A nagykorúaknak és a kiskorúsítás ellen lázadóknak üzenem: érdemes az óvszer lehántása után elolvasni mind a hatszázötvennyolc oldalt. A maga nemében egyedülálló antológia szerkesztésére vállalkozott Kőrössi P. József a homoszexualitás prózairodalmának bemutatásával. Azért írok prózairodalmat, mert ennek a témának a versirodalma is gazdag, az ókori Szapphótól a középkori Abu Nuvászon át a legújabb kori Garcia Lorcáig, s valószínűleg egy másik antológiát igényelne.
Kőrössi P. József szerkesztői elve, véleményem szerint nagyon helyesen, nem a szerzők vállalt szerepére épül, hanem a mű súlyára. A regényrészletek és novellák válogatásakor azonban egy másik, a szövegek értelmezését megkönnyítő kritériumot alkalmazott: az antológiát Női szoba (leszbikusok), Transzszexuális és Férfi szoba (a mai szóhasználat szerint férfi-homoszexuális) fejezetekre osztva. A szerkesztő ezen túl nem ideológiák szolgálatába szegődött mozgalmár.
A kényesnek tekintett téma – de valójában éppen olyan emberi, mint embervoltunk bármely módja – befogadását Nádasdy Ádám utószava könnyíti meg.
A kiváló költő és műfordító magyarázata szerint a szó tágabb értelmében vett homoszexualitás: a férfi testben női lélek, illetve a női testben férfi lélek.
Ebből következik minden más; az egyén és a társadalom viszonya, a többféle módon és intenzitással megélt jelenség – és a különböző műfajokban (irodalom, zene, képzőművészet) lecsapódó alkotások milyensége.
Az antológia tartalomjegyzékének áttekintése megerősíti a tételt, miszerint a homoszexualitás, mint emberi jelenség nem ismer határokat, kontinenseket. Az Indiában és Pakisztánban elterjedt urdu nyelvű próza mellett bőven találunk közép-kelet-európai, orosz szerzőket és – természetesen – az angol, francia, spanyol, olasz irodalmak alkotóit. Számomra meglepetés a XX. és XXI. századi sokszínű magyar kínálat. Ennél is nagyobb meglepetés a könyvet nyitó szlovák Zuska Kepplová nagyrészt Magyarországon játszódó elbeszélése.
A magyar szerzők, Örkény István, Tóth Krisztina, Baranyai László, Szvoren Edina, Bán Zsófia, Szántó T. Gábor, Gerevich András, Forgách András, Nádasdy Ádám, Kassai Zsigmond novellái bizonyítják, hogy a hivatalosság és a közvélemény által tabusított téma nagyon is foglalkoztatja kortárs íróinkat.
Lehetetlen és hiábavaló a különböző egyéniségeket valamiféle karámba terelni. Ahány szöveg, annyi megközelítés. Első olvasás után a magyarok visszafogottabbnak tűntek nyugat-európai társaiknál, de Kiss Noémi Jean Genet-vel vetekedő szókimondása alaposan megcáfolta vélekedésemet.
Nádasdynak igaza van, nem az számít, hogy az elbeszélés hőse „mit hova tesz”, és talán nem is az, hogyan teszi, hanem a testben és lélekben, ha úgy tetszik a tudatban és a tudat alatt lejátszódó folyamatok hatása a történésekre. A homoszexualitás témájához nyúló szerzők eszközei nem különböznek a trójai háborút vagy az öregasszonyok meggyilkolását elbeszélőkétől. Miért is különböznének?
Ami különbözik, az az elbeszélő /elbeszélés távolsága. A részletek mikroszkopikus pontosságú taglalása, vagy ennek ellenkezője, az előkelő távolságtartás, a külvilág sugallta előítélettel azonosuló szégyen és bűntudat-érzés vagy a választott magatartásforma legitimitásának hangsúlyozása. Az első jellemzi például az elátkozott költő prototípusát képviselő Jean Genet vagy Ljudmila Ulickaja stílusát, a második a Nobel-díjas Martin du Gardot vagy az apai örökséget gyarapító Mateiu I. Caragiale-t.
Az antológiában szereplő szerzők zömét nem lehet egyfajta pánszexualitással jellemezni. Kivételt képez az életmű teljességét tekintve a sokáig marginálisnak ítélt, majd Jean-Paul Sartre által a francia irodalom élvonalába helyezett Genet és a Goncourt-díjas, majd életművét az Akadémia által elismerő Yves Navarre. Náluk is kivételesebb sors jutott az indiai Iszmat Csughtáí asszonynak, akit még az angol uralom alatt obszcenitás vádjával perbe fogtak, de felmentették, műveit a függetlenség után állami díjjal ismerték el. Tragikus a kubai Reinaldo Arenas sorsa. A nem éppen puritanizmusukról híres szakállas „forradalmárok” évekig börtönben tartották, mert egyes szám első személyben „beismerte” természetellenesnek bélyegzett hajlamait és nem volt hajlandó bűnbánatra.
Antiklerikálisnak álcázott helyi termesztésű szakállasaink már rég elhagyták szakállukat és többé nem a „csuhásokat” kényszerítenék térdre. Erkölcsi magaslatukról fenyegetik a másként élőket, másként érzőket. Őket óva intem a „Mágnes mellett a vas” antológia olvasásától.
(Mágnes mellett a vas. Szigorúan fóliázott könyvek. Noran Libro Kiadó, 2021)