egyszerű. A dokumentum első lépésként felszólítja a német vállalatokat, hogy készítsenek saját kockázatelemzéseket. Ugyanakkor Baerbock rámutatott:
azoknak a szereplőknek, amelyek túlontúl a kínai piactól függnek, a jövőben maguknak kell viselniük a kockázatot.
A kritikus infrastruktúrákra, például a kikötőkre vagy az erőművekre új szabályokat dolgoznak ki. Ugyanakkor a német vállalatoknak szélesíteniük kell ellátási láncaikat, Dél-Amerika, Afrika vagy Kelet-Ázsia felé kell orientálódiuk, azon térségek felé, ahol a kínai vállalatok gyakran bányásznak nyersanyagokat, amelyeket aztán Európába adnak el.
Fontos megállapítás ugyanakkor, hogy a tíz évvel ezelőtt bevezetett német-kínai kormányzati konzultációkat folytatni fogják. Ezeket számos bírálat érte Németországban a kínai jogsértések miatt. Változás ugyanakkor, hogy Berlin európai szintre kívánja emelni ezeket a megbeszéléseket, és szorosan egyeztet majd Brüsszellel. Általánosságban az egész stratégia tükrözi az Európai Bizottság Pekinggel szembeni stratégiáját: Kína versenytárs, partner és egyúttal rendszerszintű rivális. "Az éremnek két oldala van" – mutatott rá ezzel kapcsolatban Baerbock.
– Németország jelenleg számos kihívással néz szembe, és fontos, hogy az okokat kezeljük. Egy dolog azonban biztos: egyik problémát sem Kína okozza. A Pekinggel való partnerség pedig a megoldás része – írta első reakciójában Vang Lutong, a külügyminisztérium európai ügyekért felelős főigazgatója. A közösségi médiát viszont keményebb hangnem jellemezte. Egyes felhasználók nemes egyszerűséggel „az Egyesült Államok kutyáiként" rágalmaztak a berlini politikusokat, és a német autók bojkottjára szólítottak fel.
Valójában nem csak Németország van Kínára utalva, ez fordítva is igaz.
A Németországgal folytatott kereskedelem összértéke tavaly csaknem elérte a 300 milliárd eurót. Közben azonban csökken a kínai gazdasági teljesítmény. A csütörtökön közzétett adatok szerint az ország külkereskedelme több mint tizenkét százalékkal esett vissza az előző évhez képest. A Németországba irányuló export 15 százalékkal zsugorodott. Kína szenved a gyenge globális kereslettől, miközben a belső fogyasztás alig élénkül. Ugyanakkor a gazdagok tömegesen hagyják el az országot: a Henley & Partners nemzetközi tanácsadó cég becslése szerint idén több mint 13 500 kínai milliomos fordít hátat hazájának.
Egyelőre kérdés, hogy a berlini külügyminisztérium stratégiai dokumentumumja miként változtatja majd meg a német és a kínai vállalatok mindennapjait, ezt egyelőre nem is fejtették ki részletesen. Közgazdászok, elemzők és a német ipar képviselői mindenesetre üdvözölték megjelenését, ám aligha változtat azon a tényen, hogy külkereskedelmi szempontból a két állam továbbra is egymásra lesz utalva.
Holger Görg, a Kieli Világgazdasági Intézet (IfW Kiel) nemzetközi kereskedelem és beruházások kutatási területének vezetője a ZDFheute-nak nemrégiben adott interjújában ezzel kapcsolatban elmondta, miközben az EU-ba és az Egyesült Államokba irányuló export csökkent, a Kínával kapcsolatos számok stabilak. Még mindig van egy növekvő kínai piac és kézzelfogható gazdasági érdekek a német vállalatok részéről. Ráadásul a szövetségi kormány továbbra is exporthitel-garanciákat ad ki a Kínával folytatott üzletekre, ami azt jelenti, hogy sok vállalat túlzottan nagy kockázatok nélkül építheti ki kínai kapcsolatait. „Látnunk kell, hogy a Kínával kapcsolatos szkepticizmust sok német vállalat nem osztja” – mutatott rá. Ez az ukrajnai háború keserű tanulsága.
Finn Mayer-Kuckuk Kína-szakértő a Tagesschaunak szintén azt boncolgatta, hogy igen jók Peking és Berlin kereskedelmi kapcsolatai, ezt jelzi például, hogy júniusban a legfontosabb német vállalatok vezérigazgatói találkoztak Li Csiang miniszterelnökkel. A kép tehát bonyolult, mert Kína továbbra is azt reméli, a még mindig jó német kapcsolatokat a saját előnyére tudja felhasználni az Egyesült Államokkal szemben.
