John Hiatt nem lett oly híres, mint John Lennon vagy Elton John, de kétségkívül sokat köszönhet neki a rockvilág. Negyven éve, 1983-ban előjött a Riding with the King című albummal, amelynek címadó száma úgy született, hogy a producer Scott Mathews elmesélte a szerző-előadónak előző éjszakai álmát: „Képzeld, együtt utaztam Elvis Presleyvel!”
Tizenhét évvel később B. B. King és Eric Clapton ugyanezzel a címmel adott ki közös albumot, és persze első számként játszotta el a Riding with the Kinget. Az ezredfordulós klipen Clapton a nyitott limuzin sofőrje volt – úgy festett, mint a Sabrina című, eredetileg Audrey Hepburnnel és Humphrey Bogarttal hódító, majd negyven év múltán Julia Ormond és Harrison Ford főszereplésével újraforgatott filmben a kőgazdag Larrabee család tagjait szállító Mr. Fairchild –, és mögötte ült a szomorú zene királya, B. B. (azaz Blues Boy) King.
Ők ketten zenéltek már együtt 1967-ben New Yorkban, amikor Clapton a Creammel turnézott az Egyesült Államokban. A körút augusztus 22-én San Franciscóban kezdődött, és október 15-én Detroitben ért véget. Az a sorozat sem volt piskóta, és a 2000-es közös korong is nagyot szólt: dupla platinalemez vált belőle. Csodálatos nóták szerepeltek rajta a remekbe szabott címadó dalon kívül is. Például a zongorista Charlie Segar 1940-es blues sztenderdje, a Key to the Highway, amelyet Clapton is játszott, mégpedig a Derek és a Dominókkal 1970-ben. (Aztán a szám szerepelt egy 1994-ben kiadott dupla élő albumon is, amelynek felvételeit New Yorkban rögzítették.) A hajdani együttes eredetileg Eric és a Dominók lett volna, de londoni bemutatkozásán a konferanszié tévedésből Dereket mondott, és a társaság kikötött ennél. A banda egyetlen dupla stúdióalbumot adott ki, ám azt máig Clapton csúcsteljesítményei között emlegetik. A Layla and Other Assorted Love Songs (Layla és egyéb válogatott szerelmes dalok) című korong felvételeinek zömét George Harrison hitvese, Pattie Boyd ihlette, aki aztán Clapton felesége lett.
A King-Clapton páros nemcsak egy szám erejéig nyúlt vissza a negyvenes évekhez: adaptálta minden idők legtöbbet játszott blues nótáinak egyikét, a Worried Life Bluest, amelyet a negyvenhét éves korában agyvérzésben elhunyt georgiai Big Maceo 1941-ben rögzített. Negyvenhatból származott a St. Louis Woman című musical betétdala, a Come Rain or Come Shine, akárcsak Lowell Fulson oklahomai bluesgitáros száma, a Three O'Clock Blues; utóbbi feldolgozása B. B. King első slágere volt 1951-ben. Akadt merítés 1966-ból is: a Hold on I'm Coming ugyanolyan prímán hangzott, miként annak idején a Sam és Dave duótól.
A Riding with the King eredetije, mint tudjuk, 1983-ban készült, de Hiatt már egy évvel korábban előállt egy klasszikussal. Az volt a Border (magyarítása szerint: Állj! Határ) című Jack Nicholson-film főcímdala, az Across the Borderline. Lemezre Freddy Fender énekelte, aki a Texas Tornados alapembereként is domborított. A zenekar Little Bit Is Better Than Nada című száma bejárta a világot, mivel felvezető muzsikája volt a nálunk Fejjel a falnak címmel bemutatott, 1996-ban készült Kevin Costner-, Rene Russo-filmnek.
Fender kétszer született: 2001-ben a halálhírét keltette a Billboard magazin, ám csak öt évvel később hunyt el.
Az Across the Borderline halhatatlan maradt, szívszorítóan feldolgozta Bob Dylan, Willie Nelson és Bruce Springsteen is. Hiatt dalait előszeretettel szólaltatták meg mások; az indianai szerző úgy lett közismert az USA-ban, hogy a Three Dog Night 1974-ben leporolta a Sure as I'm Sitting Here című számát, és a Billboard-lista 16. helyére került vele. (Ez tény volt, nem úgy, mint a minden határon kétszer átjutó Fender első halálhíre.) Hiatt tinédzserként a nashville-i Tree Kiadónál írt reklám- és kísérőzenéket, heti 25 dollárért. Vagy 250 különféle szerzeményt számlált, és valamennyit rögzítenie kellett, mert nem tudott kottát írni és olvasni.
Erről egy hölgy kollégám örökbecsű mondása jut az eszembe. A szerkesztő asszony azzal fordult a ki tudja, hány dioptriás szemüveget viselő fotós kollégához: „Magáról csak azért tudom elhinni, hogy fényképez, mert Beethoven is süket volt!”
