Európai Unió;migráció;Tunézia;határvédelem;

A líbiai határőrök segítenek azokon, akiket Tunézia a sivatagba deportál

- Újabb akarnoknak szervezi ki az EU a saját határainak védelmét

A lapunknak nyilatkozó szakértő kétségesnek tartja, hogy a Tunéziával kötött migrációs alku eléri a célját.

Miközben a tunéziai hatóságok több tucatnyi fekete-afrikai állampolgárt hagytak magukra étlen-szomjan a sivatagban a Líbiával közös határon, Tuniszban európai uniós vezetők alkut kötöttek a szabálytalan migráció megfékezéséről. A sietve tető alá hozott megállapodás azonban sokak szerint problematikus, sőt, egyenesen kontraproduktív.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, Giorgia Meloni olasz kormányfő és Mark Rutte ügyvezető holland miniszterelnök vasárnap állapodott meg stratégiai partnerségről Tunézia egyeduralomra törő államfőjével, Kaisz Szaíddal. Az Európai Unió részéről Várhelyi Olivér bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős biztos által aláírt dokumentum 100 millió eurós EU-támogatást irányoz elő a pénzszűkében lévő észak-afrikai országnak a határvédelem megerősítésére. A tuniszi vezetés ezenfelül további 1 milliárd euró pénzügyi segélyre számíthat, ha végrehajtja azokat a reformokat, amiket a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vár el egy 1,9 milliárd dolláros mentőcsomag fejében. A Le Monde értesülései szerint Ursula von der Leyen siettette a tárgyalásokat, hogy még a nyári szünet előtt megszülessen az alku.

Az Európai Parlament több képviselője is szégyenteljesnek tartotta az egyezséget, egyebek mellett azért, mert az megerősíti pozíciójában a jogtipró tunéziai elnököt, aki felszámolta a 2011-es Arab tavaszt követően szárba szökkent demokráciát és több ellenfelét is bebörtönözte. „Ha hagyjuk, hogy a szomszédságunkban autokraták virítsanak, és még támogatjuk is őket, akkor otthon hogyan fogunk hatékonyan küzdeni az illiberalizmus ellen?” – tette fel a költői kérdést lapunknak a francia zöldpárti Mounir Satouri. Szerinte a határvédelem kiszervezésével az EU kiszolgáltatja magát a szomszédos országok akarnokainak, amit a Recep Tayyip Erdogan török elnökkel 2015-ben megkötött migrációs alku is bebizonyított.

EP-képviselők és jogvédők az esetleges jogtiprások miatt is aggodalmukat fejezték ki. Mindennek tetejében az sem biztos, hogy a tuniszi megállapodás eléri a kívánt célt.

– Szaíd az elmúlt másfél évben megmutatta, hogy képtelen koherens választ kidolgozni a migráció megfékezésére. A tunéziai határőrök arra panaszkodtak, hogy a korábbi uniós határvédelmi támogatás sem jutott el hozzájuk, és semmi sem utal arra, hogy ez az új összeg esetében másképp lesz majd 

– magyarázta lapunknak Tarek Megerisi, az Európai Külkapcsolati Tanács (ECFR) kutatóközpontjának vezető elemzője. Rámutatott: a tunéziai elnök eddigi tevékenysége éppenhogy ösztönözte a migrációt. „Szaíd felügyelete alatt a súlyosbodó gazdasági válság csak elvándorlásra kényszeríti a tunéziaiakat. Emellett az EU-ba irányuló szubszaharai migrációt is fokozza azokon a rasszista pogromokon keresztül, amelyeket azért szít, hogy elterelje a nép figyelmét a gazdasági helyzetről” – tette hozzá a szakértő.

A tunéziai államfő az idei év eleje óta az Orbán-kormányt idéző bevándorlásellenes szólamokat hangoztat, amelyek súlyosbították a társadalmi feszültséget. Szfaksz kikötővárosában az utóbbi időben újra és újra felütötte fejét a fekete-afrikaiak elleni rasszista erőszak, a hatóságok pedig többször szubszaharai migránsokat deportáltak a líbiai sivatagba, akiknek gyakran még a mobiltelefonjaikat is tönkretették.

Oroszország a gabonaalku felmondása után támadta azt az Odesszát, ahonnan kifutnak a szállítóhajók.