Komló, Mohács, Siklós és Szigetvár kórháza júliustól a Pécsi Tudományegyetem (PTE) intézményévé vált. Az alapítványi egyetem két vezetőjét kérdeztük az integráció várható hatásairól, s ők azt prognosztizálják: nemcsak a négy járás, de Baranya egésze jól jár az intézmények összeolvadásával. Ugyanakkor a négy kórház végleges gyógyító profiljának és maradéktalan működésének kialakítása hosszabb időt vesz igénybe – tudtuk meg Sebestyén Andortól, a PTE Klinikai Központjának elnökétől. (A központ feladata lesz, hogy kidolgozza és megvalósítsa a városi kórházak szakmai integrációját.)
A négy eddig az állam kezében lévő kórház ellátó képessége nagyon különböző: míg a siklósi intézménynek csak kettő, a komlóinak pedig négy osztálya van, addig Mohácson és Szigetváron több mint tíz osztályon folyik gyógyítómunka. A négy város és környékének lakói azt remélik, hogy ezek az osztályok megmaradnak, esetleg még szaporodnak is. Sebestyén Andor ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy ezeknek az intézményeknek továbbra is fontos feladata lesz a körzetükben élők ellátása. Mind a négy helyszínen erősíteni akarják a járóbetegellátást. Figyelembe veszik a munka elosztásánál azt is, hogy egy-egy kórház melyik szakterületen bír egyedi adottságokkal, kiválóságokkal. Ennek alapján például Komlón tovább fejlesztik a pulmonológiai osztályt, míg Mohácson a gasztroenterológiai, Szigetváron pedig az addiktológiai osztály kap több feladatot. Mindez azt szolgálja majd, hogy a klinikai központ – a városi kórházakkal kiegészülve – a 360 ezer lelkes Baranya megyét képes legyen a mostaninál magasabb színvonalon kiszolgálni.
Vagyis a terv az, hogy a klinikai központ és a kórházak egy intézményként, komplexen gondolkozzanak a rájuk háruló feladatokról. Ebből adódik, hogy a széles körű szakmai összefogást igénylő, bonyolult orvosi vizsgálatok és beavatkozások pácienseit a pécsi klinikai központban látják majd el, míg a rutinfeladatokat, a kisműtéteket gyakran a vidéki osztályokra bízzák, akár még akkor is, ha a beteg pécsi. Ezzel a munkamegosztással elérhetőnek tűnik, hogy a betegek gyorsabban kapják meg a megfelelő ellátást.
Arra viszont nem lehet számítani, hogy a városi kórházakban új osztályok nyílnak. Ehhez nincs elegendő orvos és szakdolgozó.
Az összeolvadáskor a klinikai központnak 4 ezer alkalmazottja volt, a négy kórháznak pedig 1400. Valamennyi intézmény szinte minden munkaterületre felvételt hirdet évek óta, folyamatosan. Ezzel együtt a PTE tulajdonosi jogait gyakorló alapítvány kuratóriumának elnöke, Bódis József úgy látja, hogy nincs orvoshiány az egyetemen, illetve a PTE-hez csatlakoztatott kórházakban, szakdolgozókból viszont kétszáz embert azonnal felvennének. Bódis bízik abban, hogy a szakdolgozóknak júliusban adott 18 százalékos béremelés (és az, hogy márciusra hasonló nagyságú bérfejlesztést ígért a kormány) vonzóbbá teszi a pályát.
Egyébként a városi kórházak eddig úgy tudtak működni, hogy gyakran a pécsi klinikai központ orvosai és szakdolgozói vállaltak ott másodállást.
Az integráció nyomán a klinikai központ orvosai és szakdolgozói átvezényelhetők lesznek a vidéki kórházakba. Bódis József szerint semmiképp sem valamilyen katonás átvezénylésre kell számítani. A korábban klinikaigazgatóként is dolgozó szülész-nőgyógyász úgy véli, hogy a fiatal orvosoknak nagyszerű kihívás a vidéki szolgálat, mivel ott önállóan, nagyobb felelősséget vállalva építhetik szakmai karrierjüket.
Bódis József és Sebestyén Andor összességében nagy lehetőségként éli meg azt, hogy a klinikai központ integrált szervezetében működik a négy kórház, nemcsak a gyógyító, hanem az oktatómunka szempontjából is, hisz a vidéki intézmények belépésével a PTE orvosi és egészségtudományi karának hallgatói még több pácienssel találkozhatnak.
A történethez tartozik, hogy amikor a PTE átvette a négy kórházat, azok féléves mérlege másfélmilliárdos tartozással volt megterhelve. Eddig e tartozás átvállalásáról a kormány nem írt alá megállapodást az egyetemmel, Bódis József azonban úgy tudja, hogy az adósságkonszolidáció megoldása immár folyamatban van.
„Nincs hová hátrálni, a betegek érdeksérelme nélkül már nem lehet intézményt vagy kisebb ellátóhelyet bezárni”